* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 32.64 MB | |
| 2021-01-07 15:50:06 | |
 | |||||||
Nyilvános  1127 | 1431 | Kanizsa 1990. 040-043. szám október | Cím: Kanizsa Alcím: Dél-Zalai Hetilap Megjelenés: Hetenként: 1989-től ISSN: 0865-3879 A következő szöveg az újságból keletkezett automata szövegfelismertető segítségével: II. évfolyam. 40. szám 1990. október 5. Ára 9.60 Ft Tartalomból: EANIZSA VÁROSI HETILAP Megjelenik minden pénteken A MAORT-per (4-5 oldal) Taxiháború Kanizsán? (7. oldal) Cserhátijubileum (10. oldal) Az 1990. szeptember 30-i önkormányzati választások eredményei Nagykanizsa városában: Pártok, társadalmi szervezetek listás rangsora Egyéni választókerületek részvételi aránya Lista Érvényes szavazatok Mandátum Választókerület száma aránya 1. SZDSZ 2611 21,17 % 0 1. sz. 37,34 % 2. MDF 2543 20,61 % 0 2. sz. 27,11 % 3. KDNP 1854 15,03% 0 3. sz. 34,92 % 4. FIDESZ 1756 14,23 % 0 4. sz. 32,41 % 5. MSZP 1139 9,23 % 0 5. sz. 32,40 % 6. FKgP 587 4,76 % 0 6. sz. 24,58 % 7. MSZMP 418 3,39 % 0 7. sz. 22,68 % 8. KVE, Miklósfa399 3,23 % 0 8. sz. 24,07 % 9. KKK 334 2,71 % 0 9. sz. 23,13% 10. VP 239 1,94 % 0 10. sz. 26,74 % 11. MCKSZ 123 1,00 % 0 11. sz. 38,86 % 12. SZSZ 120 0,97 % 0 12. sz. 34,62 % 13. FNM 89 0,72 % 0 13. sz. 29,09 % 14. NADISZ66 0,54 % 0 14. sz. 28,24 % 15. FCSZ 58 0,47 % 0 15. sz. 32,78 % Összesen: 12336 100,00 % 0 Átlag összesen: 30,29 % Nyilvántartásba vett választójogosultak száma: 41 408 1ő. Szavazatot leadott állampolgárok száma: 12 543 fő. Érvénytelenül szavazott: 207 fő. ^ Kanizsa október 5. Nagykanizsa, 1990. szeptember 30.: Az önkormányzati választás érvénytelen Lezajlott a szeptember 30-ára kitűzött önkormányzati választás Nagykanizsán is. Sajnos megfogható eredmény nélkül. Amint az a címoldalunkon szemléltetett táblázatból ls kitűnik a leadott szavazatok aránya valamennyi választókerületben elmaradt az előírt 40 százaléktól. így a választás érvénytelennek minősült, s senki sem juthatott mandátumhoz! A döntés a második fordulóra maradt, amikor a választópolgárok — függetlenül a szavazati aránytól — megismételt szavazáson döntik majd el végérvényesen, hogy kik kerülnek be Nagykanizsa zést juttatott el a nagykanizsai választási bizottsághoz, amely jegyzőkönyvezte az esetet. A bizottság azonban érdemi intézkedést nem tudott hozni, mert a meghallgatás után volt aki visszavonta aláírását. Úgy tűnik, hogy a helyi cigányszervezetekben szakadás történt, amely a vezetők közötti torzsalkodás eredménye. Egy nap múlva a kedélyek megnyugodhattak, mert mindkét cigányszervezet indult a választáson. * A 4. sz. választókerület 12. sz. szavazóköre a Szabadság téri általános iskola ódon fa- A szavazók az urnákba helyezik a borítékba zárt szavazólapokat. és a családom ennél többet szeretnénk — válaszolta. Közben megérkezik a feleség is. Arcán látom, nem volt könnyű a választás. m Délelőtt 11 óra. A12. sz. választókerülethez tartozó MÁV Kodály Zoltán Művelődési Házban csak szállingóznak a választók. — A reggeli órákban élénkebb volt az állampolgárok mozgása. A leszavazottak aránya jelenleg 21 százalék. Reméljük, hogy ebéd után megmozdul a környék és végeredményben elérjük a .bűvös" 40 százalékot — mondta az egyik bizottsági tag. » Délután 3 óra. Aváros csodálatos őszi napsütésben ragyog. Mintha a .természet-felelős" is tudná, hogy ez a nap más a többinél. A Szabadság téri iskola szavazóhelyiségéből kis urnával a kézben indulunk megadott lakcímekre, a szavazókör megbízottalval. ATerv utcából, a Somogyi Béla útról és a Kölcsey utcából összesen négyen kérték, hogy otthon szavazhassanak. Milyen ellentmondás! Amíg az Olajbányász—Paks NB Il-es labdarúgó mérkőzésre igyekvő fiatal szurkolók csak legyintenek, amikor a szavazásról esik szó; addig idős, ágyhoz, tolószékhez kötött emberek várják otthonukban a szavazóurnát. Bizony sok helyen Ellenőrzik a szavazóurnákat. — Már szavaztam. A feleségemet várom, aki még a listát tanulmányozza. •— Mit remél a mai naptól? — Nem többet, mint más. Közel 70 éve élek ebben a városban. A szívemhez nőtt— minden gondjával, bajával, szépségével. Ismerem sok változást átélt történelmét, de ismeremjó és rossz vezetőit is. Azt hiszem nem mindegy, hogy mit hoz a mai nap. Kanizsa város rangjához méltó vezetést, önkormányzatot szeretnénk. Kicsit azért aggódom is. Végignéztem a városi tévében az összes képviselőjelölt és párt műsorát. A beígért program nem egyszer felmondott lecke volt csupán. Hiányzott a szó hitele, az értünkvállaltfelelősségérzet, az előttünk álló feladat súlya, ígérni annyi mindent lehet. Én Megindult a szavazás a szavazófülkékben. város 29 fős önkormányzati testületébe. A mindenki számára nagy csalódást jelentett nagykanizsai önkormányzati választásról a következőkben számolunk be: Egy nappal a választás előtt váratlan intermezzo kavarta fel a kedélyeket. A helyi Phra-lipe Független Cigányszerve-zeta városi tanácson bejelentette, hogy nem indítanak egyéni jelölteket, s a szervezet a listán sem indul. Orsós Ferenc ügyvezető titkár így érvelt: — Derdák Tibor SZDSZ-es országgyűlési képviselő szerint a választási törvény 50. -a értelmében két cigányszervezet nem indulhat ugyanazon a településen. így jelöltjeink visszaléptek. A másik szervezet, a Magyar Cigányok Kulturális Szövetsége. A Phra-lipe több aláírással is feljegy- lai között kapott helyet. Az elmúlt évtizedekben sok szavazást megért épület folyosóján kora reggeljól öltözött idős úr .várakozási állásponton". Szívesen nyilatkozik, de név nélkül. 1990. október 5. KANIZSA) elkel a segítő kéz, a jó szó, és a betegséget, öregséget feledtető vidámság is. Hamar kitűnik, mennyire jól tájékozottak az idősebbek a napi politikában. Élénken figyelik a közélet eseményeit, kiértékelik, vitát provokálnak. A .nekünk már úgyis mindegy" helyett sokszor elhangzik az .unokáinknak nem mindegy" vélemény. A somogyi 53-bana79 éves Friedrich Károlyné is kérte, hogy otthon szavazhasson. Lábai nem bírják már az emeletet. —Sok szavazást megértem már — mondja — ebből sem szeretnék kimaradni. Testvéremmel sokat politizálunk együtt. Olyan polgármestert szeretnénk—mindegy milyen pártból való —, aki jó kézben tartja majd városunk ügyeit. * Úgy 17,30 óra tájban beté- rek az egyik belvárosi presszóba. Az egyik asztalnál két középkorú — arcra, öltözékre munkás kinézetű — férfi sö-rözget és beszélget. Hallgatom Lázasan folyik a szavazatszámlálás. őket egy fekete kortyolgatása közben. — Öregem én nem mentem el szavazni. Elegem van a rendszerváltásból. Nem történik itt semmi, sok a duma, kevés a tett. Az egész ország egy állóvíz. A gazdaság és a társadalom tönkretevőinek zöme ott ül a vezetői posztokon, sélvezika nagy nyugdíjakat, sközbenröhögnekamar-kukban — így az egyik. — Ez a kormány tétlenül nézi a szabad árak folytonos emelkedését, az infláció felfelé kúszását. Tudod ott van az asszony, meg a két gyerek. Napról-napra tengődünk. Elegem van az egészből, sezért én sem szavaztam. Nem engedtem el a feleségemet sem — így a másik. * Az óraigazítás miatt korán alkonyodik. 18 óra. ASzabad-ság téren és a Városházán fények gyúlnak. A városi tanács első emeletén nagy munka folyik. Gyorsan ellenőrzik a bejött eredményeket, adatokat, majd számítógép segítségével feldolgozzák azokat. Néhány perccel 22 óra előtt minden végeredmény kész. * 22,30 óra. Dr. Erdős László, a Városi Választási Bizottság titkára a városi tévé kamerája előtt Dónay Nóra kérésére eredményt hirdet — képfelvételre. Dolga végeztével a titkártól rövid értékelő nyilatkozatot kértünk: — Rengeteg munka fekszik a mai választásban, amely sajnos kárba veszett. Mivel a választási törvény nem szabályozza a második fordulót, az Országos Választási Bizott- ságra várafeladat, az időpont kitűzése tekintetében. A választás során éles harc folyt a SZDSZ és az MDF között, de számomra nagy meglepetés a FIDESZ előretörése — mondta. (MDF) 321, Czoborné dr. Pintér Ildikó (SZDSZ— FIDESZ) 229, dr. Dolmányos István (KDNP) 107 szavazat. 11. sz. vk.: Farkas Zoltán (FIDESZ) 288, dr. Tolnai Sándor (MDF) 279, Makrai Munkában a Városi Választási Bizottság. A választást követő napon a városi tanács titkárságán sikerült megszereznünk az egyéni választókerületi jelöltek 1-3. helyezési sorrendjét, amelyet érdekességként közreadunk: 1. sz. vk.: dr. Bogár Gáspár (KDNP) 252, Németh Tibor (SZDSZ) 80, Bicsák Miklós (független) 75 szavazattal. 2. sz. vk.: Stamler Lajos (FIDESZ—SZDSZ) 253, Sch-midt István (MDF) 199, Koc-zfán Ferenc (KDNP) 146 szavazattal. 3. sz. vk.: Balogh Tibor (KKK—MDF) 254, dr. Har-sányi Tamás (SZDSZ—FIDESZ) 224, Jáger László (KDNP) 163 szavazattal. 4. sz. vk.: dr. Matolcsyné dr. Horváth Ágnes (SZDSZ) 310, Horváth Ferenc (MDF) 171, Göndör István (MSZP) 142 szavazat. 5. sz. vk.: dr. Csákai Iván (FIDESZ—SZDSZ) 374, Cse-ke Zoltán (MDF) 264, Papp Ferenc (MSZP) 190 szavazat. 6. sz. vk.: Pilczer Éva (FIDESZ-SZDSZ) 236, Szabó Imre (MDF) 189, dr. Kovács Sándor (KDNP) 117 szavazat. 7. sz. vk.: Lehota János (FIDESZ—SZDSZ) 280, Horváth József (MDF) 149, dr. Kolonics Gyula (KDNP) 83 szavazat. 8. sz. vk.: Jancsi György (SZDSZ—FIDESZ) 340, Czu-pi Gyula (MDF) 186, Szép Károly (KDNP) 90 szavazat. 9. sz. vk.: Krémer József (SZDSZ—FIDESZ) 363, Magyar József (MDF) 90, Palotás Tibor (KDNP) 54 szavazat. 10. sz. vk.: Marton István Mártonné (KDNP) 172 szavazat. 12. sz. vk.: Jesch Aladár (SZDSZ—FIDESZ) 247, Iványi Miklós (MDF) 160, dr. Andor József (KDNP) 139 szavazat. 13. sz. vk.: Takács Zoltán (MDF) 166, dr. Fekete Ágoston (SZDSZ) 161, Böjti Istvánná (KDNP) 157 szavazat. 14. sz. vk.: Bolf György (KDNP) 219, Paálné Sneff Katalin (SZDSZ—FIDESZ) 167, Kálcsics László (FKgP) 145 szavazat. 15. sz. vk.: Dömötörffy Sándor (VSZE, Miklósfa) 480(1), Gother Lászlóné (KDNP) 65, Kövér Lászlóné (FIDESZ) 59 szavazat. Tudósítók: Tóth Ferenc, Vízvári József, Tihanyi István. Az 1-3. oldalakat összeállította: Tihanyi István Dr. Erdős László, a Városi Választási Bizottság titkára eredményt hirdet a városi tévében. Fotó: Szakony Attila Elkezdődött az urnák ürítése. Az előzmények Hazánk az I. világháborút követő trianoni békeszerződés folytán az évszázad elején feltárt kőolaj- és földgázmezőket (Erdély, Muraköz, Egbell) elveszítette, amely komoly gondokat okozott az iparban és mezőgazdaságban szükségszerű gépesítés fejlesztésénél. A kormányzat a kőolaj importálására kényszerült, amely nem kis gazdasági terhet jelentett az ország számára. A megcsonkított nemzetnek szüksége lett volna saját kőolajra és földgázra, ezért hazai kutatások kezdődtek, amelyek azonban az elavult technika és a szük pénzügyi lehetőségek miatt nem jártak sikerrel. A kormányzat ezután a külföld — mégpedig nyugat — felé fordult. Először egy angol cég próbálkozott szénhidrogén kutatással — eredménytelenül. A következő lépés 193 l-ben az USA-beli EUROGASCO nevű vállalattal történt kapcsolatfelvétel volt. A hosszas tárgyalásokat két év múltán fejezték be: az 1933. június 8-án aláírt szerződésben rögzítették az amerikai cégre átruházott kutatási és bányászati jogokat, illetve kötelezettségeket. Természetszerű volt, hogy az EUROGASCO korszerű technikát alkalmaz és jól képzett szakemberei — bevonva a kutatásokba a magyar bányamérnökök, geofizikusok és geológusok színejavát — már 1937-ben kőolajra bukkantak a Zala megyei Budafapuszta település térségében. A jelentős termelési sikerek alapján — a Pénzügyminisztériummal kötött szerződés szerint — 1938 július havában megalakult a kőolajmezőt termeltető és a kutatásokat kiterjesztő Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (a továbbiakban: MAORT), amelyet még a hónap utolsó szakaszában a fővárosi cégbíróságnál be is jegyeztek. Az EUROGASCO a vállalkozás jogait és kötelezettségeit átruházta a MAORT-ra. Az rt közel 14,4millió pengő alaptőkével jött létre, s a részvények teljes egészében a Standart Oil Company of New Jersey tulajdonában voltak. A budafapusztai kőolajmező termelése minden várakozást felülmúlt, s már 1939-ben 90 százalékban, 1940-ben pedig teljes egészében fedezte az ország belső szükségleteit. A kutatások további eredményeket hoztak: 1940-ben először a lovászi, majd később a lendvaújfalui kőolajmezőt fedezték fel, ahol a termelés is gyorsan beindult. E három területen — a fejlesztések révén — szinte ömlött a kőolaj. Erre az időszakra esik a térség termelési csúcsa, amely 1943-ben 838 ezer tonna volt. A MAORT azonban nemcsak a termelésben tűnt ki. Az elmaradt térségben és a központtá vált Nagykanizsa városában munkaalkalmakat biztosított, korszerű lakótelepeket épített, utakat és hidakat létesített. Munkásainak és tisztviselőinek a magyar átlagot jóval meghaladó megbecsülésben volt része. A II. világháború vihara nem kerülte el a MAORT-ot sem. A kőolajat hadijellegű alapanyagnak minősítették, s 1941 végén az rt. személyzete és üzemei kincstári használatba kerültek. A háborút — jelentős vérvesztesé- gekkel és károkkal — azonban sikerült átvészelni. A németek és a nyilasok a front elől a termelő és gépi berendezések jelentős hányadát nyugatra szállították. Kisebb bombázások is érintették a térséget, a szovjet hadsereg átvonuló egységei pedig megdézsmálták az üzemek gépi berendezéseit és anyagraktárait. 1945 április elején elült a háború zaja Dél-Zalában, s a magyar kőolajiparban is új fejezet indult el. Bár a MAORT tulajdonviszonyai változatlanok maradtak, s a személyzetben is csak csekély módosulások történtek, a kezdeti nyugalmas, majd a háború alatti viszonylag kiegyensúlyozott üzemeltetést folytatni már nem lehetett. A korábbi tudományos alapokon nyugvó, a természet törvényei és a gazdasági szempontok alapján meghatározott tevékenység más hatások alá került: az rt. életétől független és idegen politikai érdek vált uralkodóvá! A munkások és mérnökök komoly erőfeszítései révén alig néhány nap leforgása ajatt már 1945. április 14-én valamennyi üzemben beindult a termelés. A MAORT kőolajmezői azonban szovjet felügyelet alá kerültek. A termelés mennyiségének és elosztásának előirányzatainál a há- ború végéig a szovjet hadsereg igénye elsődleges volt, és előírásai azonosultak, a hazánkkal kötött fegyverszüneti szerződésben foglaltakkal. A fegyverletételt követően azonban—a szerződés alapján — a teljes egészében amerikai tulajdonban lévő MAORT-ot vissza kellett volna adni a tulajdonosoknak, a háború előtti jogviszony helyreállításával. A MAORT-üzemek kincstári használatba vétele formailag 1945. november 22-én ugyan megszűnt, a nyugodt munka feltételei azonban nem jöttek létre. Visszatértek az amerikai szakemberek is, azonban a szovjet vezetés alatt tevékenykedő Szövetséges Ellenőrző Bizottság rákényszerítette akaratát az rt.-re. A szovjetek erőltetett termelésével szemben a tiltakozó válla- lat tehetetlen volt. A vezetők először az iparügyi miniszterhez folyamodtak, majd levelet írtak az akkori miniszterelnökhöz, Tildy Zoltánhoz, amelyben a későbbi bajok elkerülése végett elsősorban azt kérték, hogy havi 50 ezer tonnánál több olajat ne kelljen termelni. A kérelmek hiábavalónak bizonyultak. A szovjet katonai megbízottak azzal érveltek, hogy az élelemcserére fordított üzemanyagot a szovjet hadsereg adja, ezért az olaj a Vörös Hadseregé, nem pedig Magyarországé. Erre az USA külügyminisztériuma is tiltakozott — eredménytelenül. A termelési hajsza folytatódott, s 1945 májusától 1947 végéig átlagban 20—25, néha 30—50 százalékkal lépte túl a racionális mértéket. Letartóztatások, állami kezelésbe vétel A kőolaj a II. világháború utáni újjáépítés egyik legfontosabb nyersanyag a volt. Ennek adott hangot 1946 márciusában Gerő Ernő, az MKP egyik szószólója. A későbbi döntésekben — a termelés mértéktelen fokozásában — az ő álláspontja is érvényre jutott. Az ország politikai és gazdasági kényszerhelyzetbe került: a szovjet katonai nyomás mellett a jóvátétel, és a különböző kereskedelmi szerződések messze meghaladták a gazdaság teherbírását. Az 1946 áprilisában kötött szovjet—magyar olajipari együttműködési egyezmény szov-jet—magyar vegyesvállalatok létrehozásához vezetett, amely a MAORT-ra hátrányos állapotot jelentett: a magyar állam a vegyesvállalatokba az alaptőke részeként bevitte a MAORT-tól a termelés után járó 15 százalék részesedést. A szovjetek ezután tartották is a markukat... A MAORT-ot alaposan sújtották az árviszonyok is. A vállalatot — érvényes alapszerződése értelmében — a világpiaci árhoz igazodó olajár illette volna meg. Az 1946. augusztus l-jén tonnánként 342 forintban megállapított olajár 1947 februárjára 170 forintra csökkent, azonban ezt sem kapta meg, mert a kőolajfinomítók az átadott olajért nem téritettek. így zavarok keletkeztek a munkabérek fizetésében, a felújításokés beruházások pedig stagnáltak. Mivel a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Lengyelországba történt kőolaj-szállítások — jóvátétellel együtt az összes termelés közel 70 százaléka — ellenértékét az egyébként is alacsony belföldi ár alatt határozták meg, 1947 végéig a MAORT-ot, s az országot is több mint 2 milliárd forint veszteség érte. A szénbányák 1946 évi államosítása után további államosítási hisztéria lett úrrá az országban, amely nem kerülte el a MAORT-ot sem. Az amerikai kormány jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, amelyben felhívta a figyelmet, hogy kiemelten foglalkoznak az amerikai tulajdonban lévő kőolajbányászattal. Ez az államosítást sem zárta ki, melyet azonban csak a részvényesek teljes kártalanítása tett volna lehetővé. Az ehhez szükséges összeget a magyar állam azonban képtelen volt kifizetni. így a gondokat is megszüntethető állami tulajdonba vételhez előtérbe került annak bizonyítása, hogy a MAORT megszegte a A MAORT 1990. október . KANIZSA vele kötött szerződést, kötelezettségeinek teljesítését elmulasztja, esetleg csődbe kerül, s így a kapott jogok az államra szállnak vissza. Mindezeket elsősorban a Magyar Kommunista Párt szorgalmazta. A természeti kinccsel való takarékos gazdálkodás folytán csökkent a termelés, ezen belül az export növekedett, a jóvátétel és a belföldi ellátás pedig csökkent. Ezért az állami szervek a termelés fokozását szorgalmazták, holott a megengedhető szintet több mint 20 százalékkal túllépték. 1947 tavaszától az állami ellenőrök hada jelent meg a MA-ORT-nál, akik a tiltakozás ellenére a hibákat kívánták feltárni, s bizonyítani is akarták a termeléscsökkenés szándékosságát. Bár az ellenőrök egy része bizo- nap múlva szabadlábra helyezték. A letartóztatottak listáján szereplő dr. Temesvári Gábor jogügyi osztályvezetőnek és Ab-zinger Gyula beszerzési osztályvezető-helyettesnek sikerült külföldre menekülni. Az ügy a magyar sajtóban is bő terjedelmet kapott, mégpedig szeptmber 21 -én a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága által kiadott következő közleményben: „A BM ÁVH augusztus elején vizsgálatot indított annak felderítésére, mi az oka a MAORT termelése csökkenésének a felszabadulás óta. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ipari szabotázsról van szó, a demokratikus Magyarország gazdasági fejlődésének politikai indokból való akadályozására. " Az ÁVH vezetői dr. Papp Si- dr. Székely Pál állami ellenőr rosszindulatú, hamis, felnagyított adataira. A többiek vádiratában is hangsúlyt kapott az imperialista politikai: a háborúra koncentráló amerikai nagytőke spekulációja a demokratikus magyar államrend megdöntésére, a minél kevesebb kőolaj felszínre hozása révénl Ezek a vádak súlyosok voltak, de valótlanok. A hamis és célzatos szakmai állításokat a szakemberek soha nem fogadták el, de a vádak politikai része ellen nem tiltakozhattak. A vádlottak és a tanúk tárgyalásra való alapos előkészítése után a MAORT-per nyilvános tárgyalása 1948. november 26-án kezdődött és december 3-ig tartott, s azt a Budapesti Népbíróság különtanácsa tárgyalta. Az elnök Olti Vilmos volt. Egyes részleteket a rádió is közvetített. A vád szakértői jelentésükben szabotázsnak minősítették a termelés csökkenését, s ezt vallották a tanúk is, főleg dr. Székely Pál terhelő, de valótlan állításai. Á per rendezői a védelem tanúit nem hallgatták meg, s nem került sor a szakértők véleményének kinyilvánítására sem. Az ítéletek kihirdetésére 1948. december 9-én került sor, amelyek a következők voltak: Dr. Papp Simon elsőrendű vádlottat a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmény bűntette miatt főbüntetésként halálra, valamint bárhol fellelhető ingatlan vagyonának elkobzására: Ábel Bódog másodrendű vádlottat ugyanezért a bűntettért 15 évi fegyházra, állásvesztésre, 10 évi hivatalvesztésre, politikai jogi gyakorlásának felfüggesztésére és vagyonelkobzásra; Binder Béla negyedrendű vádlottat a termelés veszélyeztetésének népellenes bűntettében 4 évi börtönre és fenti mellékbüntetésekre ítélték. Dr. Barnabás Kálmán harmadrendű vádlottat az ellene emelt vád alól felmentették és azonnal szabadlábra helyezését rendelték el. Valamennyi ügyvéd semmiségi panasszal élt. Az ügyet másodfokon a Nép-bíróságok Országos Tanácsa tárgyalta. Ezen a tárgyaláson az elítéltek nem voltak jelen. Néhány enyhítő körülmény mérlegelésével az ítéleteket módosították: dr. Papp Simon büntetését életfogytiglani, Ábel Bódogét 10 évi fegyházra mérsékelték, Binder Bélánál pedig eltekintettek a va- gyonelkobzásra és a joghátrányokra vonatkozó mellékbüntetésektől. A perben a fő cél nem az ártatlan vádlottak megbüntetetése volt, hanem eszköz a MAORT államosításának jogosságára, s arra, hogy az ország nemzetközi gazdasági szerveződésekből és jóvátételből eredő kötelezettségeinek a szabotázs miatt nem tud eleget tenni. Az 1948. szeptember 24-én történt állami kezelésbe vétel és a per miatt — a per ideje alatt — az USA külügyminisztériuma november 30-án tiltakozó jegyzéket adott át a magyar külügyminisztériumnak, hangsúlyozva az amerikai jogok és érdekek súlyos megsértését. Ez, valamint a későbbi tiltakozások hiábavalók voltak, s nem hoztak változást. Az állami kezelésbe vétel a tulajdonviszonyokat nem érintette, de az államosítás gyakorlatilag különböztette meg. A vezérigazgatóvá kinevezett, irreális terveket szövő dr. Székely Pál által irányított MAORT józan vezérkara nehéz helyzetbe került. A kommunista párt és a kormány tőlük várta a termelés növelését, a levegőbe engedett földgáz csökkentését, az önköltség javítását, újabb sikeres kutatások folytatását, s a gáz fővárosba való vezetését. Ezeknek az elvárásoknak azonban—elsősorban pénzhiány miatt — az állami kezelésbe vett MAORT sem tudott eleget tenni. Ezért a felsőbb szervek 1949. elején vizsgálatot indítottak. Megállapították, hogy nem a szakemberek vétkesek, hanem a Székely-féle alaptalanul magas célkitűzés, s a kőolajtermelés nem pusztán politikai kérdés. Ez a helyes következtetés azonban nem volt hosszú életű, ugyanis nemsokára határozatot hoztak a MAORT szervezetének szétdarabolására, decentralizálására. 1949. december 31-én megszüntették az állami kezelésbe vételt, s a MAORT államosítva lett, mégpedig a részvényesek kártalanítása nélkül. Erre csak jóval később került sor. A Kőolaj és Földgáz című havilap 1990. 5. számából, és a Zalatáj című hetilap 1989. II. félévi számaiból összeállította: Tihanyi István -per nyos jelenségekről számolt be, a revízió a szabótázsos kártevésre utaló gyanús nyomot nem talált, sőt a termelés mértékének tarthatatlanságát igazolta. A kommunista párt azonban nem nyugodott. Ki akarták saját-ítatni a MAORT-ot az MKP és a nemzetgazdaság számárai Ezt szószólói nyíltan is hangoztatták! 1948 augusztus elején egyedi és különleges felhatalmazással újabb ellenőrök érkeztek a MAORT üzemeibe, a már korábban kinevezett állami ellenőr dr. Székely Pál mellé. A „nyomozás" gyors és meglepetésszerűvolt, Már augusztus 13-án rendőri őrizetbe vették a MAORT 1948. január 1-jei hatállyal nyugdíjazott vezérigazgatóját, dr. Papp Simon geológus egyetemi tanárt, majd szeptember 2-án Ábel Bódog kereskedelmi igazgatót, szeptember 7-én dr. Barnabás Káil-mán geológust, és Binder Béla bányászmérnök termelési osztályvezetőt, valamint szeptember 18-án az rt. amerikai elnökét Paul Raudemann-t, s az igazgató George Bannantine-t. Valamennyi gyanúsítottat 1948. szeptember 21-én előzetes letartóztatásba helyezték. Őrizetbe vették még Derék Lajosné szül. H. Osan titkárnőt is, de őt néhány monnal lelki és fizikai kényszer és különböző hamis ígéretek hatására íratták meg a „beismerő vallomást", majd követték őt a többiek is. A két amerikai állampolgárt egyébként szeptember 24-én Ausztrián keresztül kitoloncolták az országból. A MAORT-ot 1948. szeptember 24-én — hivatkozva a szabotázsra — állami kezelésbe vették, annak ellenére, hogy erre semmiféle jogalap nem volt! Vádak, ítéletek, államosítás A letartóztatott MAORT vezetők elleni vádakat — szovjet tanácsadók bevonásával — először az 1948. szeptember 28-án megjelent úgynevezett Szürke könyv—pontos címén: A Magyar Belügyminisztérium közlése a MAORT szabotázs ügyről — közölte. Ez a propaganda-kiadvány magában foglalta a vádlottak „beismerő vallomását" is. Ez a Szürke könyv alapul szolgált a vádirat elkészítéséhez. Az ügy vádiratát hivatalosan novemberben adták ki, jelentős részben politikai érvekkel illetve állításokkal alátámasztva. Dr. Papp Simon „bűneit" 11 pontba foglalta össze az ÁVH és a nép-Ügyészség megbízottja, alapozva Kis tsz — nagy gondokkal Nagykanizsától alig 6—7 kilométerre délnyugatra csendesen végzik munkájukat a szepetneki tsz dolgozói. Mezőgazdaságban ma dolgozni nem felemelő érzés, de akik vállalják azokról érdemes néhány szót ejteni. A Szepetneki „Egyetértés" MGTSZ elnökével Szommer Bélával beszélgettem. — 3000 hektáron gazdálkodó szövetkezet a miénk, s 320 alkalmazottunk és tagunk van — kezdi Szommer Béla, majd így folytatja. — Tavaly 400 milliós termelési értéket értünk el. Alaptevékenységünk a növénytermesztés. Búza, kukorica, mint általában a legtöbb tsz-ben, de mi gesztorai vagyunk a jugoszláv— magyar cukorrépa termelési-fel-dolgozási kooperációnak is. Ennek lényege, hogy a megtermelt cukorrépát a szomszéd ország gyáraiba szállítjuk, és a költségek arányában cukorral fizetnek érte. 700 darabos szarvasmarha állományunk is van és pulykahizlalással is foglalkozunk, de nem számottevő az összes megtermelt értékhez képest. — Ha már említette a kukoricát, milyen károkat okozott az aszály? — Előzetes becslések szerint mintegy 15 millió Ft-ot. — Mennyit fizet ezért a biztosító? —Semmit nem fizet. Az aszály a mi kockázatunkl — Elnök úr. Milyennek látja a mezőgazdaság jövőjét, és mit vár az élelmiszerellátásban? — Véleményem szerint jövőre beláthatatlan következményei lehetnek mind az aszálynak, mind pedig a földkérdés egyre későbbre halasztódó megoldásának. Nem rémisztgetni akarom az embereket, de komoly áremelések várhatók jövőre. Az államnak ennek pótlására nincs meg a fedezete. — Kértek-e vissza földeket és mennyi az átlagfizetés a tsz-ben? — Elenyésző számban kértek vissza földet, és ezek között szövetkezeti dolgozó egyáltalán nem volt. Az átlagkereset tavaly egy főre kb. 100.000 Ft volt. Idcn bevezettük a jövedelemérdekeltséget. Dolgozóink a rájuk bízott értékek után jól elvégzett munkájuk eredményeképpen többletkeresethez jutnak. Amivel dolgoznak, az az övék. Jó munkát végezni sokkal jobban megéri, mint eddig. Véleményem az, hogy nem a földosztásban kell gondolkodni. Egy új földosztás zsákutcába vezethet. Elég baj az, hogy a mai mezőgazdaságban a fejlesztés, a beruházás, a melioráció kockázatos tevékenység lett. — Ön is azok közé tartozik, akiket a tagság új raválaszto tt. Mit gondol miért? — 11 éve vagyok elnök itt a tsz-ben. Két éve ismét megválasztott a tagság — újabb öt évre — titkos szavazáson. Elvem az, hogy a tsz-tagok tulajdonosok. Ok maguknak választanak elnököt. Ha rosszul döntenek ők is megérzik. — Jó-e tsz-elnöknek lenni? — Nézze, többet az életben soha nem vállalnám. Aki aszt hiszi, hogy leányálom ma egy mezőgazdasági üzemet Magya- Gazdaságunkban az idei évben az enyhe tél, a kora tavaszi és nyári szárazság fokozott tűzveszélyt idézett elő. A felszáradt avar, az elszáradt növényzet állandó tűzveszélyt jelentett. Az elmúlt időszakban Nagykanizsán és környékén a tűzesetek száma évente átlagosan 100. Figyelemfelkeltéseinkkel a tűzveszélyre, nem egyszer felhívással fordultunk a tömegkommunikációs eszközök segítségével a vállalatokhoz, intézményekhez, állampolgárokhoz. Ennek ellenére pl. 1990 július végéig (hét hónap alatt) a tűzesetek száma elérte a 130-at, ami rendkívüli. Nem kímélve a legdrágábbat, az emberi életet. A tűzesetek keletkezése többségében szabadban való tüzelésre, gaz- és avarégetésre, állampolgárok, dolgozók gondatlan magatartására vezethető vissza. Hazánkban az infrastruktúra (telefonhálózat) némi kivetnivalót von maga után, de ennek ellenére ezen gyakorlati adottság figyelembevételével a tűzjelzés gyorsaságával, pontosságával az első 10 percben még minden megakadályozható lenne. De a tűz továbbterjed, pusztítja tulaj- rországon irányítani, annak azt kívánom, próbálja meg. Nekem pánikhangulatom van, ha a jövőre gondolok, de most nem hagyhatom cserben azokat, akik bíznak bennem. Még ma is azok beszélnek a mezőgazdaságról felsőbb helyeken, akik nem értenek hozzá! —Alakult a tsz-ben egy kft. is. A pletykák szerint ez az itteni vezetők „aranybányája". Miért döntöttek a kft. megalakítása mellett, és kik is a tagjai? —Igen, alakítottunk, a törvény által engedélyezett módon és feltételekkel. Ez a kft. például birkák felvásárlásával és értékesítésével is foglalkozik. A kft. tagjai pedig mindazok, akik társultak, donunkat, értékeinket, természetünket. Kiemelten nagy anyagi kárral járó erdőtüzek, mezőgazdasági betakarítás során a gabonatáblákon keletkezett tüzek megakadályozása, eloltása több esetben gyakorlatilag lehetetlen a rendkívüli nagy erő- és eszközbevetés ellenére. Mindennapi tevé- kenységünkben, elfoglaltságunkban hajlamosak vagyunk a tűz pusztító erejét, nagyságát lebecsülni. Tűzesetek, halálesetek, égési sérülések láttán máris fontosnak tartjuk a megelőzést, de ekkor már valami nagyon fontossal elkéstünk. Tulajdonunk védelmében hozott jogszabályokat, az általános érvényű tűzvédelmi előírásokat (melyek nagy része örökérvényű) napi munkánk során a gyárakban, üzemekben, mezőgazdaságban nem veszünk észre, nem gondolunk ezekre az előírásokra, elmegyünk mellettük. Gondosság, figyelmesség, körültekintés, tisztaság, állampolgári fegyelem — szavak fokozottabb betartása a tűzesetek felére csökkenését eredményezné. A hazánkban bekövetkezett politikai, gazdasági változások és ebben sofőrök, festők is vannak. Azonkívül 40 %-kal a tsz is tulajdonos ebben a kft-ben. Ez a kft. is a többlábon állás egyik módja. Ha a szövetkezetünk fenn akar maradni, minden lehetőséget meg kell ragadnunk, és ezért nem a tsz-nek és a mezőgazdasági üzemeknek kell szégyenkeznie. Ipari szolgáltató tevékenységekkel egészítjük ki azt, amire a mezőgazdasági tevékenységből már nem futja. — Mit érez a tsz-elnök 1990. szeptember végén? — Bizonytalanságot! És ez a paraszti munka legnagyobb ellensége. Vízvári József következményeként jelentkezett a tűzvédelemben is az emberi gondatlanság, nemtörődömség. Hivatkozva ebben az évben ugrásszerűen megemelkedett tűzesetekre, melyek kárértéke megközelítőleg elérte a 14 millió forintot. A leggyakrabban előforduló tűzesetek keletkezési okai: — szabadban tüzelés, — elektromos áram, — gyermeki tevékenység, — tüzelő- és fűtőberendezés, valamint nem utolsó sorban — gyújtogatás. Munkánk során „küzdelem a mindennapi megélhetésért", védjük meg életünket, értékeinket. Az emberi civilizáció a tűz rendkívüli tulajdonságai nélkül elképzelhetetlen (melegség, világítás, izzás, hőstb.), de egyben ez akis piros kakas mérhetetlen pusztító ereje nem kíméli az emberi életet, anyagi javakat, természetünket, értékes fáinkat. Ez a néhány sor legyen az olvasók számára figyelmeztetés. Tartsuk be a legfontosabb tűzvédelmi előírásokat. Munkahelyünkön, otthon védjük meg családunkat, előzzük meg a tűzeseteket, életeket, milliókat menthetünk meg. Schíifer Zoltán tű.hdgy. tűzmegelőzési főelőadó Tűzvédelem A tűz szó hallatán terjedő lángokra, égési sérülésekre, halálesetre gondolunk, vagyoni értékeink megsemmisülésére. „Egy új földosztás zsákutcába vezethet..." 1990. október 5. KANIZSA Taxiháború Kanizsán? Már a lakosság körében is észrevették sokan, hogy valami nincs rendben a taxisoknál. No nem az udvariassággal van baj, hanem valami mással, ami ott vibrál a levegőben. A mendemondáknak jártam utána, mert valaminek nem szabad „stimmelnie". Körutamatavolt volánosok Deák-téri megállóhelyén kezdtem. Amikor megmondtam az érkezésem célját és okait, már sorolják az észrevételeiket. — Először volt munkaadónk, a Volán mondott fel nekünk. Se szó, se beszéd. Készítettek egy új paragrafust, mert azt a legkönnyebb, és az utcára kerültünk. Semmi kártérítést nem adtak, sőt erről hallani sem akarnak. — De a taxijukon még mindig ott a Volán embléma? — Az csak emlék. Az emlékeztet bennünket a volt munkaadónkra. Vegyük le, vagy fessük le? Minekl Legalább ez megkülönböztet bennünket a maszekoktól. — Fuvarral hogyan állnak. — Nézze, elvették a telefonunkat és a placcunkat is a felére zsugorították. A lakosság egyre szegényebb, nincs fuvar, így csak tengődünk. De ne csak minket kérdezzen, annyi szolidaritás van bennünk, hogy tudjuk a maszekok is rosszul állnak. Kérdezze meg őket is. Megteszem, így a következő A sósav mint elriasztó — Gábriel taxi — MDF taxi ■ Taximaffiák a láthatáron!? célpont az alig 100 méterre levő Centrumtaxi megálló. A mini placcon több mint 10 taxi összezsúfolódva. Egy nyugati márkájú taxist kérdezek. — Mi a véleménye a kanizsai taxisok helyzetéről? — A véleményem, csapnivaló! Kérem a havi 2770 forint SZTK, plusz az üzemanyag, gépkocsikopás, CB, adó, az éves kötelező műszaki nagy teher. Kuncsaft pedig nincsl Én még a szerencsések közé tartozom, mert diesel a kocsim motorja és így viszonylag olcsón kijövök. Még a Skodával is nehéz a városi fuvart nyereségesen kihozni. Azután az ismét várható benzináremelés. Az mindenkinek betenné a kaput. Arra keressen inkább választ, hogy mi a fenének ad ki még mindig a tanács engedélyeket taxizásra! Közel 100 taxi van Nagykanizsán. A termelési- és ellátásfelügyeleti osztályvezető elveszi a kenyerünket azzal, hogy számolatlanul adja ki az engedélyeket, nem törődik vele, hogy mennyi is kellene a taxiból a városban. Éljünk meg, ahogy tudunk? — hangzott a válasz. A következő utam a vasútállomásra vezet. A látvány itt is ugyanaz. Tucatnyi álló autó és unatkozó taxisok. Elmondom nekik is jövetelem célját és ők már öntik is elém sérelmeiket. — Agyon kellene ütni néhány tanácsi akárkit. Taxizni lehet, de helyet azt nem adnak. Nem törődnek azok semmivel. Amikor többed magunkkal bementünk, tudja hol akartak nekünk plac-cot adni? A városszélen! Ügyesek ott benn. A városszélen nincs kuncsaft. Nagyon ügyes fogás, de tökéletesen embertelen is. A központban még meg lehet élni, de a peremkerületekben sehogy. Már a placcbecsület sem a régi. Ha beállunk a sorba, akkor a másik taxisok körbeállják a kocsinkat, hogy semerre ne tudjon elmenni. Egy-két óra után azután elengedik, de beígérik a sósavas kocsileöblítést, vagy kiszúrják a guminkat, nyomatékul az ígéretek mellé. — Volt erre példa? — Hát persze, hogy volt! Mit gondol miért vagyunk idegesek? A legutolsó benziáremelés után például nem is emeltük a viteldíjakat a lakosság érdekében. Ebben a szakmában „mezítlábas" nem rúghat labdába. — Mi az, hogy „mezilábas"? — Hát aki nincs benn a csapatban. Kihalóban a taxisbecsület. Sokan vagyunk és mindenki próbálja fenntartani magát, de nem mindenki tartja be a játékszabályokat. — Kivel van a taxisok közül a legtöbb gondjuk? —A Gábriel-taxisokkal! Ók MDF-taxisok! Egy új maffia van kialakulóban és ebből nagy baj lesz. A mi kérésünk egyszerű és apróság. Adjanak egy placcot! Ha ezt nem kapjuk meg, akkor lépni fogunk mi is. Uram veszélyben a kenyerünk! És az indulatok el fognak szabadulni. — Önök szerint ki a hibás ezért az áldatlan állapotért? — Egyértelműen a tanács! Ok eddig minden elől elzárkóztak, és továbbra is adják ki az engedélyeket. Tehetik, őket senki nem vonja felelősségre. Mi majd számonkérjük tőlük nemsokára. Azt viszont minden taxis nevében kijelenthetem, hogy az utasaink a legudvariasabb kiszolgálásban lesznek ezután is ellátva. Nem szeretnénk, ha gondjaink elriasztanák őket. Mindenkinek megvan a maga gondja. — Sok sikert és sok utast kívánok! — Köszönjük, ez ránk férne. Vízvári József Állandó tűzoltókiállítás nyílt városunkban a Kossuth téri tűzoltóság első emeleti csarnokában, amely Budapest, Bonyhád és Vörs után negyedik az országban. „A kanizsai körzet tűzvédelme 1690-től 1948-ig" című tárlat dr. Tolnai Sándor helyi tűzoltóparancsnok kitartó gyűjtőmunkájának eredménye. A múzeum-szerű kiállítás létrejöttében szerepet játszott mintegy kéttucat közületi és magán adományozó anyagi támogatása is. Az 1871-ben — az országban kilencedikként — alakult kanizsai tűzoltó egyesület képzettségben, felszereltségében mindig a legjobbak között járt, s többek között olyan kiváló parancsnokai voltak, mint Krontzer György és Vecsera Antal. Dr. Tolnai Sándor évekkel ezelőtt — időt, fáradtságot nem kímélve — a könytárban kezdte el a kutatómunkát, a régi kanizsai újságok lapozgatásával, olvasásával. A felfedezés öröme élmény volt számára, s megszerzett ismereteit a levéltárban gyarapította. Aztán hosszas beszélgetéseket folytatott idős, nyugdíjas tűzoltókkal. Meglátogatta az ország tűzoltómúzeumait és a városkörnyék szertárait, s a begyűjtött anyagot — néhány lelkes munkatársával karöltve — rendbetették, elraktározták. így az addig kihasználatlan emeleti csarnokban most már gyakorlatban is bemutatható a kanizsai tűzoltókörzet tűzvédelmi múltj a. Ezek közül kiemelkedik az 1690-es, 1725-ös és 1755-ös tüzirendszabályok kivonata, s az 1882-ben kapott zászló. Az állandó jeli egű kiállítást bárki, bármikor—hétközi és pihenőnapokon egyaránt, a nap bármely szakában— megtekintheti. (tih —i) Tájkép" a tűzoltókiállításról. (Fotó: Szakony Attila) 8 C" KANIZSA y 1990. október 5. Történelmi falvak Palin: 1900-ig Palin neve 1321 -ben tűnik fel először okleveleinkben. A Ka-nizsai-család birtokába 1325-ben került. Ekkor már népes falu lehetett, mert a birtoklevélben a Szent Márton tiszteletére emelt templomát is megemlítették, melynek papját Jánosnak hívták. Ezt követően különféle birtokperek tárgya: 1377-ben például az újudvari keresztesek akarták birtokba venni, de eredménytelenül. 1493-ben 19 jobbágycsalád lakta, 29 jobbágytelek azonban lakatlan, puszta volt. Nem tudjuk miért, de népessége tovább csökkent, mert a kanizsai vár 1519. évi urbáriumában már csak 13 család neve szerepel. Volt azonban már 2 jól jövedelmező vízimalom a határában. Kanizsai Orsolya kezével 1536-ban Palin is Nádasdy Tamás birtokába került. A nádor halála után azonban a török megújuló támadásaitól tartó özvegy a kanizsai uradalmat elcserélte a Felvidéken fekvő borsmonostori uradalmért, s ennek következtében Kanizsa királyi végvár lett. A jobbágyok nagyjából hasonlóképp adóztak itt is, mint a vár más falvainál. 1564-ben például egy egész teiek adója 1 forint volt, de a faluközösségnek természetben is kellett adni egy hízott ökröt és egy hízott sertést a várúrnak. Robotként pedig különféle munkákat végeztek a vár körül. Ajobbágyok legtöbbjövedelme a szőlőhegyről származott. 1563-ban például 73 birtokost tartottak itt számon, akik 5 hordó bort szállítottak dézsma fejében a Kanizsai-család pincéjében. A vár közelsége miatt a török gyakran támadta és felégette Palint. így 1548-ben, 1566-ban, 1570-ben és 1597-ben is. Az idejében elmenekült lakosok azonban a vész múltjával mindig újjáépítették falujukat. Kanizsa 1600 évi ostromakor újra elpusztult, de ismét újjáépült, és a török időkben mindvégig lakott maradt. Magyar földesura ekkor a Rátky-család volt, mely 1640-ben eladósodott, ezért a falut évtizedekre elzálogosította Kiskomárom főkapitányának, Bessenyei Istvánnak. Magyar földesura mellett természetesen szolgált a kanizsai török földesúrnak, basának is. Kanizsa 1690 évi visszafoglalásakor Palin lakatlan puszta volt, melynek 100 holdnyi szántóját Gyöngyösi Nagy Ferenc szerezte meg. Halála után Sza-páry István gróf és Inkey János * osztozottPalinon. Ekkor 150hold szántót írtak össze területén, melyet két nyomásban műveltek a környező helységek jobbágyai, akik egy hold vetés után egy kepe (kereszt) gabonát adtak a földesúrnak. A puszta falu makkos erdejében is a szomszéd falvak parasztjai makkoltatták disz-naikat, aminek fejében évente 3 sertést adtak az uraságnak. 1740 körül kiépült az Inkeyek majorsága, a földesúr pedig szép kúriát építtetett. A város és az országút melletti uradalom gyorsan fejlődött: 1784-ben már állt az uradalmi korcsma Lazs-nakpusztán, melyhez sok betyártörténet fűződik. 1748-ban az Inkey-család fából imaházat, majd ennek helyére 1776-ban plébániatemplomot építtetett, melyet a pálosok, majd a kanizsai ferencesek gondoztak. Hogy miért szűnt meg a plébánia, nem tudjuk, de tény, hogy Palin 1802-ben már Kanizsai filíája, leányegyháza volt. 1840 körült az Inkey-család szép klasszicista kastélyt építtetett, melyet nagy angolkerttel övezett. A majorban intenzív szarvasmarha- és juhtenyésztés folyt, ménesük pedig országos hírnévnek örvendett. (A nevezetes Inkey-sírboltról külön cikkben számolok be.) A falu benépesedését azért nehéz nyomon követni, mert lakóit többnyire Korpavárral együtt írták össze. Egy katonai összeírásból azonban kiderült, hogy a férfilakosságot 1842-bem 2 tisztviselő, 2 kézműves, 47 szolga és 20 zsellér alkotta. A XIX. század végén több földesúr is vásárolt itt birtokot. Kastélyt építtettek, korszerűen gazdálkodtak, így Palin gyors fejlődésnek indult. Dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató Thűry György Múzeum Nagykanizsa Látta már...? ...az Eötvös teret Egy októberi derűs vasárnap délelőtt sétáljon el a térrel Gyönyörűséges hárs, juhar, vadgesztenye és akácfák itt adják meg igazán Nagykanizsának azt az arculatát, ami a vidéki városok között zöldövezet szempontjából az élmezőnybe juttatta. Igazi pihenőhelyi Csak egy kicsit élettelenl A parkot ke-resztül-kasul útszelő utak, a két buszmegálló, autóparkoló, a 4 villódzó villanyrendőr is azt tanúsítják, hogy ezen a ligetes helyen a városlakó csak átszalad. Nem így volt ez hajdanán! A Piactér után központi helye lett ez a városnak, hiszen a folyamatos városfejlesztés után először csak 3, aztán 5, ma 9 felé indulhat dolga után a járókelő. Talán azért lehetett itt régen embernek, állatnak zsibongó jó helye. Mintegy 150 éve a fák helyén, a Sárecz-tó pocsolyájában lovakat úsztattak, itt lubickoltak akömyékgyerekei, sót kánikula idején a felnőttek is megmártották magukat. A városépítés, városszépítés nyomán eltűnt a sártenger, s az iíjú fák alatt hol katonák, hol fekete-himlőtől elgyengült betegek vagy kegyesrendi szerzetesek és diákjaik sétáltak. A felépült polgárházakban mesteremberek vertek tanyát, a rézműves vagy kalapos leszármazottaival még 20—30 éve is találkozhattunk. Itt volt a fapiac, közszemlére téve a zalai erdők legnagyobb kincsét. Gyakran változott a tér neve is: hol Papkert, Sétakert, majd a városrendezők a jelenlegi történelmi névvel illették. 1930-ig itt állt az ideillő Szentháromság tszobor is, aztán 30 év múlva a szobortalanság problémájának megoldására került ide aTanács-köz társaság kétalakos emlékmüve. A zászlót tartó nő és férfi hátatfordít a parkban pihenőknek, talán a történelmi múltnak is? Újabbkori várostörténetünkben, a 60-as és 70-es években virágzott igazán a teret megillető élet. Ilyenkor ősszel egymást váltották az őszi vásárok, szövetkezeti napok, cirkuszi előadások. A fák legtöbbje már látta vidám, vasárnapi életet is élni tudó kanizsaiakat. Ha van a városnak építészetileg igencsak vegyes területe, akkor ez itt az. Nézzen körül kedves városlakó, s meglátja, hogy ahány utcaszakasz, háztömb, az mind más stílusú. Lakóhelyünk új és újabb központi épületei, a Márvány-csemege, a sarki lakó- és üzletház, a Föld- hivatal, a két biztosító épülete vagy a borozó piciny házacskája ugye nemcsak színeiben és méreteiben tér el egymástól? Ajelenlegi városépítők—hogy segítsék az átutazót — nemrégen a park közepére hirdetőtáblákat tettek ki. Sajnos még a hat felületet sem tudták megtölteni az idegent igazán érdeklő információval. Már hetek óta .mesél" a kidöntött szeméttároló, a használhatatlan igen szép ivókút, a játszó gyerekek nélküli fel-gazosodott játszótér. Itt is van várostrondító épület, kettő is, s még a városközpontra ma már nem igen jellemző foghíjas telek is. Ne legyen csak átjáróház az Eötvös-tér, nagy rohanásaink között mi kanizsaiak üljünk le öt percre, ha másért nem is, pihenjünk meg az őszi verőfényben. Bükiné Az Eötvös tér északkeleti bejárata a 7-es foútnál, a Hungária Biztosító Rt új, és az Állami Biztosító „régi" épületével. * Fotó: Tóth Ferenc 1990. október 5. I KANIZSA X 9 Filmjegyzet Cry Baby (Brühühü) Na, most kapaszkodjon meg a tisztelt nagyérdemű mozibajáró, ugyanis kis hazánkba is eljutott egy, nyugaton már kellőképpen istenített és lehordott rendező-fenegyerek néhány alkotása. (Óriási, igaz?) JohnWatersnekHajlakk című 1988-as filmjét már itthon is végigröhöghettük vagy—bosszankodhattuk, de most egyszerre (!) három filmje is a mozinézők elé került. A Rózsaszín flamingók (1972) és a Poliészter (1981) mellett láthatjuk legutóbbi, 1989-es filmjét, a Cry Babyt. (Ami — ki tudja miért — a magyar vízkereszt-ségben a Brühühü címet kapta.) Cry Baby (alias Brühühü) az ötvenes évek amerikájában „tengeti" extravagány haverjaival és rokonaival, az állóvíznek cseppet sem nevezhető hétköznapjait. Állandó összeütközések a „jófiúkkal" és hirtelen kirobbanó szerelem egy „jólánnyal". Mindezt azonban a város sem hajlandó tovább tűrni és a „rosszfiúkat" rács mögé juttatják. Itt kiderül, mire képes a nagy szereiemi A film az ötvenes évek kitörni készülő rock and roll hangulatában játszódik, ennek megfelelő a zenei háttér is. A kezdetben slágergyanús dalok a történet szirupossá válásával egyre inkább ellaposodnak, mint ahogy a film egésze is. Kár érte. Végül is milyen ez a film valójában? Jóindulatúan talán a paródia-címkét lehetne ráragasztani, csakhogy a rendező korábbi müvei alapján ezt már nem is olyan könnyű megítélni. John Wa-ters maga is a rebellisekhez tartozik, így inkább a saját világát látjuk megelevenedni a filmvásznon. Nem a hagyo- mányos jelleinformálás, hanf''m a kiélezett, a végletekig eltúlzott egyé-nieskedés teszi extravagánssá ezt a filmet. Hát ha még a jelenleg futó, fent említett másik két alkotással is összevetjük! Cry Baby még a nézhetők közé tartozik. Az amerikai életérzést kultusszá emelő American Grafflti vagy a — zenés filmek közül a—Pomádé nem John Waters világa. Talán ezt a kultuszt akarta lerombolni vagy a maga módján megjeleníteni? Nehéz eldönteni. Egy azonban biztos. Edzett (tűrő) idegek kellenek a filmhez. (end) Kutatók Kanizsán Falusi magányában is aktív Markó Imre Lehel Kiskanizsa! Szótár, 1981. Ezzel a könyvvel nemcsak városunk helytörténeti anyaga, hanem a magyar nyelvjáráskutatás is gazdagodott. A könyv szerzője, a ma Pölöskefőn élő Markó Imre Lehel a közelmúltban Alkotói Díjat kapott. Tájszótára öt esztendő gyűjtőmunkájának eredményét teszi közzé — mintegy húszezer szócikkben, ezáltal bemutatva a közel tízezer lakosú Kiskanizsa ötvenes évekbeli nyelvi állapotát. Markó Imre így vall müve keletkezéséről: — 1950-benkerültem Kiskanizsára. Az akkori város más volt, mint a mai: homogén, paraszti terület, sajátos kultúrával, sajátos nyelvjárással. Már korábban foglalkoztam néprajzzal, itt is elsősorban ez érdekelt. Úgy gondoltam, ehhez az egységes néprajzi kultúra fenntartásához kellene hozzájárulni valamilyen formában. Kiskanizsa kultúrája prob-. lématömeget dobott elém, de emellett nagyon jól éreztem magam. — Első publikációm a Magyar Nyelvőrben jelent meg a ragadványnevek élő világáról. A többi téma, amelyekkel foglalkozni kezdtem, ennek kiágazásai voltak. A néprajzi, a nyelvjárási problémák mellett a nevek kerültek kutatásaim középpontjába. A cédulázás, értelmezés, feldolgozás után nemcsak egy szótárt kaptunk, hanem jellemző kép tárult elénk a paraszti kutúrfiról. A Kis- kanizsán élt (és élő) emberek életére, szokásaira is rámutat a könyv. Érdekességként említem, hogy összeállítottam a gyerekjátékok rendszerét, kéziratban van, érdemes volna kiadni. Elsősorban a kiskanizsai játékok elnevezése érdekelt, amelyek között sok a szláv eredetű szó. — Ön évek óta Pölöskefőn él, a kis falu plébánosa. Nyelvészeti, néprajzi kutatásokat azonban folyamatosan végez. Nevével — mint újságcikkek, tanulmányok szerzője, szerkesztője gyakran találkozhatunk. Min dolgozik most? — Jelenleg névtudománnyal foglalkozom, Zala megye földrajzi neveinek kiegészítését végzem. Az élő anyag mellett rendelkezésünkre áll a levéltári összegyűjtés is, ennek feldolgozása a feladatom. Ezen kívül egy nagyon érdekes témában kutatok: a templomtitulusokat írom össze az egész országban. A munka során fontos, megválaszolásra váró kérdések merültek fel. Milyen nevek után szentelték fel a templomokat? Mennyire hat a szentek neve a keresztnévadásban, azok elterj edésében? így láthatja, hogy van elég munkám. —Köszönjük a beszélgetést, s továbbijó egészséget, sok publikációt kívánunk Önnek. ♦ Horváth Ilont? 10 ^JjCANIZS^^^^^^^ J_"" 1990. október 5. A téli gazdasági iskolától a korszerű szakképzési bázisig Jubileumi ünnepség a Cserháti szakközépiskolában Fennállásának 50. évfordulóján jubileumi ünnepséggel tisztelgett a Nagykanizsai „Cserháti Sándor" Mezőgazdasági és Gépészeti Szakközépiskola, múltja és jelene előtt. A fél évszázadot bemutató iskolai évkönyv egy folyamatos megújulást, egészséges ten-niakarást tükröz. A hajdani gazdafiatalok, akik két téli féléven át a Király Pál utcai régi épületben állattenyésztési és növénytermesztési alapismereteket tanultak, el sem tudták volna képzelni, hogy unokáik a jelentősen és állandóan bővülő Ady Endre úti iskolában majd robottechnika segítségével készülnek gépésznek vagy mezőgazdásznak. Az iskola területe lépcsőzetes birtoknövekedéssel bővült, profilja gyakran változott, magán viselve az utóbbi 40 év váltakozó elvárásait. Mint Mezőgazdasági Technikum először 3 éves állattenyésztő szakiskolaként működött, majd 4 éves lett és mezőgazdasági technikus oklevelet adott a tanulóknak. Cserháti Sándor nevét 1960-ban vette fel. A növénytermesztés e kiemelkedő kutatótanára életével, munkásságával szinte ösztönözte a kései utódokat arra, hogy ebben a nagykanizsai tanintézetben a természet megismerése, megszerettetése mellett a tudomány egzakt módszereinek, eredményeinek felhasználása nyomán mindig szoros legyen a kapcsolat a gyakorlati gazdasági élettel. A társadalmi, gazdasági változások következtében a technikum területén, személyi és tárgyi feltételeinek segítségével alakult a megye és a város első felsőfokú tanintézete, mint Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. Mellette középfokú képzési céllal tovább múködött a hagyományos technikum. 1965-től új szervezeti felépítés — mint mezőgazdasági technikum és szakközépiskola— várt diákra, tanárra egyaránt, de a profil a régi maradt: növénytermesztés és állattenyésztés. A 60-as években épült az akkor igencsak korszerűnek számító kollégium és a kis sportcsarnok, ezen utóbbi sok esetben helyet adva jelentős városi, megyei, és orzságos sport- és kulturális rendezvényeknek. A felsőfokú technikum, majd jogutódja a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Az 50. évforduló alkalmából kibocsájtott emlékérem. Főiskolai Kara üzemmérnököket képzett, akik elsősorban Zala megyében, a növénytermesztésben helyezkedtek el. Az utolsó évfolyam hagyományos sárgulá-si ünnepségét 1979. júniusában tartotta. A 70-es évek végétől a növénytermesztő és állattenyésztő szak mellett gépész osztályokat is indítottak, ahol a tanulók szakmunkás bizonyítványt is szerezhettek. A 80-as évek elején ismét változás következett: igény fogalmazódott meg a nappali tagozatos iskolai rendszerben történő technikus képzés újraindítására. A jelenleg 19 nappali és egy levelező tagozatos osztállyal működő korszerű szakképzést nyújtó iskolában elméletben és gyakorlatban a több mint ötszáz tanuló megismerkedhet a mezőgazdaságban használatos legkorszerűbb erőgépekkel, munkagépekkel, berendezésekkel, fedélzeti számítógépekkel, mindezek hibaelhárításával, karbantartásával, és szerelésével. Az iskola jól felkészült a gépipari gyártás-technológia, a számítástechnika oktatására. A többkategóriás gépjárművezető jogosítvány megszerzése ugyancsak hozzájárul az itt végzett hallgatók jobb elhelyezkedéséhez. A hajdani 3 fős vezetőtestület 63 főre bővült. Ezeknek a pedagógusoknak, szakoktatóknak és elődeiknek az elmúlt 50 év folyamatosan nagy kihívást jelentett. Az 50. jubileumon — a szeptember 28-án tartott ünnepségen — méltán dicsérte Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter az innovációs készség folyamatos fenntartásának igényéért az iskolát. — Mit terveznek a kanizsai Cserhátiban a következő évtizedekre? — kérdeztük Janzsó Antal igazgatótól. — Felkészültünk a mezőgazdaságban várható hatások egy-részének levezetésére. Korszerű gazdaképzés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése most a tantestületi tananyag. Modernizálni kívánjuk az ipari képzést mechatronika szak indításával, bizakodunk egy a megyében még jelenleg hiányzó elektronikai ágazat oktatásában is. Az ide-gcnnyelvü és számítástechnikai képzés kiszélesítése is napirenden van. Szeretnénk elérni, hogy a világbank tanintézetünket jelölje ki — pályázatunk alapján — nyugat-dunántúli szakképzési bázisának — hangzott a válasz. Fél évszázad után a múlt arra kötelezi ezt a jelentős rangot kivívó iskolát, hogy rejtett lehetőségeit felkutassa, a felkínált alkalmakat megragadja. Jó utat a következő 50 évre is — Cserháti! Büki Pálné Jubileumi ünnepség a Cserháti-Sportcsarnokban... (Szakony Attila felvételei) ft 1990. október 5. — Természetesen — vágta rá az első megkérdezett. A jócskán nyugdíjkorban lévő úriember a nagykanizsai NON-STOP büfé pultjának támaszkodott, aztán így folytatta: — Ha éjszaka felébredek és nem tudok aludni, újabban itt kötök ki. Rendes a személyzet, nincs zenés felár. Elfogyasztok egy-két üveg sört, nézem a fiatalokat. Nofene, gondolom magamban, első riportalanyom éppen azzal érvel, ami nálam éppen a feleslegességet bizonyítaná. Tudniillik azt, hogy az éjszaka második felében mégiscsak aludni illene. — Igen, én is így gondolom — folytatja a megkezdett gondolatsort már kinn a diáklány. — A fiatalok azért fiatalok, hogy szórakozzanak, menjenek ide-oda, de aki hajnalig fenn van, az mikor dolgozik? Hogyan ül az iskolapadban? ^ — Mikor dolgozik? — válaszol kérdésre kérdéssel a taxis. —Van egy réteg a városban—azt hiszem őket nevezik aranyifjúságnak — , akik egész éjjel úton vannak, egyik mulatóból a másikba. Ha hajnali négykor bezár a Centrál-bár, ez a népség képtelen még lefeküdni. Ide-oda csapódik, végülaNON-STOP-bankötki. Itt járnak el a taxiállomás előtt. Mi csak azt kérdezzük egymás között, hogy honnan van pénzük ahhoz, hogy újra és újra bevegyék avendéglátó helyeket. Egyébként az elmúlt egy hónap alatt — amióta megnyílott ez a büfé — csak egy utas kérte, hogy oda- vigyem. Az átutazók még nem ismerik. — Kell-e nekünk éjjel-nappal nyitvatartó büfé? — kérdeztem a ház lakói közül az ablakpárkányon kikönyöklő szép szőke asszonyt. —Dehogy kell! Ez az útszakasz eddig is hangos volt a két irányból közlekedő éjszakázóktól. Az éjszakai csöndben felerősödik minden zaj, hát még a garázda kiabálás. Nem mondom, hogy a NON-STOP vendégei csinálták nemrégiben is hajnali kettő felé azt a sarki verekedést, de ezen az oldalon minden lakó felébredt. Azóta nagyobb gondot fordítunk a kapuzárásra, különösen hátul, mert sokan vizeldének használták a kapualjat. A parkírozó autók mellett futok össze népművelő ismerősömmel. O naponta többször is eljár erre, így tapasztalata igazán többrétű. — Nem ellenzem az ilyesfajta szolgáltatást. Mindenütt a világon van éjjel-nappal nyitvatartó bár, büfé, szupermarket, gyógyszertár, autósbüfé... Miért ne lehetne pont Kanizsán, ahol akkora a tranzitforgalom. A piz-zájukjó, én is kipróbáltam, snem is olyan drága. Csak arra vigyázzon a tulaj, hogy a III. osztályú büfé ne váljon sokadik osztályúvá. Máris megvan minden adottságuk hozzá. Úgy látom, hogy a téren megnőtt a kétes alakok száma. Ezt pedig csak ennek a helynek a rovására írom. —Akkor hát kell-e nekünk egy ilyen büfé? — kérdezem az ápo-lónő-vasutas házaspárt. Ha valakik, ők akkor aztán gyakran vannak éjszaka úton._ — Nem is tudtuk, hogy van ilyen hely — mondja a férj —, aztán meg örül az ember, ha a szolgálat után (Ami ugyan mindkettőjüknek gyakran lehet 16 órás, vagy még több is. A szerk.) gyorsan hazatér. — Hogy a drága pizza nem vonzza annyira a gyermekeimet, megtanultam ennek az olasz tésztának az elkészítését — kapcsolódik a beszélgetésbe az asszony. — Ők nem hiszem, hogy ezért bemennének ide. Meg 80 forintot sem tudnék adni nekik se erre, se másféle csemegére. Nagyfiúk már, meg is értik, hogy mi a helyzet. — A városnak ugyan kell-e éjjel, nappal egyhúzamban nyitvatartó vendégváró hely —tettem fel a kérdést a legilletékesebbnek, Simon Csaba tulajdonosnak. — Igen, az elmúlt egy hónap azt bizonyította, hogy van létjogosultsága. A lakosság, meg az átutazók máris megkedvelték. Sokan járnak ide, van forgalmunk, heten alig tudjuk ellátni a három műszakot. Olcsó, rendes hely ez, nézzen körül, hogy tiszta, gondozott itt minden. Hitelt vettem fel, úgy indultam. Sokáig hajós voltam, most szeretnék megállapodni. Ezt úgyis értem, hogy a vendéglátást életpályának akarom tekinteni, ehhez még azt is megteszem, hogy vendéglátós szakiskolában levelező úton igyekszem a szakma fogásait megtanulni. Az éjszaka második felében éppen úgy fogy az ennivaló, mint nappal. A pizza, a vimpi keresett lett — mondta. — Nem vitatom — folytatta — , hogy alakóknak igazukvan, meg a népművelővel sem tudnék vitába szállni. Október l-jétől alkalmazok egy kidobóembert, így szeretném biztosítani a bolt előtt, a platcon a rendet. Mert benn eddig nem volt probléma. Ezt azért mondtam el, hogy érezze mindenki az igyekezetünket. Nemhogy engedjük a színvonalat, hanem inkább igyekszünk emelni. Végül is egy ilyesfajta NONSTOP nyitvatartó hely sokféle emberi elvárásnak felel meg. Az átlagpolgár éjjel alszik, s ha mégis álmatlanság gyötörné, eszébe sem jut lakását elhagyni. A fiatalok jó része is a zenét, a pohár italt, vagy az extranemű ételeket esetleg baráti körben vagy utcán át fogyasztja. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy új és újabb emberi igények keletkeznek és élelmes vállalkozók rögtön válaszolnak is rá. Egymás mellé kerül a konzervatív és a villódzó életforma. Csak ne keresztezze egymást, az egyik létfontossága ne zavaija vagy gátolja a másikat. Büki Pálné Őszi napsütésben a Szabadság téren. A jogtanácsos válasza a palini ó-temető sorsáról A Nagykanizsai Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalattól 1990. szeptember 24-i keltezéssel, „Tájékoztatás" tárgyában az alábbi szövegű levelet kaptuk, amelyet változtatás és kommentár nélkül közreadunk: A szeptember 7-i számukban a palini ó-temető sorsát (gondozatlanságát) felvető írásukra az alábbi tájékoztatást adom: A nagykanizsai temetők 1971-ben kerültek vállalatunk kezelésébe, amikor a megyei temetkezési vállalat megszűnt. Akkor nekünk csak a használatba lévő temetőket adták át. Az ún. lezárt temetők—ilyen a palini ó-temető is—csak ingatlannyilvántartásilag kerültek kezelésünkbe. A lezárt temető azt jelenti, hogy abba temetni nem lehet, annak sorsáról a temetőt fenntartó tanács jogosult rendelkezni. A palini ó-temetőt pontosan meg nem határozható időpontban, de még a háború előtt zárták le. Feltehetően azóta elhaltak az ott nyugvók hozzátartozói is, mert a sírokat évtizedek óta nem gondozzák. Az eltelt ötven év alatt a temető valóban elvadult, ezért m ag unk is kezdem ényeztü k a hely i tanácsnál a temető kiürítését. A lezárt temetők kiürítése egyébként jogszabály által meghatározott eljárás során mehet végbe. Az idevonatkozó rendelkezéseket a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. /IV. 17./ ÉVM-EüM. sz. rendelet 31-37. paragrafusai szabályozzák. Való igaz, hogy egy elhanyagolt temető nem jó fényt vet sem a hozzátartozókra, sem pedig a fenntartóra, ezért valamit tenni kell. De hogy mit, az nem vállalatunk feladata és jogköre. A javaslatot megtettük. Megjegyzem, hogy a palini ó-temetőn kívül még két lezárt temető van a városban. dr. Kerekes József jogtanácsos 12 I KANIZSA I 1990. október 5. B. V. emlékezik: „Én végigszenvedtem a poklok poklát" „Ó, Auschwitz leánya láttuk őt, vonattal messze vitték, nem hordta már a szép ruháját, fésű nem fogta át haját." (J. Kambanelisz) Van olyan mély fájdalom, amitől az ember már sírni sem tud. Csak a nagy űrt érzi szíve, lelke mélyén, és azon tűnődik, van-e a szenvedésnek emberi határa. Egy asszonyt, B. V.-t nagykanizsai lakásán hallgatom. Visszaemlékezése egyetlen hatalmas mélyről jövő sóhaj. A poklok poklát járta meg: auschwitzi fogoly volt. Könnyek nélkül beszél, a könnyeit százszor és ezerszer elsírta már szüleiért, testvéreiért, férjéért, akiket embertelen körülmények között veszített el, akiket nem tud elfelejteni. Életre, szerelemre teremtett gyönyörű fiatal leány volt, amikor deportálták. Út a reménytelenségbe — A Csengeri — mai Béke — úti kistemplomban gyűjtöttek össze bennünket, ahol hosszú, keserves napokat töltöttünk. Egyszer aztán a német üsztek valamelyike mondta, hogy készülődjünk, mert utazni fogunk. Hová? — kérdeztem. — Nem messze — válaszolta. — Dolgozni fognak, pénzt keresnek, hogy fenn tudják magukat tartani. — Nem mondott igazat. Ő tudta, hogy Auschwitzba visznek, ahonnan nem nagyon van visszatérés. A vasútállomáson marhavagonba raktak mindenkit. Apámat, anyámat és engem is. A vagonban harmincan zsúfolódtunk össze. Ránk zárták az ajtót, leplombálták, és indultunk a reménytelenségbe. A gyerekek sírtak, jajgattak, éhesek, szomjasak voltak — és nem tudtunk segíteni rajtuk. Az apák lyukat fúrtak a vagon oldalába, hogy több levegő legyen, mert egy idő után az is fogytán volt. Három napon keresztül vitt a vonat bennünket, megállás nélkül. A pokol tornácán — Auschwitzban a tábor udvarán felsorakoztattak bennünket. Hárman álltunk egymás mellett: a jobb oldalamon anyám, baloldalamon apám. Akkor lát- tam őket utoljára. Dr. Mengele velünk szemben a botjával némán intve mutatta, ki merre menjen. Elvitték mellőlem szüleimet, anyámat jobbra, apámat balra. Hová viszik őket? Mikor fog velük találkozni? — kérdeztem rémülten. — Ha annyira kíváncsi vagy, nézz oda — szólt az egyik német katona. — Ott fognak égni a szüleid! S arra néztem, amerre mutatott. Hatalmas kéményeket láttam. Azt hittem, hogy ez nem normális! De igazat mondott, a rettenetes valóságot. Először a munkaképtelen férfiakat gázo-sították el, aztán a nőket, majd a gyerekeket. így veszítettem el drága anyámat és apámat. — Minket munkaképes nőket betereltek egy fürdőbe, nullás géppel kopaszra nyírtak. Nem ismertünk egymásra. Utána bevittek a lágerbe, engem az „A" jelzésűbe, a többi kanizsaival együtt. A „lakóhelyünk" berendezése egy polc-szerűség volt, amire rúdon kellett felmásznunk. Azon üldögéltünk, lábunkat lógatva. Lent egy SS-nő sétált fel-alá, egyik kezében korbács, a másikban vérebe póráza. Ha valaki lábán jobb cipőt látott, azt azonnal elvette, így az enyémet is. — Nemsokára egy másik blokkba kerültem, ahol négyszintes fapriccseken aludtunk. A párnánk szalma, takarónk egy pokróc volt. Számot festettek a tábori ruhánkra, az enyémre 12845 került. Faklumpát, kopasz fejünkre pedig ócska fejfedőt kaptunk. — A Kru p p - művek hadianyag gyárában dolgoztam, lövedékeket gyártottunk. A lágertől hét kilométerre volt a gyár, gyalog mentünk, gyalog jöttünk. A reggelink üres feketekávé, ebédünk 20 deka korpakenyér, s valami főzeléknek nevezett rettenetes moslék. A tisztálkodási lehetőségekről jobb nem beszélni... állandó tífuszjárvány volt. Krátereket is takaríttattak velünk, amelyekben rengeteg halott volt. Ki kellett őket szednünk, állítólag azért, hogy eltemethessék őket. Az életemnek az a szakasza maga volt a pokol. A szabadság levegőjén —Az angolok szabadítottak fel bennünket. „Minden külföldi mehet haza" — mondták. Újra vagonban szállítottak. Zneimig az oroszok, onnan hazáig az angolok kísértek. Zuhogott az eső, amikor Budapestre érkezett a vonatunk. Szabad voltam, éltem, mehettem haza. Haza? Kihez? Egyszál magam voltam, senkim sem maradt. Szüleimet Auschwitzban gázzal ölték meg; bátyámat az Andrássy út 60-ban a nyilasok úgy összeverték, hogy néhány év múlva meghalt; öcsémet és férjemet Offenburgban kivégezték. — Lágerruhában, lágerbakancsban, kopaszon jöttem vissza Nagykanizsára. Se pénzem, se lakásom nem volt. Akkori Magyar utcai lakásunkban nyilasok laktak. Akkor most kihez? Hová? Ismerősöknél aludtam. Sokan jöttek, segíteni akartak, de én nem fogadtam el senkitől semmit. Magam akartam talp-raállni. Fakereskedéssel kezdtem foglalkozni. Rongyokban menten faluról-falura, vásároltam a fát és árultam. Nem szégyeltem a rongyokat, nem én akartam. „A szabadság levegőjét szívtam Az idő eljárt, hogy megkongassák Felettem a gyilkos vészharangot... ...énnekem már ember lett a rangom Ember leszek örökké, mindig... nem Tizenkétezer nyolcszáznegyvenöt." B. V. szíve azonban örökké sebes maradt. A hegek időnként felszakadnak, olyankor jobban fájnak. Az idő a mély sebek fájdalmát csak enyhíteni tudja, feledtetni nem. Szívében egy sárga csillag ég!... H. M. P im&l^^ík te 1990. október 5. 13 ír~ Helyesbítés Lapunk szeptember 21-i 38. számában, a 9. oldalon megjelent „Pedagógusjubileum. Fogyhatatlan hittel élni" című cikkünkben sajnálatos technikai hiba miatt, az első hasábban kimaradt az alábbi szöveg: Aranydiplomát kapott: Fehér Lajos igazgató, Kol-larits Flóriánné tanitónő és Nemes Sándorné tanítónő. A gyémántdiplomát kapottak között Kollarits Flóriánné tanítónő és Nemes Sándorné tanítónő tévesen jelent meg. A hibáért elnézést kérünk! Hadd játsszon a gyerek! Pontosan láttuk a három ruha közötti különbséget. Margaret Thatcher kék ruhában érkezett, zöldben vett részt a jelentősebb programokon és feketében távozott. Természetesen mindig kosztümben. Namármost, ha politikai protokoll színlexikont adna ki a Kanizsa hetílap, akkor a tudósítás így hangozhatna: — M. T. királykék kosztümben érkezett meg Magyarországra. Öltözékével jelezni kívánta, hogy hazájában a királykék az államforma megnyilvánulásánakjele, no meg ez az 1990-es legfőbb divatszínek egyike is. „A magyarok most saját maguk is megláthatják a szabad, demokratikus társadalom...előnyeit..." Anglia második asszonya érkezése előtt pontosan tudta, hogy ez a szín többszörösen uralkodói jelleget ölt rajta, meg- hódolni kívánt történelmi hagyományainknak, hiszen ünneplőként hajdanán ilyent viselt a magyar gazda és a mesterember. Talán ekkor még éreztük rajta a „vaslady"-séget. —A köztársasági elnökkel való találkozásra almazöld kosztümöt öltött, kifejezve a reményt, hogy érik, akarom mondani megérik még jobban is a két ország... — hogyan is szokták mondani? Megvan!I — ... „gyümölcsöző kapcsolata". Wallenberg szobra előtti tisztelgéshez még feltétlenül a remény zöld színe illett, feltételezve rólunk, hogy betartjuk azt az illyési mondást, hogy az a magyar, aki magyarnak tartja magát. Mi, tévé-nézők a vízum nélküli angliai utazás reményében gyönyörködtünk, a jól szabott szép zöld kosztümben, meg a „hozzátervezett" szép miniszterelnök asszonyban. A remények a nap során egyenesen futottak előre, hiszen M. T. olyan jól érezte magát a zöld kosztümjében, hogy még „fenntartás nélküli" támogatást is ígért. — Elszomorodni igazán csak az értéktőzsdén kezdettel. Hiába volt ott a férje, meg a sok magánvállalkozó. A büféebéd sem vigasztalta. Ott értette meg, hogy a zöld ruha talán egy kicsit előlegezett is volt a magyaroknak. A különbséget rögtön érzékeltetni kívánta: nem látogatott el a Nagyvásárcsarnokba, pedig a Denis állandóan figyelmeztette, hogy otthon elfogyott a fokhagyma. A noszogatásra azt válaszolta, hogy itt még éppen fogyóban van a sárga olaj, az ét- meg a motorolaj is. Elszo-morodásának úgy adta tanújelét, hogy szép zöld kosztümjét feketére cserélte. így intett búcsút a magyaroknak a repülőgép lépcsőjén... Bné A keletí városrészben esett meg az alábbi eset, nem is olyan régen. Egy autós — ügyes-bajos elintéznivalója után — az emeletes házak tövében levő parkolóban álló gépkocsijához sietett és megdöbbenve látta, hogy mind a négy kerék gumija lapos. Rövid szemlélődés után észrevett egy tíz év körüli srácot, aki elmélyült buzgalommal csavargatta ki a parkoló gépkocsik tömlő-sze-lepjeit. Nyakoncsípte a technikai érdeklődéséről ilyen módon jelesre vizsgázott gyereket és faggatni kezdte, hol lakik, mi a neve stb. Fél perc sem telt el, amikor egy ember termett ott, és minősíthetetlen hangon felelősségre vonta az autóst, hogy meri a gyerekét bántani. A meglepődött autós mutatta a gyerek által „leültetett" gépkocsikat, amire az apuka válasza így hangzott: — Hadd játsszon az a gyerek! Mit csináljon mást itt a betonfalak között! Tényleg mit is! Mert, hogy az apuka látta a gumikat leengedő gyerekét, az biztos... (v-i) Ha kamatot nem, akkor a biztosítást! Jó pár évvel ezelőtt lakásom fűtésrekonstrukciójához kedvezményes kölcsönt vettem fel az OTP-től, mert ezt akkor támogatta a kormány is. Most új kormány van, és ez úgy látszik nem támogatja az ilyen elképzeléseket. Hogy miért? íme a történet. Az infláció miatt már próbálták emelni a kölcsönök kamatait. Ez nem sikerült, így az OTP keresett más módot a pénz mindenáronvaló behajtásához. Meg is találta a kiskaput. Emelik a biztosítási díjak összegét. Na ebbe kössön bele valaki! Értesitést kaptam a zalaegerszegi OTP igazgatóságtól, hogy október l-jétől 40 %-kal megemelik a törlesztőrészleteket, a biztosítási díjak módosítása miatt. Tisztelt olvasók és állampolgárok! Ki védi meg a kisembereket? Ki áll azok mellé, akik legnagyobb bünéül azt lehet felróni csak, hogy hittek mindenkori vezetőiknek, és ezért most kamatostól fizetniök kell? Kiáll a kiszolgáltatottakmellé, akiknekbármikorjöhet az újabb felszólítás: „Tisztelt ügyfelünk, fizessen holnaptól még többet!" Miért? Miből? És ha már tisztelnek, miért így! Mi adósok is ügyfelek vagyunk az OTPfelé, de ajövöbenénazadós (mostmég) megfogom válogatni az ügyfeleimet. Ugyanis a választás joga minket is megillet. Vízvári Aludj édes, álmodjál..., avagy katonadologi?) (Tóth Ferenc felvétel) Szépen, udvariasan, magyarul A minap az Eötvös téren a forgalomirányító lámpánál zöldre várva hangos káromkodásra figyeltem fel a hátam mögött. AZY 13-98 forg. rendszámú Wartburg vezetője trágár szavakkal szidalmazta egy másik gépkocsi vezetőjét. Ezek a szavak igencsak messze voltak azoktól a Lőrincze professzor által is szépnek tartott magyar szavaktól, amelyeket nem illene senkinek az utcán teli tüdővel kikiabálni. A tisztelt káromkodó autós bizonyítványát az arra járók biztosan rögtön ki is állították magukban. Nem történt koccanás, s így nem értettem az úrvezető idegességének okát. Igaz, hogy mindennapi társunk lett az ingerültség, és nem tudunk tőle megszabadulni. Megpróbálni mégis érdemes lenne, mintáz a másik autós, aki a szidalomáradatban is látszólag nyugodtan ült a volánnál. Ó biztosan tudta, hogy az okos csendben marad, a bolond meg csak kiabáljon, mert az sem buta, aki hallgat. V. J. 14 CANIZS 1990. október 5 Műsorajánlat Hevesi Sándor Művelődési Központ Kiállítás: Pituk József Viktórián festőművész tárlata. Megnyitja: dr. PogányÖ. Gábor művészettörténész, október8-án 11 órakor. A Kiállítás ezután naponta megtekinthető a kiállitóteremben. Egyéb: Október 1 -jétől megnyílt az intézmény alagsorában aTeaházi Társalgó. Nyitva: hétköznap 16-20 óráig, szombaton 15-19 óráig. Október 10., 18 óra: a HN Adventista Egyház és a HSMK közös szervezésében Kezdj el élni! címmel diaképes vetítéssel illusztrált programsorozatot indít. Előadó: dr. Sebestyén Miklós belgyógyász főorvos és Mayer Zoltán lelkész; helyszín a kamarateremben, belépőjegy nélkül! Kanizsai Műszaki Napok ''90: Október 10.. 13 óra; a HSMK felnőtt klubban: FÓRUM az energiagazdálkodás tárgyi és személyi feltételeiről. Október 11., 9 óra, a HSMK kamaratermében: Vasútépítési Szakmai Ankét. Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház: Október 6., 18-24 óra: ROCK-KLUB. Műsorvezető: Miklós László. Október 7., 10-12 óra: Számítógépes játék és videó gyerekeknek. Móricz Zsigmond Művelődési Ház: Október 9., 15 óra: Honismereti sorozat, „Szülőföldünk Kiskanizsa" I. rész. Ifjúsági Ház: Október 5., 14 óra: Táncoljunk. Táncház alsótagozatos tanulók részére. Kodály Zoltán Művelődési Ház: Október 10-től: Várótermi Tárlat. Török Eta szőttesei és Balogh Mihály fafaragásai tekinthetők meg a MÁV állomás kultúrvárótermében. Október 10, 17óra: Kertbarátkör előadás. „Gyümölcsszüret és végrehajtás. Fajták szüreti időpontja" címmel. Helyőrségi Klub: Október 11-én, 18 óra: Képek Finnországból kiállítás megnyitója a Mini-Galériában. Nyitvatartás: vasárnapok kivételével naponta 15-20 óráig. Apolló Filmcentrum Apolló mozi: Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. Október 5-7.: A kalácsfej (olasz). 5-én 10 órakor is! Október 6-7., 14 óra: Egyik kopó, másik eb (amerikai). Október 8-10.: Lévy és Góliát (francia). 10-én 10 órakor is! Október 11.: Mint a villám (amerikai). Stúdiómozi: Előadások kezdete: 17 és 19 óra. Csütörtök: Filmbarátok napja. Október 5-7.: Pet Cemataiy (amerikai horror, 16 éven f.). Október 8-10.: Háború áldozatai (amerikai). Október 11.: Jó reggelt Babilónia (olasz—francia—amerikai). Matiné: Október 7.: Olivér és társai, 14 órátcl. Halló, itt a 007. A Póruljárt videokölcsönzők Úgy tűnik, minden szolgáltatás megteremti a maga kihasználóit. így történt ez Nagykanizsán, az Iparcikk Kölcsönző Vállalat boltjában is. A nagykanizsai illetőségű Lengyel Csaba (Hamburger Jenő u. 26.) barátját, a miháldi Vajda Tibort kérte meg arra — mondván neki, elveszett a személyi igazolványa —, hogy kölcsönözzön ki számára egy videomagnót. Ezt Varga készségesen meg is tette. Lengyel azonban — mint utólag a rendőrségen elmondta — pénzzavarba került, s a készülék visszavitele helyett annak jóval áron aluli értékesítését választotta. Vesztére. A bejelentés után ugyanis nemsokára rendőrkézre került. Nem derült azonban még fény annak személyére, aki a kanizsai Apolló Filmcentrum Kft. kölcsönzőjét tekintette állandó videoka zetta beszerzési helyének. Persze ehhez kellett egy jó adag bizalom is a kölcsönzők részéről. Hiszen a fiatalember — aki személyi igazolvány felmutatása nélkül, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom Nagykanizsa Vidéke Alapszervezet feliratú bélyegzővel „fizetett" — először három, majd rá egy hétre két darab videokazettát kölcsönözhetett. Min- dezt annak ellenére tehette, hogy az első kölcsönzésből származó kazettákat nem vitte vissza, s az emiatt esedékes késedelmi pótlékot is csak a már említett bélyegzővel „fizette". Úgy tűnik, hogy sikerrel... A butik- és autó fosztogató kiskatona Szeptember 16-án 19 óra tájban ismeretlen tettes betörte a Nagykanizsa, Lenin út 8. sz. alatti butik kirakatát. A helyszínre érkezett rendőrök csak a közel nyolcezer forintos kárt tudták megállapítani, amely a kirakatból hiányzó bőrdíszmű-tárgyak eltulajdonításából származott. A dolgozók rendje szerint ismeretlen tettes ellen indult volna nyomozás, ha nem érkezik bejelentés arról, hogy az Eötvös téren tetten értek egy autófosztogatót, aki éppen egy Dacia feltörésén fáradozott. A rendőri intézkedés során őrizetbe vették Toplak Csaba büntetett előéletű nagykanizsai lakost, aki Lentiben tölti első tényleges katonai szolgálatát. A kiskatona innen kapott eltávozást a hétvégére. Feltehetőennem fosztogatási célból. A rendőrség nyomozást indított az ügyben. D. J. Hírek a Nagykanizsai AG-ból Az újjáválasztott vállalati tanács titkos szavazáson 8-1 arányban szavazott bizalmat Mika Józsefnek, és választotta meg újabb öt vére a Nagykanizsai Állami Gazdaság igazgatójának. — Megtiszteltetésnek vettem a bizalmat, de megmondom őszintén nehéz szívvel vállaltam el. A mai nehéz időkben nem nagyon tolonganak az emberek az igazgatói székekért, főleg nem a mezőgazdaságban. A Nagykanizsai Állami Gazdaságban viszont egy olyan jól összeszokott kollektíva kovácsolódott össze, amelynek együtt kell maradnia. Ez az egyik ok, amiért újra elvállaltam, és az, hogy a most következő nehéz időt, válságot, mindenképpen túl kell élni. A megválasztásom is valószínűleg ennek a bizalomnak az eredménye, és ezek után kötelességem, hogy az itt dolgozók bizalmának megfeleljek — mondta Mika József. * A Nagykanizsai Állami Gazdaság Béke úti hűtőházában kicseréltek két 100 ezer kilokalóriás hűtőkompresszort. A régi, több évtizedes elavult gépek helyett két 250 ezer kilokalóriás modern kompresszort állítottak be. Borda László műszaki vezető a megnövekedett hűtőkapacitást említi a legfontosabb okként, mert ilyenkor, az őszi gyümölcsbetároláskor a hűtő termekben elhelyezett többszáz vagon gyümölcs gyors lehűtése a tárolási hőfokra, a hosszú ideig való eltarthatóság egyik feltétele.'' Tudni kell azt, hogy a gyümölcs a hűtési idő alatt is érik. Ha a hűtési idő elhúzódik, a betárolt gyümölcs túlérhet azon a fokon, ami feltétele a téli tárolásnak. Akkor viszont értékesíteni kell, ami ekkora mennyiségnél egyszerűen lehetetlen. Ezért fontos a hűtőkapacitás növelése. A már optimális gyümölcsbctárolás és gyors lehűtés után a lehütött termek hőmérsékletének szintentartása már csak minimális energiaráfordítást igényel. (vízvári) 1990. október 5. KANIZSA^) ___~_________15_ A magyar ülőröplabdasport egyik vidéki fellegvára Nagykanizsa, ahol a Hamburger SK és néhány nagyon lelkes társadalmi aktivista jóvoltából immár évek óta az érdeklődés középpontjában áll a mozgássérültek kedvelt sportszakága. — Csapatunk az elmúlt években mindig is remekelt az I. osztályú bajnokságban és a Magyar Népköztársasági Kupában (ma már Magyar Kupa — a szerk.), ahol egyaránt az előkelő 2. helyet szereztük meg. Az 1989/90. évi bajnoki sorozatnak viszont már kettős feladata volt. Ugyanis ebben az évben hazánk, konkrétan a bajnok Nyíregyházi Pire-mon kapta meg a rendezés jogát az Európa Kupában, ami tulajdonképpen nem más mint a Bajnokcsapatok Európa Kupája. Tehát, nekünk kellett a bajnokságban az ezüstérem, mivel a rendező ország 2 csapattal képviseltette magát — kezdte Czvet-kó Tamás szakvezető. A kanizsaiak, akik az ezüstért mentek, a feladatot teljesítették. Újból 2. helyen végeztek, ám nem nagyon örültek, mivel az EK-n való szereplés bizony nem kevés anyagi befektetést követel. Volt is nagy sürgés-forgás, többszöri „nekifutás", de végül is összejött a pénz, mehetett a Hamburger SK együttese a Nyíregyházán sorrakerült EK-ra. — Egy héten át adott „otthont" az Európa Kupának Nyíregyháza, ahol összesen 12 csapat szerepelt. A magyarokon kívül még a hollandok vehettek részt 2 csapattal, s így jött ki 10 ország képviseletében a 12 csapat, amely közül 10 volt bajnokcsapat — tájékoztat Földi József, a kanizsai csapat egyik erőssége, majd a lebonyolításról így folytatta: — A résztvevőket két 6-os csoportba sorsolták. A csoportokon belül körmérkőzés volt, majd helyosztókkal dőltek el a helyezé- sek, amikor a csoportok azonos helyezettei mérkőztek. A nemzetközi találkozón nagyszerűen kezdtek a kanizsaiak. Fölényes győzelmet arattak a nyitányon, majd a soron következő mérkőzésen az elmúlt évi EK győztes ellen levegőben lógott a meglepetés, de a döntő szettben a hollandok jobban és szerencsésebben hajráztak, igaz ekkor már nagyon vigyáztak a zalaiakra... A csapat egyszer még feltámadott, de aztán a végére, a sorozatmérkőzések hatására is, elfáradtak. A csoportban az 5. helyet szerezték meg, így a 9. helyért mérkőzhettek, de ott is vereséget szenvedtek. Ezzel a 10. helyet szerezték meg. — Bátran állíthatom, hogy a csapat dicséretesen szerepelt, nagyszerűen képviselte a zalai és magyar sportot ebben az erős mezőnyben. A nagyok között mi „kicsinek" számítottunk, de játékunkkal kivívtuk az elismerést, jó páran gratuláltak a csapatnak. Ugyanis a mérkőzések több mint felén a fiúk tényleg nagy dolgokat produkáltak. Igaz, néha kaptunk „tüskéket", abírákis-is helyzetben mindig a bajnoknak adták a kedvezményt. Szóval ment a játék, legjobban az előző EK győztes ellen, s nem sokon múlt a nagy-nagy bravúr. A jegyzett 10. helyet nagy sikernek tartom, amelyet ezúttal a CSAPAT érdemelte ki, hiszen minden játékos jóval az elvárás fölött teljesített — értékelt az edző. A kanizsaiak eredményei a lebonyolítás sorrendjében: Csoportmérkőzések: Hamburger SK — AVSV Wien (osztrák) 3:0 (1,6,10) A bajnok ellen remekeltek Földiék. Jók: Czimmermann, Földi J. D.I.O. Bedum (holland) — Hamburger SK 3:2 (-11,11,6,-8,13) A riagy érdeklődés mellett lebonyolított találkozón az előző évi EK győztes ellen l:0-ra vezettek a kanizsaiak, akik 1:2-ről is biztosan egyenlítettek. A döntő szettben, nyert állásból balszerencsés vereséget szenvedtek. Jók: Czimmermann, Balogh, Földi J., Pöcz. Saimaan (finn) — Hamburger SK 3:0 (13,13,3) A két rendkívül szoros szett után elfáradtak a kanizsaiak. Kristiansand (norvég) — Hamburger SK 3:2 (9,15,-10,-11,8) A norvég bajnok 2:0-ás vezetése után „feltámadtak" a mi- eink, de a döntő szettben elfogyott az erő és a türelem. Jók: Czimmermann, Balogh, Földi J. Samorastnik (jugoszláv) — Hamburger SK 3:1 (-11,7,8,11) A bajnok 0:1-ről is biztosan fordított. Helyosztón: 9-10. helyért: FOX (angol) — Hamburger SK 3:1 (9,-15,12,13) A színvonalas helyosztón, 1:1 után kerekedett felül az erőteljesebb angol bajnok. Az 1990. évi EurópaKupán 10. helyen végzett kanizsai csapatban a következők szerepeltek: Balogh, Czimmermann, Pölcz, Földi J., Földi B., Pöcze, Pernec-zki, Kardos, Varga. Balogh Antal Dicséretesen szerepeltek az Európa Kupán a kanizsai ülőröplabdázók Jó folytatás a sakk OB II-ben A sportág második vonalában szerepel a Tungsram SE együttese, amely sorrendben harmadik évét tölti az OB II-ben. A kanizsaiak ebben a bajnokságban már meghatározó szerepet játszanak, akik az Ajkával azonos pontszámmal vezetik a bajnokságot a Nyugati csoportban. A csapat a nyári szünetben — ami bizony aktív volt, hiszen a kanizsai nemzetközi versenyek mellett több versenyző is szerepelt külföldön — az időt arra is felhasználta, hogy lépést tartson a riyálisokkal, akik a folytatásra megerősítették csapatukat. A kanizsaiak sem tétlenkedtek. Átigazolták Honfit és Kamarást, hiszen e jó pozíció adta előnyöket a lámpagyáriak nem akarják leadni. A hátralévő 5 fordulóban ugyanis 3 alkalommal hazai környezetben szerepelnek, s ekkor szeretnék bebiztosítani az OB l-es szereplést jelentő első helyet. A csapatok a 7. fordulóval folytatták az OB Il-es küzdelmet, amikor a kanizsaiak pályaválasztóként a következő eredményt érték el: Tungsram — Kaposvári Volán 8,5:5,5 Egyénileg: Kiss L. — Veress 1:0, Rausz — Horváth 1:0, Bagonyai — Szulimán döntetlen, Rezsek—Fehér döntetlen, Nádasi-— Ferenc döntetlen, Ragats — Miovecz 1:0, dr. Pintér — dr. Máté döntetlen, Csikár — Klencsár döntetlen, Papp — dr. Illés döntetlen, Bellán — dr. Horváth 1:0, Kassai — Bárány 1:0, Sziua — Csiki döntetlen, Kercsmarics — Léhmann 0:1, Domsa Valéria — Heinrich 0:1. — Igen nagy ellenállást tanúsítottak á vendégek. Tulajdonképpen 4 órai játék után még döntetlenre álltunk, de aztán beindult a gépezet, a társak határozottan támadtak és megadásra késztették a döntetlenért küzdő somogyiakat. A csapat 5:5 után nagyszerűen finiseit — értékelt Kiss László éljátékos, edző, majd így folytatta: — Sajnos három meghatározó versenyzőnk most hiányzott, tehát eléggé tartalékosak voltunk. így még jónak is tartom a szerzett 8,5 pontot, de hozzáteszem, hogy mi azért többre számítottunk. Az 1-1 pontot szerző versenyzők mellett mindenképpen dicséretes Nádasi, dr. Pintér, Papp és Sziva félpontos szereplése, ám jól küzdött Rezsek is. Bagonyaitól, Csikártól, no és a vereséget szenvedett versenyzőktől többet vártak a sportág barátai. Bagonyai Attila: — Győzelmet vártam magamtól, de ellenfelem már a nyitásnál döntetlenre játszott. így aztán nehéz volt a kibontakozás. Papp Nándor: — Tavaly 9:5-re nyertünk ellenük. Most nagyon szívósak voltak, döntő volt, hogy mi a végén bizonyítottunk, hogy jó úton haladunk. Kassai Zoltán: — Három tartalékkal játszottunk. Hiányzott Honfi, Krutti és Gerencsér, akik nélkül jó eredménynek tartom, hogy 8,5 ponttal gazdagodtunk. (gh) Ne találgasson! Eláruljuk! Amit a képen lát, az a Kiskanizsai Sportegyesület öltözőépületének egyik ablaka. Hogy furcsán néz ki, azt készséggel elismerjük. Történt, hogy a nyár óta valaki(k) notóriusán azzal „szórakozik(nak)", hogy az üvegesnek rendszeres munkát ad. A legutóbb még a gittet sem hagyta megszáradni, annyira sürgős volt, hogy „hajlamait" kielégítse. A sportkör aktivistái — más védekezési mód nem lévén — nem tehettek mást, mint bedeszkázták az ablakokat. A „barátunk" erre úgy bemérgedt, hogy már a deszkát is kilug-galta (képünkön jól látható módon). Természetesen a sportolók szeretnék, ha minél előbb kulturált körülmények között élhetnének és fogadhatnák a vendégcsapatokat. Remélik ennek rövidesen itt lesz az ideje, csak még az „üvegtörőt" nyakon kell csípni. Asportkörnek okozott anyagi kár eddig közel 10 ezer forint... — k — október 5. Olajbányász — Paksi Atom 0-0 NB Il-es labdarúgó mérkőzés. A hazai szurkolók a három hazai döntetlen után végre győzelmet vártak a csapattól, tegyük hozzá, joggal. Annál is inkább, hisz a paksi csapat mégis csak újoncnak számít ebben a mezőnyben, és egy újoncot hazai pályán illik legyőzni — gondolhatták sokan. Azt persze már kevesen tudták, hogy mind ez egy olyan csapattól „elvárás", amely gárda épphogy fel tud állni, hisz mindössze 11 felnőtt játékos állt Vlaszák Géza rendelkezésére. A találkozó első felében a gyors vendéghelyzetet követően kiegyenlített játékot láthatott a közönség. A játék unalmas volt, mert mindkét társaság óriási hibaszázalékkal játszott, játékukból hiányzott az ötletesség, a tervszerűség. Többnyire mezőnyjáték folyt a pályán, a kapuk csak nagy ritkán kerültek veszélybe. Fordulás után valamivel élénkebb lett a játék, a piros-kékek ekkor már többet kezdeményeztek és lassan átvették a játék irányítását. Ebben az időszakban már gólszerzési lehetőségek is adódtak, azonban — szegény embert az ág is húzza alapon — ezek sorra kimaradtak. Ezúttal Skublics sem tudott segíteni, így újabb döntetlen került az Olajbányász leckekönyvébe. Képünkön Pusztai László, a Paksi Atom edzője: — Úgy érzem, hogy kiegyenlített erők küzdelme volt ez a mérkőzés. Az első félidőben nekünk, míg szünet után a hazaiaknak volt több gólszerzési lehe- Martinkovics elől ment a vendé tősége, így reálisnak ítélem a döntetlent. Vlaszák Géza, az Olajbányász edzője: — Amelyik csapatnál megengedik, hogy csak 11 felnőtt játékosa legyen egy mérkőzésen, ott k kapusa. (Szakony Attila felvétele) eredményt nem lehet elérni. Tudom, hogy a befektetett munka nincs arányban a teljesítménnyel, de itt úgy érzem hiába dolgozom... — kápolnás — Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervező szerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, Marton Györgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35, negyedévre 105, fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. [ír. évfolyam. 41. szám 1990. október 12. Ára 9.60 Ft t KANIZSA VÁROSI HETILAP Megjelenik minden penteken A tartalomból: Igazgató felmentés az Emelőgépgyártó Vállalatnál (5. oldal) Ifjúsági Ház lett az Űttöröházból (8. oldal} Postafiók: 74. (1213. oldali Lapzárta előtt érkezett: A kanizsai kórház új orvos-igazgatója: dr. Szabó Csaba Önkormányzati választási összeállításunk a 2,3,4. oldalakon! Vasárnap újra szavazunk! Október 5-én került sor Nagykanizsán a kórház orvos-igazgatójának megválasztására. A kórház éttermében megjelent 100 orvost dr. Polgár József, a Zala Megyei Orvosi Kamara szakmai minősítő bizottságának elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy az igazgatói beosztás elnyerésére ketten nyújtottak be pályázatot: dr. Szabó Csaba (Nagykanizsa) és dr. Tóth Zoltán (Pécs). Közölte, hogy a bizottság a pályázatokat nem minősítette, de a két pályázatot alkalmasnak ítélték az orvos-igazgatói feladatokellátására. A titkos szavazás után kiderült, hogy 89 fő dr. Szabó Csabára, 10 fő pedig dr. Tóth Zoltánra voksolt (egy érvénytelen szavazat volt). Dr. Szabó Csaba megválasztása után dr. Wölfer Edit, a nyugállományba vonuló orvos-igazgató szólt a jelenlévőkhöz. Felelevenítette 11 éves igazgatói tevékenységének fontos állomásait, majd köszönetet mondott az együtt végzett munkáért. Az összejövetel végén dr. Szabó Csaba, az új orvos-igazgató rövid beszédében megköszönte a bizalmat, s hangsúlyozta, hogy munkáját az eddig kialakult jó szellemben szeretné végezni, melyhez kérte az orvosok segítségét. M. Gy. c Az önkormányzati választás kát fordulóla között A sormási polgármester A szeptember 30-i önkormányzati választás a kisebb településeken, így a városkörnyéki községekben is eredményes volt, s sikerült polgármestert választani. így volt ez a Nagykanizsától néhány kilométerre nyugatra fekvő közel 900 lakosú Sormás községben is, ahol a 699 fő választásra jogosult állampolgár 47,5 százaléka ad ta le szavazatát, választott 7 fős képviselőtestületet és polgármestert. Mátyás József, az újdonsült, párton kívüli (független) sormási polgármester 43 esztendős. Szabolcsi — Tisza parti — származású. Nagykanizsán eltöltött katonai szolgálata után — mint ifjú férj — 1967-ben települt le Sormás községben. Első igazi munkahelye a I^etenyei Járási Tanácsnál volt, ahol közlekedési előadó munkakörben dolgozott. 1969 nyarán a kanizsai Városi Tanács Műszaki Osztályára került, s azóta is ott dolgozik a városi közlekedés, kommunális ellátás és üzemeltetés vonalán. Mérnöki végzettsége van, jelenlegi beosztása csoportvezető. Nős, felesége is Kanizsán dolgozik (a Zrínyi Általános Iskola konyhavezetője). Leányuk külkereskedelmi főiskolán, fiúgyermekük gázipari technikumban tanul. E rövid életrajz ismertetése után rátértünk a lényegre, községi társadalmi tevékenységére. — Az elmúlt két ciklusban tanácstag, sőt az első öt évben vb-tag is voltam a 70-es évek közepén történt összevonások után kialakított Szepetneki Községi Közös Tanácsnál, Sormás község képviseletében, átvéve a „stafétabotot" apósomtól, aki hosszú időn át végzett tanácstagi tevékenységet — mondta bevezetőben. Bár kisebb ellentétek néha felfel lángoltak Szepetnekkel, a sormásiaknak azonban nem lehetett panaszuk. Ezt bizonyítja többek között az 50 férőhelyes — két csoportos — óvoda létesítése, a víz- és földgázellátás megoldása, a városi telefonhálózatba való bekapcsolódás, az Arany János utcai 63 telkes lakótelep kialakítása, amelyek intézésébe ő is hathatósan befolyt Az új önkormányzati törvény aktuálissá tette a Szepetnekről való leválást, az önálló községi kormányzást. — A szeptember 30-i választáson Gaál Lajos üveggyári mérnökkel pályáztunk a polgármesteri székre. Nagy „harcban", mindössze három szavazattöbbség döntött a javamra. Éles volt a rivalizálás a képviselőjelöltek között is — közölte. Megtudtuk, hogy a 15 képviselő-jelöltből választott 7 fő személy szerint Becze Sándor, Csordás György, Csordás József, Gaál Lajos, Kele Lajos, Kontra József és Németh Ferenc (a korábbi elöljáró Tóth Ferencné nem indult a választáson). — Úgy érzem, hogy a falu jól talános iskola építése vagy a jelenlegi iskola bővítése az óvoda beépítésével párhuzamban, egy raktárház telepítése, sporttelep létesítése, a közművesítés és kommunális helyzet javítása, utak és belvizek, csatornák rendezése. — Nehéz napok, hetek előtt állunk, sok munka vár most ránk. Én bízom abban, hogy önzetlen összefogással, megfelelő pénzügyi alapok teremtésével megoldjuk a nem könnyű feladatokat — mondta végezetül. Tihanyi István Fotó: Szakony Attila voksolt. Véleményem szerint a nyolc vesztesre is nagy szükségünk lesz a jövő feladatainak megoldásánál, s így munkájukra feltétlenül számítunk — vélekedett. Az új, önálló sormási faluvezetésre most komoly teendők várnak. Az október 3-i mandátum-osztó értekezleten tárgyalták meg az első képviselőtestületi ülés időpontját. — Az ülésen eldöntésre vár az önálló jegyzőség vagy körjegyzőség kérdése, a polgármester munkaviszonya főállásban vagy társadalmi megbízatással, s az apparátus szervezeti felépítése— mondta. Mivel a település pénzügyigazdasági alapjai egyelőre teljesen bizonytalanok, ő úgy véli, hogy kezdetben a körjegyzőségi formát válasszák, a polgármesteri tevékenységet társadalmi munkában végzi majd, s minimális kisegítő apparátust hoznak majd létre. — Önálló, széleskörű véleményeken alapuló demokratikus szervezetet kívánok működtetni, a lakossággal való szoros kapcsolat kiépítésével. A község jövőjének felvázolása közös célunk—jegyezte meg, majd sorolta terveit. Ezek közül a legfontosabb elképzelései: a meglévő intézményekzavartalan üzemeltetése, a vegyesbolt alapterületének bővítése, új négy tantermes ál- A második forduló előtt Az első forduló eredménytelen volt. Finoman fogalmazva döntetlen. A demokrácia vajúdik, megszületése még várat magára. Az infláció a munkanélküliség kísérte te járja be a városok utcáit. Félelem, gyávaság, közöny, fásultság! Azok közé tartozom, akik az elmúlt történelmi korszakkal egyidősek. Gyermekkorunk feszültséggel teli, de vissza nem térő jóhiszeműséggel éltünk. Hittünk az embert próbáló éveknek, mert nem volt más, amiben hinni lehetett. Templomba csak akkor jártunk, ha „lógni" akartunk valamelyik óráról. Minden októberben megkaptuk az intő tanácsokat hogy mihez tartsuk magunkat, mert ellenkező esetben kicsapnak az iskolából. Apáinkkal tették ugyanezt. Lassan megtanultunk hazudni, kérdőíveket kitölteni, nagyszülőket megtagadni. Becsaptuk magunkat, becsaptuk egymást. Közben válság volt északon, nyugaton, délen, csak itt keleten nem mozdult semmi. Hirdették a kapitalizmus végnapjait, hittük, hogy a gazdasági válság réme csak a nyugatot emészti fel, mert a szocializmus erős és töretlen. Voltunk első választók, vagy valami ehhez hasonló, mert nem volt kiből választani. Kaptunk meleg kézszorítást és emléklapot. Szavaztunk olyanokra, akikről azt sem tudtuk, ki fia borja, de ott „fent" eldöntötték, igen ő az akire szavazni kell és lehet. A tanácsok hirdetőtábláin elolvashattuk, megtudhattuk a kollektív akaratunkat. Meghallgattak, igazat adtak, ha jól fésült mondatainkat könyörgésre fogtuk. Elfogytak a dollármilliárdok, a kamatok egyre magasabbra kúsztak, de még akkor is hittünk a féligazságokban, a féldemokratizmusban. A valóság? Elfojtott könnyek, az őszinteség szám- űzetése, suttogva kimondott igazságok, elveszett tisztesség. Hittem, hogy az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, hogy a történelem kerekét megállítani. Hittemanagy lehetőségben, hogy szeptember utolsó hetében a vér nélküli forradalom lezárja a félelmet. Hittem a nagy változásban, az élőiről kezdés lehetőségében, hogy ismerjük egymást, annyi önámítás után és megmutatjuk ország-világ előtt, hogy felnőtt emberek vagyunk, hogy felnőttünk a demokráciához. Hittem, én az újságíró, hogy holnaptól neveket írhatok a fájdalomhoz és nem büntetik a szókimondást, nem fél a riportalany a bírósági herce-hurcától, amikor az igazság nem a tárgyalótermek rideg világában dől el. Hittem, hogy befejeződik a hatalomátmentés és végre önállóan felnőtt emberekhez méltóan döntünk sorsunk felett. Kevesen voltak, akik hittek és bíztak a saját környezetükben, saját jelöltjükben. Ez minden jelöltnek kritika és intő példa. Nem elég ígérni, tenni is kell a holnapért! ígéretből tele a padlás, de a spájz napról-napra üresebb. Nem szégyen leülni az átlagemberek közé, egy nagyfröcs mellé és meghallgatni a napi gondokat, és mindjárt nem kell külön bizottság aki(k) felkutatják a rászorultakat a „szégyenlős" nyugdíjasokat. Hiszem, hogy a második fordulónjelölt és jelölő ott lesz, mert nem lehet igaz, hogy ennyire közömbösek vagyunk sorsunk iránt. Ott lesznek a fiatalok elszántságukkal; a dolgos derékhad, az idősek, megfontolt tapasztalatukkal. A második forduló eldöntheti a holnapot! Cserny József w Az önkormányzati választás két fordulója között Sorsválasztás Magyarországon -Qt/--gy- Ma, amikor az ország lakossága ci mindennapi megélhetés gondjaival küzd, a gazdaság működő tőke hiányában nem képes a holtpontról kiindulni, amikor a kormány a ránehezedő államadósság terhétől nem tud látványos eredményeket felmutatni, akkor a tomboló válság közepette ismét választásra invitálják az ország lakosságát. Egy olyan időpontban, mikor sokan teljesen kilátástalannak ítélik helyzetüket, amikor úgy érzik, az előző választás ígéreteivel becsapták. Becsapták, mert az árak emelkednek, a pénz értéke rohamosan csökken, a nyugdíjak nem fedezik a megélhetést, a fiatal házasok helyzete katasztrofális, mert a lakás hiánya, az értéktelen bérek nem teszik lehetővé, hogy felelősséggel családot alapítsanak. A munkahelyek megszűnésével munkaképes emberek kerülnek utcára, még nehezebbé téve maguk és családjuk helyzetét, megélhetését. Ezek a szociális és gazdasági okok eltaszítják a választókat a válsággal küzdő, látszólag egy helyben toporgó kormánytól és az azt alkotó koalíciós pártoktól. Pedig a kormány nem tehet mást, mint amit a válság kezelésével • eddig elért. Megállította az adósságnövekedést, sikerült elkerülni a költségvetési csődöt, s megkezdte a gazdaság szerkezeti és tulajdoni átalakítását. Bármely más pár ti kormány hasonló lépések megtételére kényszerülne (gazdasági összeomlás nélkül az MSZMP sem adta volna át hatalmát, így megelőzve a tragikusabb eseményeket), de az ellenzék szerepét félreértve, népszerűségre törekedve, ezt megkérdőjelezi. Nem véletlen hát, hogy a városokban érdektelenség kísérte ci helyhatósági választásokat, az ellenzéki pártok viszonylagos sikerével. A választók nem személyekre és programokra, hanem a háttérben álló pártokra adták voksaikat, úgy gondolván, hogy eredményesebb intézkedésekre képesek az adott pártok, személyek. Kérdés, ha 100 nap múlva ez az önkormányzat nem tud felülkerekedni a helyi gondokon, a választó kit fog okozni, ki lesz a hibás a lakbérek emelkedéséért? Ha a fiatalok nem tudnak lakáshoz jutni, ha az oktatásra, szociális támogatásra szánt összeg csökken, ha a helyi munkanélküliség növekszik, ha a város az adósság súlya alatt összeroppan, ha felemelkedés helyett hanyatlás következik, kit fog felelősségre vonni? Ajelen pillanatban türelemre, toleranciára van szükség. Egy új házat, melyben gyermekeinkkel boldogan szeretnénk élni, pénz hiányában csak lassan és áldozatokat vállalva lehet felépíteni. Szabó Imre MDF-es képviselőjelölt 6. sz. választókerület A kanizsai szocialisták a helyhatósági választásokról — A legmegdöbbentőbb számunkra az alacsony részvételi arány. Ezért egyértelműen a kormánykoalíció a felelős. Mélységes csalódás részünkről a lakosság közönye, de ez nagyon sok okra vezethető vissza. A kiábrándultságra, a hit elvesztésére, a bizalom hiányára, de ezt most el kellett volna felejteni, mert a városunkról van szó. — A nép elfordult a hatalomtól, a vezetőktől. Ez a Munkában a Zalaszám A Városháza épületében a Zalaszám két dolgozója, Mértz József rendszerszervező és Kerkai Imréné adatrögzítő az IBM—AT típusú számítógéppel gyorsan és pontosan foglalta kimutatásokba a választókerületekből a Városi Választási Bizottsághoz beérkezett adatokat. Vasárnap is nagy munka vár rájuk. Fotó: Szakony Attila Vasárnapi választás: személyi igazolvánnyal! Hazánkban a legtöbb 10 ezer feletti és néhány annál kevesebb lakosú településen meg kell ismételni az önkormányzati választásokat, mert a szeptember 30-i részvétel nem érte el a törvényben előírt 40 százalékot. — A második fordulóban mindazok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban részt vettek. Képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapLa, függetlenül attól, hogy hányan járulnak az urnákhoz. Újabb forduló tehát már nem lesz. A második fordulót az Országos Választási Bizottság döntése alapján október 14-én, vasárnap kell megtartani! — tájékoztatott dr. Balázs Sándor, a városi tanács vb-titkára, a tanácsi választási munkacsoport vezetője. Megtudtuk, hogy a II. fordulóra a választópolgároknak nem küldenek kopogtatócédulákat, s a polgárok személyi igazolványuk felmutatásával ugyanott adhatják majd le voksukat, ahol az I. fordulóban. Természetcsen azok is szavazhatnak, akik az első fordulóban valamilyen oknál fogva távolmaradtak az urnáktól. (tih-i) kanizsai szocialisták véleménye a választásokról. A .legjobb" úton haladunk afelé, hogy egy minimális kisebbség alakíthatja majd meg az új önkormányzatot. Hangsúlyozni szeretnénk, megint egy kisebbség és ez jóvátehetetlen károkat okozhat majd a városnak. — A ''második fordulóra több állampolgárt szeretnénk megnyerni mindannyiunk érdekében — mondta Göndör István pártelnök. A Független Nemzeti Mozgalom állásfoglalása — Először is szeretnénk megköszönni a ránk adott szavazatokat. AII. fordulóban is reméljük, hogy ismét megtisztelnek bennünket a bizalmukkal. Ennek a választásnak az eredménye is azt mutatja, hogy a lakosság szkeptikus, holott ez a választás lenne a legfontosabb, mert ez a feltétele annak, hogy valódi demokratikus önkormányzat alakuljon. Szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy a II. fordulóban egyszerű többség is elég lesz a győzelemhez, így viszont az állampolgárok egy töredéke is el tudja dönteni a hatalmi kérdéseket a városban. Ez viszont a demokrácia arculcsapása, azután pedig már hiába kiabálunk be a testület ablakán. —■ A Független Nemzeti Mozgalom nem egyenlő eséllyel indultaválasztásokon a többi pártokkal, és ez nagy hátrány volt nekünk. Jelöltjeink a saját pénzükkel finanszírozták a választási küzdelmet. így természetes, hogy a nagy pártokkal nem vehettük fel a versenyt. Mivel alapelvünk az, hogy minden pártnak és tömegszervezetnek önfenntartó jelleggel kell működni, az FNM ezután is kitart elvei mellett. Bízik abban, hogy a választópolgárok felismerik az egymássalri-valizáló pártok valódi érdekeit, terveit és október 14-én jól fog dönteni. Ehhez kívánunk Nagykanizsa minden választópolgárának sok sikert. V. J. 1990. OKTÓBER 12. Tetszik, nem tetszik, ez vanl A szabad gondolkodásért még nem büntetnek, de annak nagy nyilvánosság előtt közhírré tétele jogi következményeket vonhat maga után. Országosan bevett gyakorlat, hogy megsértődünk, ezért kivonulunk, bevonulunk, felvonulunk, elvonulunk, vagy feljelentünk. Utólag bocsánatot kérünk, mert utáljuk a bírósági herce-hurcát, aztán *haza megyünk, tükörbe nézünk... és mosakszunk. Vajon miért vagyunk olyan érzékenyek a nyugati határ tőszomszédságában, miért és kitől félnek az emberek, miért nem adják a nevüket a „szabad" gondolataikhoz? Az újságíró optimizmusa, hogy a részeg ember és a gyerek kimondja az igazat. Az igazat igen, de a valódi nevét? Ja igenl Azt régen elfeledte, a négy évtized megtanította: hallgatni arany, füllenteni bocsánatos bün! Első helyszín a „Kiskakas" vendéglő Kőszegen. — Aki figyeli az ország sorsáért felelős emberek vitáit — mondja a borostás képű úr, úgy a sokadik nagyfröccse után azt hiszi, hogy acirkuszbanvan, vagy otthon, amikor az asszonnyal veszekszik. Eddig csak egyfele húzták a kocsit, és tudja merre? — ??? — Lefelé, mert arra könyebb volt. Most a lejtő alján ott a kocsi, de ahány párt, az annyi felé húzza. Valamilyen kresz-táblát ki kéne rakni, hogy tudják merre kell menni. Azon vitatkoznak, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Csűrik csavarják a jogszabályokat a fene sem érti, csak azt tudom, hogy mindegyik a hatalmat igyekszik megszerezni, de hogy mi lesz a gazdasággal, erre egyértelmű választ nem hallottam. Egyetértően bólogatnak. Egy kopaszodó úr felteszi a kezét, szót kér. — Azt mondja meg nekem, mikor lesz az új földosztás, jog és biztonság? Rákosi-kormány, kuláklista, munkatábor, Kádárkorszak, 16-18 órás munkaidő. Igaz, hivatalosan nyolc. Itt a rendszerváltás, létbizonytalanság. Privatizáció, amiből nekünk nemjut semmL Közbiztonság?Az ötödik fröccs után mindenki bátrabb, de a rendőrök józanok. Ugye érti? Jog?! Ez külön megért egy nagyfröccsöt— mutatjafelém az üres poharat. —Aki a krémben volt, van az a csalásért, sikkasztásért nem kap semmit, de súlyosan büntetik, aki lehetetlen körülmények közöttél, és a boltból elemel valamit Nem megvédeni akarom ezeket az embereket, csak jó lenne, ha a bíróság a körülményeket is odatartózónak ítélné meg. Próbálja elkergetni a korrup t vezetőket, számonkérni az el nem végzett munkát, azonnal megsértődnek és bírósághoz futkosnak. A kisembert azonnal feljelentik, pedig ha elvégezték volna rendesen a munkájukat, biztos, hogy nem lenne ennyi elégedetlen ember. Ugyan már! Mi nem tudunk semmit bizonyítani Tudja, a kormánynak kellene felülvizsgálni a vagyon eredetét, és ha azt tisztességesen elvégeznék —fenyegetően mutat az ujjával — lenne eredmény. — Gondolja, ez az egyedül járható útja az igazságtételnek? — próbálom feszegetni a kérdést. -— Nem gondolom, tudom! Maga még meg sem születettfiatal barátom, amikor úgy elvettek az embertől mindent, hogy csak a csupasz feneke maradt. Ők egyetlen este lerendeztek mindent. Az az igazság, nem hiszek ebben a fene nagy demokráciában, és nem megyek szavazni Egyre élesedik a hangulat, az emléket a bor, a sör felkavarja. Igyekszem eljönni. Búcsúzáskor mégegyszer bemutatkozom, abban a hiszemben, hogy a riportalanyok is felfedik nevüket. Bólintanak, hogy vették az adást és aki eddig nem szólalt meg, most rám néz és azt mondja: — Akit most itt lát, az mind Kovács, tudj aebbőlvanleg több az országban Második helyszín: Nagykanizsa, Korvin Ottó utcai lépcsőház. Fiatalasszony mossa a lépcsőházat. A mozgása, a technikája rendkívüli gyakorlottságot mutat. Ahogy elnézem, van ennek a mozgásnak valamilyen csodálatos bája, amire egyedül csak a nő képes. Teljesen belefeledkezem, szinte elfeledem, hogy azért téblábolok itt és most, mert a szavazó helyiségekben nincs mozgás, nem ilyen semmilyen. Már éppen eljut a tudatomig, hogy megkérdezem a hölgyet, hogy volt-e szavazni, vagy elmegy-e? Ebben a pillanatban nyílik a szemközti ajtó, és egy magas őszhajú férfi lép ki feleségével, elegánsan felöltözve. — Nézd csak! — szól a feleségéhez. — A fiatalasszony milyen ügyes, biztos leszavazott és már mossa a lépcsőt. Mondtam neked, hogy igyekezni kell. — Nem! — szólal meg a fiatal- asszony. — Nem voltam szavazni és nem is megyek, majd ha bizonyítják, hogy tudnak valamit, akkor elmegyek. — De ha nem szavaz, hát nem bírják megmutatni mit tudnak— próbál ellenvéleményt mondani az úr. — Egyáltalán magyar asszony maga? Majd nagy dü- hösen elindul a lépcsőn lefelé. Hallom, amint a felesége próbálja nyugtatni. A fiatalasszony tovább mossa a lépcsőket. A mozgásában változatlanul ott a nő. Köszönöm az interjút. Cserny József így választottam én szeptember 30-án, a 12. sz. szavazókörben... Potó: Szakony Attila A kanizsai polgármester mintaképé Tudatunkban, régebbi emlékeinkben a következőképpen raktározódott a fenti cimben megnevezett személyhez kapcsolódó foglalkozás; hatalommai rendelkező, a kiválók között is a legnagyobb tudású, szerénységében is tekintélyt parancsoló, bölcs gondolkodású rangos férfiú, aki az adott város, település első embere. Fontos személy, hiszen városok, falvak lakói életkörülményeinek irányítója, segítője lehet. Talán ennek tulajdonítható, hogy parlamenti képviselőink oly sokat vitatkoztak eme rendkívüli állás betöltőjének gazdasági, illetve egyéb kapcsolódó porblémáíról. Igaz, az nem került szóba, hogy a leendő polgármester milyen elvárásoknak feleljen meg. Azt nem szabad feltételezni sem, hogy netán elég a párttagság, mint a volt tanácselnökök némelyikénél. Az is tény, hogy az utóbbiak esetleges utóéletével sem nagyon foglalkoztak, hiszen abban az időben majdhogynem .örökös" pozíciónak látszott. Annál élénkebb a vita és gondos előrelátás a későbbiekben megválasztásra kerülő városvezetők foglalkozási és gazdasági összeférhetetlenségének problémájáról a polgármesteri hivatallal. Vajon a néhai polgármesterek is gondoltak arra, hogy mandátumuk esetleges lejárta után miből fognak megélni? Aligha. Ez a mostani .biztonsági" előrelátás mesterségesen felduzzasztott problémákat akar valóságosnak feltüntetni. Felesleges és drága szószaporítás ós borúlátás. Éppen azok a kiválasztottak tudják, hogy ez is egyfajta vállalkozás, mint például az országgyűlési képviselői székfoglalás. Vagy ennél egyszerűbb, de ezernyi példa, a napjainkban működő vállalkozások elindítóinak megélhetési kockázata. Ha veszi magának a bátorságot „Z" képviselő úr, a jogász, a közgazdász, az orvos, a pedagógus stb., hogy polgármesterként tevékenykedjen az elkövetkező években, úgy azzal is számolnia kell, hogy megbízásának esetleges lejárta után vissza kell térnie előző hivatásához, mégha ezidő alatt kissé el Is szokott tanult foglalkozásától. Aki azt vállalja, hogy a városért, az ország, a nemzet egy részéért tevékenykedik közmegelégedésre, azt a polgárok is segítik. A város lakókreményeit valóra váltva hisszük, hogy olyan személy lesz Nagykanizsa város polgármestere, aki ezt a hivatalt igazi „Mesterpolgár"-ként tölti majd be! Kiss Endre Az önkormányzati választás két fordulója között Szabad gondolkodás \i 990. OKTÓBER 12. m Az elmúll napokban futótűzként terjedt el a városban az a hír, hogy az új Vállalati Tanács „leváltotta" Tüttő István igazgatót az Emelőgépgyártó Vállalat éléről. Az ügynek története van, s ennek jártunk utána. Útunk természetesen a Palin városrészben, az Alkotmány út 54. sz. alatt lévő, mintegy 300 dolgozót foglalkoztató vállalathoz vezetett. A szépen rendezett telepen őszi nyugalom honolt. A műhelycsarnokokban és irodákban zavartalanul folyt a munka. Az okkeresés kapcsán alkalmunk volt beszélgetni az új VT-elnökkel, egy szellemi és két fizikai dolgozóval, a „sértett" Tütlő Istvánnal, és a megbízott igazgatóval. A VT-elnök tájékoztatása Először az új Vállalati Tanács elnökével. Soós Sándorral váltottunk szót. Az egyébként 55 éves, a vállalatnál, illetve jogelődjeinél 26 éve dolgozó szerkezeti lakatosüzemi művezető így tájékoztatott: —t Vállalatunk a múlt év nyarán vált le dolgozói akarattal a fővárosi székhelyű ÉPGÉP-től. A Vállalati Tanács 1989. szeptemberében alakult meg 13 fővel. A tanácsnak és is „sima" tagja voltam. Ez a tanács akkor—pályázat alapján — az önállóságot nagyban elősegítő Tüttő Istvánt bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával. Idén szeptember 15-ig a vállalati tanácsokat újra kellett választani. A jelölőbizottság 40 főt jelölt a VT-be, a 7 fő dolgozói helyre. Ezenkívül 2 főt az igazgató, 1 főt az alapító minisztérium delegált, s a 13 fő közé bekerült még — a vállalati szervezeti-működési szabályzat alapján — a szerkezeti lakatosüzem vezetője, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese és a gazdasági igazgatóhelyettes. Az új VT megalakulása két fordulóban történt, szeptember 14-én és 17-én. A második napon alakult újjá a tanács, s akkor választottak meg elnöknek, a jelenlévő 12 főből 11 szavazattal, 1 tartózkodással. Soós Sándor ezután elmondta, hogy az új VT Tüttő István igazgató megerősítése vagy felmentése tárgyában szeptember 28-ra hívta össze ülését. A VT előzetesen felkérte az igazgatót, hogy nyolc nappal korábbi határidőre készítsen részletes vállalati értékelési és kibontakozási tervet. Nos ezt Tüttő István a kértidőpontra nem készítetted, s a VT-tagoknak így csak a korábbi VT-nek kidolgozott értékelését adhatta ki tanulmányozásra. A VT ülésére meghívta a korábbi VT-elnököt is, hogy nyilvánítson véleményt az igazgató működésével illetve írásos értékelésével kapcsolatban. A válasz negatív volt. Ezután az igazgató által utolsó pillanatban beterjesztett kibontakozási tervet boncolgatta a VT, majd a tagok kérdéseket intéztek Tüttő Istvánhoz. A válaszadás után szünet, majd titkos szavazás következett. Az eredmény: 9 „nem" és 4 „igen" szavazat volt, amely azt jelentette, hogy a Vállalati Tanács megvonta a bizalmat az igazgatótól! solta a korábbi VT által összeállított értékelés, amely pozitív vonások mellett több kérdésben negatív véleménnyel volt Tüttő Istvánról. A 2. sz. műhely acélszerkezeti csoportvezetője, a 40 esztendős Klepács István így vélekedett: —Tény, hogy a vállalatnál kialakult nehézségeket Tüttő Istvánnak tompítani lehetett volna hatékonyabb, dinamiku- — A törvény alapján ezután és felmentettem Tüttő Istvánt igazgatói beosztásából. ő kérte, hogy a számára törvényesen járó felmondási idő ledolgozása alól mentesítsük. A kérést a VT megszavazta, azzal a feltétellel, hogy a munkakör átadását jegyzőkönyvileg biztosítania kell a megbízott igazgató, Rábaközi József műszaki igazgatóhelyettes irányába. Mivel a vállalati kollektív szerződés az igazgató tekintetében 105 napos felmondási időt ír elő, Tüttő István munkaviszonya 1991. január 9-én szűnik meg — mondta. Arra a kérdésre, hogy a vállalat dolgozói miként fogadták a VT döntését, Soós Károly így válaszolt: — Vegyes érzelmekkel. Tüttő István utódlásával kapcsolatban megtudtuk a VT-elnöktől, hogy a VT egy szűk körű csoportja — a személyzeti vezető és egy jogi végzettségű dolgozó bevonásával — igazgató pályázati tervet szerkesztett. Ezt a tanács október 5-i ülésén vitatta meg. Ekkor jelölték ki a pályázat elbíráló bizottságot is. Mivel az átfutási idő hosszúnak látszik, valószínűleg csak 1991. január 1-ével bízhatják majd meg a pályázatot elnyert új igazgatót. Három dolgozói vélemény A megkérdezett három dolgozó közül elsőként a 41 éves Sóstai László szerkesztő technikus, szb-tag, főbizalmi és VT-tag nyilatkozott az ügyben: — A VT döntésével a magam részéről egyetértek. Engem is, de a VT-tagok többségét is bizonyára befolyá- sabb vezetési stílussal. Kevés volt a munkánk, nem volt folyamatos a termelés, hatalmas adóssággal váltunk le az ÉPGÉP-től, s ez a dolgozók körében letargikus állapotokat, létbizonytalanságot teremtett. A VT határozatával én egyetértek. A döntés nem biztos, hogy helyes volt, de valamerre el kell mozdulnunk a holtpontról. Mi dolgozók nem szeretnénk az utcára kerülni vezetői gyengeségek és mulasztások miatt... A 36 éves Takács Ferenc, a 3. sz. műhely hegesztő-lakatos csoportvezetője így látja a helyzetet: — Nekem az igazgatóval — s mint emberrel is — problémám nem volt. A vállalatnál azonban hiányzott a „kemény kéz" vezetési elve, s ellentéteket tapasztaltam a szellemi és fizikai dolgozók között. Mindig hiányoltam a határozott számonkérést. Tüttő Istvánnak jobban kellett volna támaszkodnia helyetteseire, s túlságosan engedékeny volt. Nagyobb agilitásával, temperamentumával többre mehetett volna vállalatunk. A felmentett igazgató álláspontja Tüttő Istvánt — aki már vállalati felmondási idejét tölti — irodájában találtuk. Munkakörét adja át műszaki helyettesének. — Nem ért váratlanul a VT döntése — mondta bevezetőben. — Sok olyan jelet érzékeltem, amelyek a vállalat működésében zavart mutattak. Ebben az évben nagyon nehezen tudtunk munkát biztosítani az üzemeknek. Ez a gépiparban egyébként országos probléma. Főleg a belföldi piacon nehéz érvényesülni. Az elmozdulást a külföldi piac felé kellett irányítani, s e tekintetben a magam részéről megtettem a szükséges lépéseket. Az akkor még NSZK-beli minőségvizsgáló intézet dolgozóinkat és a vállalatot alkalmasnak minősítette a nyugati szabványok gyártására. Hamarosan megérkezett a Mannesmann DEMAG cég anyaga autódaru és darualváz gyártására. Tárgyalásokat folytattam még a német Liebherr és ELBA cégekkel, valamint osztrák, olasz, norvég, svéd és francia partnerekkel is. Több olyan üzleti kilátás van most folyamatban, amelyeknek továbbvitelét a kialakult körülmények ellenére is meg kell oldani. Mivel németül elég jól beszélek, ezeket a tárgyalásokat én folytatom. Felmentésem ellenére én ezen üzletek sikeres megvalósulásáért munkálkodom munkaköröm átadása alatt is. Megtudtuk tőle, hogy a tavaly nyáron önállósult vállalat forráshiánnyal küzd, s mintegy 90 milliós tartozása és jelentős kamatterhe van a volt anyavállalat, az ÉPGÉP felé. A dolgozók érzik ennek súlyát, az állandó csőd- és felszámolási veszélyt. — A körülmények alakulásáért nem érzem magam teljes mértékben felelősnek. Tény, hogy a vállalati „csapatot" nem tudtam úgy átfogni és összerázni, hogy mindenki a cél érdekében működött volna — gyakorolt önkritikát a volt igazgató. — A VT ülésén, az utolsó szó jogán elmondtam, hogy csak olyan emberekkel lehet tökéletesen együtt dolgozni, akik magukkal szemben igényesebbek. Azt is szóvá tettem, hogy egyes munkatársaim részéről nem kaptam meg a szükséges támogatást. A hibák gyökereit ugyanis nemcsak a felső vezetésben kell keresni, hanem a középvezetőknél is, akik általában nem maguknál, hanem más asztalánál látják a problémákat. Arra a kérdésre, hogy a VT döntésében esetleg politikai okok is közrejátszottak volna — ugyanis korábban éveken át az MSZMP városi bizottságának politikai munkatársa volt —, nemleges választ adott. A „hogyan tovább"-ról így nyilatkozott: —: 46 éves vagyok. Végzettségem okleveles vegyészmérnök és gazdasági mérnök. Német nyelvvizsgára készülök. A jövőt valamilyen magánvállalkozás megvalósításában látom, amelyre már megvannak az elképzeléseim. Okkeresésünk végén felkerestük a műszaki igazgatóhelyettest, a jelenlegi megbízott igazgatót, az 51 éves Rábaközi Józsefet is. A Tütő-ügyben elzárkózott a véleménynyilvánítástól, viszont a vállalatnak a nehéz helyzetéből való kibontakozása tekintetében derűlátó volt. Tihanyi István Az új VT felmentett® Tüttő Istvánt igazgatét az Emelőgépgyártó Vállalatnál H§ : ^^ —^ 1990. OKTÓBER 12.) Nggg^............................................................jg^gggrnmm^mm................ggggi^ Tragédia a Csónakázó-tónál A Szabadság-tér Látta már...? Ünnepi állománygyűlés Vakok és gyengénlátók W m W A fegyveres erők napja tiszteletére a HSMK-ban tartotta ünnepi állománygyűlését a kanizsai Thúry György laktanya. A Himnuszt követő szavalat után Havril András ezredes, dandárparancsnok nyitotta meg az ünnepséget, majd Tarnóczky Attila országgyűlési képviselő tartott ünnepi beszédet. Ebben megemlékezett a múlt katonáiról, s a megújuló hadseregről is. Az állománygyülésen felolvasták dr. Für Lajos honvédelmi miniszter körlevelét, majd a dandárparancsnok soronkívüli előléptetésben, dicséretben, és szolgálati jutalomban részesítette az élenjáró tiszteket, tiszthelyetteseket és katonákat. A Szózat hangjai után három fővárosi művész — Pécsi Ildikó, Hacser Rózsa és Schütz Ila — adott ünnepi műsort a megjelenteknek. országos szövctségénekZala megyei szervezete Nagykanizsán, az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban tartotta soros taggyűlését. A helyi Batthyány Lajos Gimnázium tanulóinak műsorát követően Kréger Tibor elnök köszöntötte a sorstársakat, és az elnökségben helyet foglaló Erhardné dr. Molnár Katalint, az országos szövetség főtitkárát, valamint dr. Orliczki Jánost, a szövetség jogtanácsosát. Beszámolót dr. Nagy Tibor, a megyei szervezet titkára tartott. Elmondta, hogy a sorstársak egyéni gondjainak, pro- lémáinak megoldásában kiemelkedően végezte munkáját, de a közösségi, szervezeti élet kialakításában hiányosságok tapasztalhatók, ezeken azonban a közös kirándulások és klubnapok szervezésével úrrá lehet lenni. Az ezzel járó anyagi szükséglet vállalati adományokból fedezhető. A továbbiakban szó esett a zalaegerszegi és keszthelyi csoportok újjászervezéséről, a területfelelősi hálózat kiépítéséről, valamint a Lentiben működő csoport munkájáról. Dr. Nagy Tibor ismertette azt is, hogy az eddig levélben történő tagfelvétel helyett csak a személyes jelentkezéseket fogad- Álljon meg 10 percre Kedves Olvasó, az őszi alkonyatban, és ismerkedjen a város központjával úgy mint egy messziről jött utazó. A háromszögletűre alakított tér keleti szegletén lenyugvó nap bearanyozza az üzletsor kirakatait. Fönt, a magas homlokzaton trónoló szarvasfej ugyanúgy fogadja azt, aki az öt főforgalmú út valamelyikéről érkezve itt pihen meg, hogy eladja portékáját a hajdani Piac-téren. Az egykori mézeskalácsost mára ugyan felváltották a valutázók. A tömött autóparkoló azonban jelzi, hogy a város semmit sem veszített vonzerejéből. Bár a sétáló mélázhat, hogy a szép barokk és klasszicista házak közé hogyan kerülhetett az OKGT vagy a NELKA épülete. A tér a letűnt idők emlékéről, és mai lakóiról útikalauz nélkül is vall. A Vasember-ház szép cégérei idézik a múltat, de a keleti oldal újmódi reklámjai nem éppen szívet gyönyörködtetöek. Nem pihen meg a tekintet az ormótlan újságosbódén sem. A járókelő igazán csak a hoz- ják el. Beszámolójának pénzügyi részénél szólt az üdülési, kirándulási és segélyezési összegek alakulásáról, majd megnyitotta a részletes vitát. A vita keretében Erhardné dr. Mol- Fotó: Szakony Attila záépített nyilvános telefonfülkének örülhet. A városlakók is kerülik az idétlen hősi emlékmű széles talapzatát, inkább a tér északi csücskében, a szép ligetben pihennek meg. A régimódi padok vonzóbbak, mint a puccos szökőkút melletti ülőalkalmatosságok. Ahangulatos török-kút viszont árnyéka önmagának. A török korból való medence töredezett, hiányait még az őszi pompájukat kibontó virágok sem fedik el. Az egykor vizet köpő oroszlánfejek pedig a felismerhetetlenségig elkoptak. A lenyugvó nap egy pillanatra megpihen a karcsú tujákon, de az idegen testként betolakodó butiképületeí egy fénynyalábbal sem érinti. Leszáll az este, felgyulladnak a nemrég helyreállított szép gömblámpák. Tíz perc is alig telt, de Ön kedves olvasó, talán felidézte a városközpont büszke múltját, jelenének értékeit, és fájó sebeit. Bükiné Az egyik szeptember végi reggelen tragikus esemény történt a kanizsai Csónakázó-tónál. Egy 15 éves fiú — iQúsági sporthorgász — a kis-öböl játszótér felőli oldalán horgászott. Többszöri kísérletezés után egy rosszul sikerült dobásnál a zsinóron lévő ólom a magasfeszültségű vezetékre került. A fiú a játszótér sarkában lévő oszlopra felmászva akarta megmenterii szerelékét, azonban halálos ármamütés érte! A helyszínre érkezett felnőttek és a mentők sem tudtak már segíteni rajta, mert a magasfeszültség azonnali halált okozott — tanulságul szolgálva a szülőknek, a horgászoknak, az áramszolgáltatónak és a városgazdálkodásiaknak egyaránt. nár Katalin országos főtitkár méltatta a zalaiak munkáját, és válaszolt a helyi lehetőségeket meghaladó kérdésekre. Márkus Jenő, a helyi egyesület titkára szorosabb, egymás segítségét szolgáló együttműködést ajánlott fel. A gyűlés a megüresedett elnökségi helyek betöltését szolgáló választással, és az országos küldöttgyűlés delegáltjainak elfogadásával ért véget. (dóró) A csillagos égig!... Ha netán „jobb" minőséget óhajt a kedves vevő, az is van 8690 forintért! Fotó: Tóth Ferenc A miklósfai arborétum Gázláng lobbant Szepetneken Szeptember 27-én délelőtt 11 órától hivatalosan is bekerült Szepetnek, Sormás és Eszteregnye azon 45 település sorába, ahol már vezetékes gázellátás van Zala megyében. A közel 70 millió forintos beruházás önerőből, lakossági összefogásból valósult meg, amelyben a Szepetneki Községi Közös Tanács vállalta a beruházó szerepet. A jelképes átadási ünnepségre Szepetnek központjában, az óvoda előtti téren került sor. A megjelenteket dr. NagyÁrpádné megbízott tanácselnök (azóta már polgármester) köszöntötte, majd dr. Tóth Géza állatorvos, a gázbizottság vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Megköszönte a rekordgyorsasággal, 14 hónap alatt elkészült beruházás résztvevőinek közreműködését, segítőkészségét. Kiemelte a nagykanizsai OTP-fiókot, amelynek munkatársai helyszíni hitelfelvételt ügyintéztek. Említ ette a lakosság áldozatvállalását, akiknek befizetései nélkül nem valósulhatott volna meg a már nagyon régóta dédelgetett terv, a községi vezetékes gázellátás biztosítása. Szabó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese külön méltatta a három település tenniakarását, majd meggyújtotta a vezeték üzembehelyezését jelképező gázlángot, és leleplezte azt az emléktáblát, amely a három község lakói anyagi áldozatvállalásának és összefogásának állít emléket. (d-ó) Nagykanizsa—Miklósfa határában sok éve már, hogy egy csodálatos arborétumot telepítettek a miklósfai tsz akkori vezetői, állami támogatással, mert akkor ez a lehetőség megvolt. Szerencse, hogy éltek ezzel a lehetőséggel és Zala megye egy minden szempontból érdekes és szép természeti látványossággal bővült. Zala megyében a budafai arborétum a közismert, míg a Miklósfairól — a tájékoztatás hiánya miatt — nagyon kevesen tudnak. A termelőszövetkezet mai lombhullató fák majd minden hazánkban megtalálható fajtája is megtalálható. Van egy hatalmas több száz éves védett tölgyfa is, amely egyedül is élmény számba menő látványosság. Több, az észak-amerikai földrész különlegességének számító kaliforniai mammutfenyő is megtalálható itt. A fák kisebb-nagyobb „ligeteket" alkotnak, amelyek között gondosan ápolt füves ösvények vezetnek, kanyarognak. Minden liget egy-egy növényfajtát mutat be. Az ösvények találkozóinál kisebb-nagyobb tisztások teszik lehetővé ennek a természeti cso- bokrot ismer. A fényképek szerint nem csoda, hogy minden nap visszajár ide. Egy hibáját tapasztaltam csak az arborétumnak, de ezen könnyű lesz segíteni. Hiányoznak az útbaigazító táblák, és enélkül kicsit nehéz idetalálni. Az arborétum fenntartójának a miklósfai termelőszövetkezetnek ezen segíteni kellene, s azon, hogy az odavezető néhány száz méteres utat rendbehozhatja. Akik szeretik és védik a természetet, azokat szeretettel várja a miklósfai arborétum. Szöveg és kép: Vízvári József vezetője, Vas László elnök az új elvárásoknak megfelelően közkinccsé szeretné tenni ezt az érdekes, szép természeti látványosságot. Itt az ideje, hogy felfedezzék a pihenni vágyók is és a természet kedvelőinek törzshelye legyen. A 25 hektáros területen több, mint félszáz különleges növényfaj található meg. A fenyők különböző fajtái, így a tuják, a Citru-sok és olyan különlegességek mint a Cskuga, a Cédrus Kame-cipalis és a Citrus Atlantica, amelyekből az országban is kevés található. Az évelő növényzeten túl a dának maradéktalan élvezetét. Akik végigsétálnak rajtuk, egy különleges élménnyel lesznek gazdagabbak. A park közepén egy kisebb völgy katlanban szalonnázóhelyet alakítottak ki padokkal, és néhány lépésre tőle egy kis lucfenyőliget fái alatt hangulatos faház található, ahol akár rendezvényeket is lehet tartani. Minden érdeklődőt szívesen kalauzol el itt Milávecz Józsi bácsi, aki néhány éve nyugdíjas már, és nem tud elszakadni ettől a növényparadicsomtól. A tsz nyugdíjasaként tovább vigyázza ezt a kincset. Itt minden fát, d pt MMfcfcM 1990. OKTÓBER 12 9 A tárgyi ellátottság katasztrofális Iljúsági ház lett az Úttörőházból Az Úttöröház épületét 1968-ban adták át. Az azóta eltelt 22 év alatt kisebb nagyobb megszakításokkal mindig valamelyik / iskolának adott otthont. Volt ott általános- és középiskola. Sokszor, sok fórumon elhangzott, hogy az Úttörőházat valódi ifjúsági centrummá kellene tenni, helyet biztosítva ott a város fiatalságának. Aztán jött a rendszerváltás. A tanács végrehajtó bizottsága meghallgatta a már régi kérést, s döntött: a Fabik Károly Úttörőházból 1990. szeptember 1-től Ifjúsági Ház lett. — Jelent-e ez tartalmi módosulást a ház életében? — kérdeztem Nagy Jánost, az intézmény igazgatóját. —Tartalmi módosulást annyiban jelent, hogy nem csak az általános, hanem a középiskolás ko''rosztállyal is foglalkozunk, amennyire lehetőségeink engedik. Egyenlőre csak a ház neve változott. Még mindig oktatási intézményként vagyunk besorolva. Talán január 1-től közművelődési intézményként működhetünk. .. — mondja Nagy János. — Az általános iskolákkal az évek folyamán jó kapcsolatot alakítottak kt Milyen a kapcsolatuk a középiskolákkal, aközép-iskolásokkal? — Kialakulófélben van. Egyenlőre ott tartunk, hogy az iskolák igazgatóival, a diákönkormányzatot segítő pedagógusokkal felvettük a kapcsolatot. Most a diákokkal való kontaktus kialakításán dolgozunk. Már eddig is több száz szórólapot juttattunk el az iskolákba, melyben ismertetjük a ház átalakulását, illetve programokat ajánlottunk. — Találkoznak a felajánlott lehetőségek és a középiskolások igénye? — Még nem nagyon széles ez a találkozási pont, mert aránylag kevés gyerekkel beszéltünk személyesen. Úgy gondolom, hogy idővel több ponton megtaláljuk egymást. Már most is több termünket használják különféle amatőr művészeti együttesek. Nemrégiben szervezett az Ifjúsági Demokrata Fórum egy találkozót, ahol szóba került a ház ügye is. Abban egyetértettünk, hogy tartalmas, színvonalas programokat kell biztosítani, nemcsak diszkót. — A ház feladatköre megváltozott, bővült. Ez azt is jelenti, hogy a költségvetési támogatás is emelkedett? — Sajnos nem... Saját erőből oldottuk meg az épület belső berendezését, mert amikor a nyáron elköltözött a Thury SZKI, csak üres termeink voltak. A föld- szinten társalgót, játékszobát alakítottunk ki, a konyhát eredeti funkciójának megfelelően használjuk. Az emeleten kiállítótermet és társalgót hoztunk létre. Két terem még üresen áll — ezeket valószínűleg bérbeadással hasznosítjuk. — Akkor két teremmel kevesebb áll az ifjúság rendelkezésére? — Ez — az önkormányzat létrejötte után — az intézmény finanszírozásától függ. Ha nem szorulunk rá a bérbeadásra, akkor a két termet szeretnénk megtartani, de ha gazdasági oldalról kényszerítve leszünk, akkor meg kell lépni. — Az elmúlt években húsznál is több általános iskolás csoport, szakkör működött. Velük mi van ebben az átalakulási folyamatban? — A hagyományos csoportjainkat beindítottuk; szakköreink, klubjaink működnek, de az elmúlt évekhez viszonyítva kevesebb. Úgy látom, tendenciává válik a szakkörök számának csökkenése, hiszen az így felszabaduló pénzt a fellépti díjakhoz lehet átcsoportosítani. Ez az összeg jelenleg 24 ezer forint, de megítélésünk szerint ennek a négyszeresére lenne szükség, hogy havonta legalább egy olyan produkciót tudjunk a fiataloknak biztosítani, amelyre igény ük van. Ha optimista lehetnék, akkor azt mondanám, hogy szükség lenne egy olyan munkatársra, aki ismeri a középiskolás korosztályt, aki közművelődési szakember. Én azonban pesszimista vagyok és úgy gondolom, hogy az önkormányzatnak nem lesz pénze új státuszra. — A ház 22 éve épült Az állaga bírni fogja-e ezt az új megterhelést? — A 22 éves aktív kihasználtság után az állaga eléggé leromlott. Neuralgikus pontjai a háznak: a színházterem beázik, az elektromos rendszer 90 százaléka nem felel meg a mai érintésvédelmi szabványoknak. Amit én katasztrofálisnak érzek az intézmény életében, az a tárgyi ellátottság olyan alacsony foka, ami már a munkát és a létezést akadályozza. Ilyenekre gondolok: nincs fénymásolónk, színes tévénk, kétkazettás magnós rádiónk... A jószándék, a tenniakarás a ház dolgozóiban megvan. A feltételeket a működéshez a fenntartónak kellene megteremteni. A befektetés biztosan megtérülne, hiszen az ifjúságról van szól — marton — A színjátszás szerelmese Rendhagyó interjú dr. Dobó Lászlóval Mielőtt rájönnének, sietek bevallani: elfogult vagyok Dobó Lászlóval szemben. Ismeretségünk, barátságunk régi keletű. Valamikor tanárom volt, később kollégák lettünk, egy testületben tanítottunk. Nagyrészt neki köszönhetem, hogy irodalom- és színházkedvelő vagyok. A mai napig kedves emlékeim azok a gyerekfejjel látott színdarabok, melyeknek szereplője, nemegyszer rendezője volt Dobó László. Akkortájt nem múlhatott el úgy év, hogy a színházrajongó amatőrök egy előadást össze ne hoztak volna. Ezeknek a „színdarabozásoknak" óriási összekovácsoló erejük volt, együtt játszott tanár, diák, szülő. A próbák hangulatáról ma is anekdotáznak a hajdani szereplők, a bemutató pedig valóságos népünnepély volt. A színjátszás és rendezés a tanár úr egyik régi szerelme, hűséges maradt hozzá a mai napig. A másik szerelme a színháztörténet. Ennek gyümölcse az a könyv, amely most napvilágot látott, amelynek együtt örülünk a szerzővel. Sok éves, kitár-„ tó munkájával rendhagyót alkotott, hiszen Nagykanizsa színháztörténete első ízben került így feldolgozásra, és jelent meg egységes kötetben. — Kollektív munka — mondja Dobó László a tőle megszokott szerénységgel —, legalábbis az anyaggyűjtés időszakában feltétlen az. Úgy tapasztalom, az individuum mindig előtérbe kerül a műalkotásoknál. Alapvetően nem baj, csak akkor, ha a segítők annyira háttérbe kerülnek, hogy meg sem említik őket. Nekem meggyőződésem, hogy egy könyv megjelenése sok ember kollektív munkájának eredménye. Erre akkor döbbentem rá, amikor a tiszteletpéldányokat kezdtem átadni. Ma is úgy érzem, sokan kimaradtak a segítőim közül, egyre többen jutnak eszembe, akik önzetlenül, jószándékkal segítettek. Néhányukat személy szerint is szeretnék kiemelni. Köszönettel tartozom Varga Mária könyvtárosnak, dr. Kerecsenyi Edit muzeológusnak, dr. Révffy Ödönnek, aki hónapokkal a találkozásunk után is küldött anyagot, ugyanígy segített dr. Pajzs Ferenc. Dr. Komáromy László Budapesten hallott készülő könyvemről, és elküldte kanizsai vonatkozású emlékeit. Segített a nyomda is a színvonalas, korrekt munkájával, a munkahelyem, alkotást engedő légkörével, és nem utolsósorban az otthoni nyugalom is. Ez a kollektív segítő légkör volt, ami a legnehezebb pillanatokon is átsegített. Ha valaki csak annyit mondott, „Na, tanár úr, hogy halad az írással"?, már ösztönzően hatott.. Most, hogy megjelent a könyvem, megnyugvást, lelki nyugalmat érzek. Kellemesen érint a sok gratuláció, az elismerés. Ugyanakkor elégedetlenség is van bennem, mert az összegyűjtött anyagból sok minden felhasználatlanul maradt, nem fért bele a könyvbe. Egyenlőre az íróasztalomban pihennek, nem tudom további sorsukat. Biztos vagyok benne, dr. Dobó László meg fogja találni a módját, hogy a felhasználatlanul maradt értékes dokumentumokat megmutassa a színjátszást és városát szerető polgároknak. Könyve ezek nélkül is teljes, érdekes, olvasmányos, színes. Befejezésül álljanak itt az egykori osztálytárs, Zsoldos Ferenc gondolatai, melyet a könyv ajánlásában fogalmazott meg: „Kortörténeti tekintetben is értékes a kötet. Hiszen a város színházi életének feldolgozása során a kezdetektől—a „monarchia évtizedeitől" — napjainkig több generáció és több történelmi kor köszön az olvasónak áttekinthető és hiteles szerkezetben, olvasmányosan, és vonzó színességgel." H. M. Egy színházi plakát 1927-ből. Filmjegyzet Legénybúcsú Magyar ember (jó vagy ross2?) szokása, hogy a mulatásra, tombolásra mindig talál alkalmat. Egy-egy kiadós buliért az amerikaiaknak sem kell a szomszédba menni, amint ezt Neal Israel 1984-es filmje is bizonyítja. A link és komolytalan Rick házasodni készül, leendő párja egy jó házból való lány. A társadalmi helyzetnek megfelelően Rick baráti köre is eltér az apósjelöltétől, az utóbbi legnagyobb bánatára. A fiúk egy amolyan kifulladásig tartó legénybúcsúra készülődnek, míg a lányok csendes zsúr formájában siratják az elmúlt leányéveket. A két parti a végére annyira egybe mosódik, hogy már azt is nehéz megállapítani, hogy ki a fiú és ki a lány. A főszereplő Tom Hanks kezdő korában sem volt tehetségtelenebb, mint legutóbbi filmjeiben (Egyik kopó, másik eb; Segítség, felnőttem!). Nem rossz! Még egy ismerős arc szerepel a filmben, Adrián Zmed (T.J. Hooker jobbkeze), itt egy kissé jobban elengedi magát, mint jól fésült rendőr szerepében. A többiek olyannyira ismeretlenek, mint a rendező Neal Israel. Sem előtte, sem utána nem sikerült egyiküknek sem a nagy kiugrás. Persze a film után ezen nincs is mit csodálkozni. Számomra akkor kezd egy film unalmassá válni, amikor ránézek az órámra. Ez itt a hetvenedik percben történt, pedig még vagy negyven hátravolt. A film első felét még fel lehet dobni néhány poénnal, hiszen ettől lesz filmvígjáték, de az unalomig erőltetett nevettetés már nem használ. Egyszerűen ellőtték az alkotók az összes puskaporukat. Néhány gömbölyded női szépséggel pedig nem biztos, hogy mindent el lehet adni! » Lendvai Bcla Szabó Attila Levente Emlékmű Ti Nagy Szellemek! Ti, kiknek emlékétől Többmillió emberszív megremeg! Ti Nagy Árnyak! Ti, kiknek távoli jelszavát váiják Utódaitok-a honi nemzedék; Ti Nagy Nevek! Ti, kiknek szabadságszeretetétől Habsburg s orosz remegett! Ti Nagy Emberek Ti, kiket ily gyalázatosan Eltiportak, majd kivégezének! .. .Lehet, valaha valóra válikeszményetek... Most itt állunk sírhantotok felett, Gyászünnepélyen-várva j elzéseket... Ti Hatalmasok! E emlékmű alatt Csak emberi alkatotok pihen; De lelketek, mely összefűz Benneteket: Bennünk van és elpusztíthatatlan... Míg élünk: Ti is éltek bennünk, — Általunk — ...És reménykedünk.................... Magány négyzetvégtelennyi terem közepén terítetlen kőasztalon gyertya. Ég- Kezed kezemben (Csillának) egyedül-ágyamban: jelenléted hiányolom; kezed kezemben: jelenléted álmomban pótolom... Farkas Zsuzsa rajza (ff® WJMMMSM'' 1990. OKTÓBER 12.) ...................................—............. ii ii ifi i j níi ii 11 ii mi in mi mi irmmirrrtiTiTTiTffrrriTrnri^ — Ünnepi pillanatok a HSMK-ban Máslel éve már annak, hogy Járási Ildikóval, a mindennapi élet gondjairól beszélgettünk. Ő akkor leghőbb vágyáról is szólt: szeretné szerény hajlékába vendégül látni minél többször barátait, a kanizsai művészeket és müvészetkedvelöket. Sikerült Ildikó, sikerült! Szeptember 28-án délután én is ott voltam az ünneplók között a Hevesi Sándor Művelődési Központban. Hallgattam a szép műsort: az énekkar dalát a három jóbarátról, a verset a közös sorsról, mely költöt, művészt és pol- gárt nagy próbák elé állít. Zsoldos Ferenc tanácselnök köszöntő szavaival méltatta Járási Ildikó művésznő Múzsák című tűzzománc kompozíciójának szépségét, hitet sugárzó erejét. — Gazdagabbá tesz bennünket, mert az emberséget és a szépséget jelképezi minden látogató számára 50, 60 vagy talán 100 év múlva is — mondotta többek között a tanácselnök. Az otthont adó intézmény nevében Berecz-kyné Göndics Mária köszöntötte a míivész-nőt, és átvette a műalkotást. A családias ünnepség legkedvesebb pillanatai közé tartozott, amikor virágcsokorral köszöntötték az alkotót. Nézem a képeket, az öt évig tartó keserves- örömteli munkát, az ősi technikával készített tűzzománc varázst, s két szó tolul nyelvemre: köszönjük művésznő! Dr. Dobó László Képünkön a tűzzománc kompozíció, a HSMK folyosóján. Fotó: Szakony Attila Új táncegyüttes Nagykanizsán Új népi- és társastánc együttes alakult Nagykanizsán. Az együttes vezetője Erdős Zoltán, a társastánc szakmai vezetője pedig Keppel Julianna. Az együttes tagjai már táncos múlttal rendelkeznek. Sokuk a Dél-Zalai és a Kanizsa tánccsoport okban táncoltak. Szeretnék a társastáncokat népszerűsíteni és fellendíteni, mert ez a 70-es években eltűnt a város életéből. Ezt az űrt szeretnék betölteni, mert úgy látják, ismét igény van a társastáncokra. E műfaj iránti fokozódó érdeklődés hívta életre ezt a tánccsoportot. A társastánccal 25 perces műsort tudnak már vállalni pl. bálokon, ünnepségeken, vállalati rendezvényeken, stb. Kanizsán hiányzik a színvonalas táncos elfoglaltság azok részére, akik nem akarnak aktívan táncolni. Terveik között szerepel városi szintű táncverseny szervezése. A társastáncok színvonalas elsajátításához Horváth Erika zalaegerszegi táncművész nyújt szakmai segítséget, akit sikerült az együttesem céljainak megnyerni. Jelenleg néptánccal még nem tudnak műsort vállalni, mert nincsenek még meg a alapvető feltételeik (ruhák, zenekar, stb.). Szívesen fogadnák vállalatok, szponzorok ilyen jellegű segítségét. Amint lehetőségeik megengedik, szeretnék feleleveníteni a szüreti mulatságok, farsangi mókák, húsvéti locsolkodások lassan elfelejtett néphagyományait is. A táncegyüttes létszámának növelését táncolni vágyók jelentkezésével szeretnék megoldani. Felső korhatár nélkül várnak minden érdeklődőt. A nagykanizsai Helyőrségi Klub vezetője. Ernszt Katalin nyújtott a csoportnak helyet a próbákhoz, de a tűzoltólaktanya parancsnoka, dr. Tolnai Sándor is biztosít lehetőséget a gyakorlásra. A tánccsoport a Helyőrségi Klubban minden hétfőn és csütörtökön 17 órától 20.30-ig tartja próbáit. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. Vízvári (l 990. OKTÓBER 12, (^^t így udvarolt a minap a kanizsai Bazár-udvarban Dezső úr egy karcsú, negyvenes szőke asszonynak. Mivel ritka ma az udvarló, kedveskedő szó is, ezért beszédbe elegyedtem a nyugdijas férfival, aki egy életen át állt a pult mögött, s mérte a selymet a hölgyeknek, a sifont az asszonyoknak. Ha valaki, akkor hát ő értékelni tudja a női szépséget. — Valahogy nem igazán nőiesek ma a nők — kezd bele fejtegetéseibe Dezső úr. — Nadrág, meg ez a gyúrt hacuka, amit viselnek, olyan „diszkós-sá" teszi őket. Ritkán libben a szoknya a boka fölött, a frizura meg egy csutak vagy éppen tépett. Kérem szépen, a nő úgy szép, ha érvényre akarja juttatni nőiességét a ruhájával, a hajával, egy pici sminkkel, meg a ringó járásával. Sok az egyforma nő az utcán. — De azért talál kedvére valót? — Ritkán, de azt akkor jól megnézem. Hiába vagyok öreg, szemezek vele, ismeretlenül is köszöntöm. Ha meg ismerem, bókot mondok, mint az előbb is hallhatta. — Nem udvarlósak ma a férfiak? — Egyáltalán nem. Lero-hanósak. Meg csapzók. Ebben benne van minden lesajnálá-som. Nem is tudják a férfiak, hogy mit veszítenek a bókoló, kedveskedő érintkezés hiányával. A bazár-udvari kis sztori után éppen a fodrászhoz igyekeztem a Szabadság térre. Régi ismerősöm, Vörösné — Erzsike — meg Hóborné — Gyöngyi. Ebben az üzletben mindig kellemes a légkör, gyors a munka, készségesen rendelkezésre állnak a szépülni vágyó hölgyeknek. A két fodrásznővel szövöm tovább az előzőleg elejtett fonalat. — A tépett fej lassan már a múltté. A természetes formák a divatosak. Olyan nőies, vál- Hölgyem! Ön egy tünemény! tozatos frizurákat ajánlhatunk, hogy csaknem mindenki talál megoldást, ami egyéniségéhez és haj minőségéhez illik — mondja Erzsike. — A hajvágással jól formált frizuráját otthon mindenki rendben tarthatja, ha mosás után gondosan megszárítja. — Sok a vendégük? Van igény ezekre a természetes formájú, a legtöbb nőt megszépítő frizurákra? — Sajnos, eléggé visszaesett a forgalmunk—veszi át a szót Hóborné. — Az utóbbi öt év alatt háromszor emelkedtek az árak. A drágább és időigényesebb müveleteket: dauert, festést otthon végzik el a nők. Többnyire vágatni, szárítani jönnek be hozzánk. Mi úgy véljük, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is egy nőnek adnia kell magára, máshol kellene megtakarítani azt a pénzt. A fodrász után a kozmetikusnál érdeklődöm: marad-e a háztartási szükségletek kielégítése után a bőr szépítésére erő, pénz, meg igény. A város északi részében kellemes műhelyében találkoztam M-mel, a szép szőke kozmetikus asszonnyal. „Megkomponált" külsejével, különleges munkaruhájával szakmájának cégére is lehetne. — Az én vendégeim nem nagyon maradtak el. Sőt gyerekeiket is idehozzák. Véletlenül kerültem erre a pályára, de megszerettem. Azt tartom, hogy a bőr gondozásán túl fel kell hívnom vendégeim figyelmét a hajápolásra, gondozatlan fogaikra, s a korszerű testápolásra is. Renge- teget változott az utóbbi évtizedekben a nő megszépítésének technikája. Amikor elkezdtem a pályát, kézzel csináltunk mindent, ma az egyik legjobb segítőnk az elektrotechnika, meg a vegyészet. Én nem őrzöm féltékenyen titkaimat. Recepteket adok, próbálja ki otthon a kedves vendég. A saját keze, ügyessége által is szépülhet, fiatalodhat. Nos, újra az otthoni „karbantartásnál" kötünk ki — gondolom magamban. De hogyan lehetünk — Dezső úr szavaival élve — tüneményesek, ha se időnk, se pénzünk, se türelmünk nincs ahhoz, hogy otthon, kisipari módszerekkel „bütyköljük" össze magunkat. — Pedig ez nyugaton bevett szokás — válaszol este töprengéseimre N. Henriette, az évtizedek óta Svájcban élő magyar származású idősödő hölgy. —Ott kint nagyon drága a fodrász, a kozmetikus, ezért a legtöbben hajukat, arcukat, lábukat, kezüket otthon gondozzák. A magyar nők sokkal többet költenek el ilyen célra házon kívül, mégis sokszor valahogy gondozatlannak tűnnek. —Ez talán nem is a divat, nem is mindig a pénz kérdése — latolgatom hangosan. — így igaz. Az egyik dolog az, hogy komótosak lettek itthon a nők. Talán kevésbé szerelmes fajták is. Mert az a nő, aki igazán átkerül egy másik ember vonzás- körébe, akörül minden megváltozik. Az ilyen nő képes kilépni a megszokottból, képes revízió alá venni önmagát, egész külsejét. — Letagadhatnál legalább 15 évet a korodból. Hogyan csinálod? — Ne hidd azt, hogy ez csak kozmetika. Magam varrom a ruháimat, megtanultam jól, hogy milyen színek, formák illenek nekem. Nálatok az is baj, hogy ugyanazt a butik-cuccot akarja hordani mindenki, akár illik rá, akár taszító is rajta. Szeretnék még elárulni egy titkot. A napi félóráról, ami az enyém. Ez minden nőnek megjár. Megajándékozom magam minden este, a munkaidő végén egy kikapcsolódást jelentő fél órácskával. Ilyenkor kirakatokat nézek, böngészek egy áruházban. Egyszóval lazítok, önmagamé vagyok. Aztán nem iszom, nem dohányzom, s óvakodom a kesergéstől. A pozitív gondolatok is szépítenek. Érdekes, hogy ezen utóbbit mintha hallottam volna külföldi üzletemberektől is. Henriette jó tanácsát megfogadva, másnap, miután becsavartam a hajam és szép frizurát fésültem belőle, megkezdtem lazító félórámat. Sajnos senki nem köszöntött bókoló szavakkal, de azt rögtön észrevettem, hogy minden nő rohan, tolakszik, komor arccal rángatja gyermekét, rámordul férjére. Önfeledten sétáltam, nem törődve azzal sem, ha lökdösnek, mert ugye a pozitív gondolkodás a fő. Végül is hölgyeim, mi mindnyájan tüneményesek szeretnénk lenni. Erre nem is mindig pénzt, de több időt kellene áldoznunk. A mosoly meg még időnkbe sem került!... Büki Pálné Minolta-xeroxon, risograpfon, océn Érdemes-e hirdetni a Kanizsában? Lapunkban kezdettől fogva jelennek meg hirdetések, aprók és nagyok, keretesek és anélküliek is. Talán az olvasóban is, de a hirdetőkben mindenképpen felmerül a kérdés: érdemes-e hirdetni a Kanizsában? Nem ablakon kiszórt pénz-e minden forint, amit erre költöttek? Még a tavasszal jelent meg a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat egész oldalas hirdetése arról, hogy készséggel áll mindazon megrendelők részére, akik gyors és pontos sokszorosítást, fénymásolást akarnak irataikról, térképeikről. Amikor a hirdetést feladták, valószínűleg a KFV-nél is felmerült a föntebb idézett kérdés. — Valóban. Dehát úgy gondoltuk, valahogyan el kell kezdenünk a munkát, s első lépésként ezt láttuk célszerűnek. A válasz Mónok László csoportvezetőtől származik. A teremben többen is dolgoznak egyszerre. Mónok László térképeket másol, a fiatal, pár hónapja odakerült Porkoláb Timea hajtogatja össze a hosszú „kutyanyelveket", Rátkai Sándorné valamilyen jegyzőkönyv másolása végett „eteti" A/4-es papírlapokkal a beprogramozható gépet. Liplin Károlyné máris rakja össze oldalszámok szerint, hogy mire jön a kedves megrendelő, készen álljon minden. És jön a kedves megrendelő? Mónok László a leghitelesebb tanúhoz, a befizetési pénztárbizonylattömbhöz fordul; lapozni kezdi és máris sorolja: Zalaterv, MDF, Murafém Kft., Építőmester Kisszövetkezet. MÁV, Glória Tervező Kft., SZDSZ, Stílus Kft., Zefag, Ipartestület... — Ha körülnézünk a városban, az elhelyezett, felragasztott választási plakátok, szórólapok többsége tőlünk került ki. Jól megnéztük őket, hogy lássuk, milyen munkát adtunk ki a kezünkből. — No és milyen munkát? — Ma is teljesítettünk már megrendelést... Nos, itt a kérdésre a válasz: érdemes hirdetni a Kanizsábanl F. Gy. Farkas Zsuzsa rajza fii llWffifFZcK^ 1990. OKTÓBER 12.} Pf: 74 Nyílt levél Marton Györgyihez! Igaz, hogy Sopronbanélünk családommal, de kanizsainak valljuk magunkat, és mivel lokálpatrióták vagyunk (féljem az Erdészeti és FaipcuiEgyetemZalaiKlubjánakfelnőtt elnöke) —járatjuk a KANIZSA c. hetilapot. Figyelemmel kíséijük szeretett szülővárosunk sorsát, az ott élő emberek életét. Rokonaink, barátaink és halottaink is odakötnek bennünket. Éppen ezért nem tudom szó nélkül hagyni egyik cikkét, mely gyermekkori néhai barátnőm testvéréről szólt. Bár név nélkül íródott a cikk, de tudom, hogy kit takar. Előrebocsájtom, hogy soha nem voltam, és nem is leszek semmilyen pártnak a tagja. Elfoglal a családom és a munkám, nem kívánok politizálni sem. De EMBER vagyok, és márnembíromelviselni a sok mocskolódást, ami mostanában a mi országunkban és sajnos szűkebb hazámban is folyik. Nem tudom, hogy JELÖLT (nevezzük így) esetleg polgármesterjelölte, vagy csak szimpla képviselőként indul-e a helyhatósági választásokon, de érzem, hogy ezzel a cikkel valami szándékuk volt. Miért pont a választások előtt egy héttel jelent meg? Lehet, hogy JELÖLT a 60-as évek végén informátor volt. De Ő ezt nyíltan vállalja! Vajon most hányan bújnak meg a pártok zászlaja mögött, akik annak idején az „átkos pártállamban" ízig-vérig kommunistának kiáltozták magukat?! Személyesen ismerek olyant aki egyszerre volt 1989-ben tagja a régi MSZMP-nek és ugyanakkor szóvivője voltazMDF-nek. ők most sütögetik pecsenyéjüket ajelerdegi kormányzó páj-tégisze alatt. Ezek az igazán tisztességtelenemberek! JELÖLT a FOLT-jával legelőször a sej át lelkiismeretével kell, hogy elszámoljon! Az persze a mocskolódás közben eszébe sem jut senkinek, hogy esetleg a Szabad Demokratikus Magyarországért most azért dolgozik teljes erőbedobással, mert jóvá akarja tenni a BŰN-ét! Jó lenne már végre eljutni oda, hogy testvérként éljünk ebben a HAZÁBAN és azon járna mindenki gondolata, hogy hogyan tegyük tisztába dolgainkat. Ha mindenki dolgozna és nem a másik bepiszkításával foglalkozna — talán gazdasági helyzetünk is pozitív irányba mozdulna el. Nagyon sajnálatra méltó az a magyarember, aki a másik magyart saját hazájában és azon kívül is piszkolja. Ez vajon melyik pártnak az érdeke? Legyünk már végre EMBEREK, a szó legnemesebb értelmében. Próbáljuk meg becsülni egymást, uram bocsá'' tán még lehet szeretetben is élni rövid életünket. Ezért fogtam tollat és írtam levelemet Remélem nem vagyok egyedül, aki így gondolkodik. Dr. Varga Szabolcsné 9400 Sopron, Zsilip u. 17. Jobb, mint a radioaktív eső... Tisztelt KANIZSA Szerkesztőség! Azt hiszem, levelem témáj a már nem új keletű sem Önök, sem az olvasók, sem pedig az illetékesek előtt. Nos, azokról a galambokról van szó, melyek felülről osztogatják „áldásaikat" a Zrínyi és az Ady utca mindkét sarkán. Régóta nem ajánlatos a fal mellett közlekedni az iskolánál, méginkább az ún. tisz-tiklub épülete előtt. Galambok százai lepték el a két épületet, jut a bosszúságból mindenkinek. Megjárta már templomba igyekvő szomszédasszonyom, meccsre menő barátom, iskolába járó unokám. A galambok láthatóan tönkreteszik az épületeket, a padlásokat, rondítják a járdákat, és még ki tudj a mi mindent. Talán még betegségek terjesztői is lehetnek. Sejtem, hogy nem kis gondot okoz a jelenlegi helyzet az iskolának és a művelődési otthonnak egyaránt. Van-e, egyáltalán, lehet-e megoldás? Hogy miért éppen lapjukhoz fordultam e kérdésekkel, erre egy közlésre kívánkozó megtörtént eset késztetett. Vidéki sportolók autóbusza állt meg nemrégiben a Helyőrségi Klub mellett a Zrínyi utcában. Az Ady Vendéglőbe igyekvők egyike kapott egy meg nem érdemelt plecsnit a mellére. Semmi pánik fiúk — mondta a vezetőjük — még mindig j obb, mint egy radioaktív eső... Ez talán igaz, de sem ebből, sem abból nem kérünk. András József nagykanizsai lakos Sok hű-hó semmiért! Tisztelt Szerkesztőség! Már megint csalhatatlanul itt az ősz. Nemcsak a szeptember végi időjárás jelzi ezt, hanem a háztartásokban javában folyik a téli eltevések ideje. Mint a szorgos hangyák, mindenki törekszik „bespájzolni" a télire valót. Nagy örömmel olvastam a Zalai Hírlap szeptember 22-i számát, amelyben a Balaton Füszért alma és burgonya eladási akciót hirdetett meg szeptember 26-i kezdettel. Rossz tulajdonságom, hogy rágódom egy-egy gondolaton, ami zavarja az érthetőséget. Például a jonatán és starking alma milyen áron kerül eladásra kilónként, mert ez a hirdetésből nem derül ki. Mennyi aburgonya ára? Hol lehet megtalálni a Balaton Füszért önkiszolgáló raktárházát? A hirdetés több lerakatot is felsorol különböző helységekben. A szóbanforgó hely Nagykanizsa szempontjából nem egyértelmű. Szerencsére tudomásom volt róla, hogy a Balaton Füszért, és önkiszolgáló raktárháza is a Ligetváros közelében van. A 3l-es ligetvárosi helyijárattal indultam el almát venni a helyszínre. Legalább 20 kilót, mert annyi volt egy kiszerelt egységben. A járaton egy nyugdíjas úrral találkoztam, aki szintén almáért ment. Felvilágosított, hogy nem az irodaházak és a központi raktár oldalán van az önkiszolgáló raktárház, hanem az Állami Gazdaság központi telepe mellett. Megérkeztünk, és átgyalogoltunk az almát értékesítő önkiszolgáló raktárhoz. Az időpont szeptember 27-én — tehát a második értékesítési napon— 10 óra volt. Nagyon kedves hölgy fogadott minket, aki ette a szép jonatán almát. Kérdésünkre közölte, hogy alma nincs, előző nap elfogyott mind a 30 mázsa. Mivel kíváncsi ember vagyok, bátorkodtam megkérdezni, hogy lesz-e még akciós alma. A hölgy azt válaszolta, hogy tessék az itt lévő igazgató urat megkérdezni. Egy nagyon jó megjelenésű, fehérköpenyes, fehérhajú úr megkérdezte udvariasan, hogy mi a kérés, és mi a baj. Azt válaszoltam, hogy akciós almáért jöttem. Az ő válasza is az volt, hogy az nincs, 26-án elfogyott. Arra a kérdésemre, hogy lesz-e még akciós alma, azt felelte, hogy valószínűleg lesz, de konkrét ígéretet nem kaptam. A reményem szertefoszlott. Bátorkodom megemlíteni, hogy az újságban nagyon szép és biztató volt a hirdetés, de az akciót megfontoltabban kellett volna előkészíteni. Jó lett volna odaírni, hogy a tároló telep Béke út... szám alatt található. Esetleg telefonszámot is közölhettek volna a hirdetésben, hogy feleslegesen ne kelljen helyijáratozni. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb a cégnek, amely nagy feladatokat lát el, és nem is akárhogyan. Példásan dicséretre méltóan. Az 1949-es megalakulásuk óta csak jó hírnév övezi munkájukat. Továbbra is sok sikert kívánok végzett tevékenységükhöz, és még sikeresebb alma-akciót a magam, a többi nyugdíjas, és számos kispénzű ember érdekében. A meddő utazás a helyijáraton oda-vissza 16 forintomba került. Nem sok, de mégis... Én az Igazgató Úr szavaiban bízva reménykedem, hogy lesz még jól előkészített almavásár a Füszértnél. Zborovszky András nyugdíjas Nagykanizsa, Attila u. 8. (l 990. OKTÓBER 12. v.7".1.....Tama— gjMBBHWft la) P/; 74 Tisztelt Szerkesztőség, kedves Olvasók! az értelme az értelmetlen „csalásnak". Mert 5 nem tudja, hogy a tőle elvont „javak" — mint a csődtömeg parányi egységei — hová vándorolnak? „De haver azért sose keseredj cl, míg sörre futja, nincs nagyobb gubanc" (K.Z.P.) A nép érdekében lépni kell, mert a politikai dilettantizmus, az anyagi haszon lesése és hajszolása romlásba viszi hazánkat. A hozzá nem értő agyak nemhogy megállítanák a lejtőn lefelé ro- Lehet-e a népen „röhögni", hogy „belőletek élünk" „te szürke csödtömeg"?l? Fontolóra kell venni a történelmi felelősséget, hiszen már így is, ama bizonyos, s majd az új rendszerváltástól nek, olyanok, melyek a habozásból, s a döntés „képtelenségből" erednek. A módok, ok-okozati összefüggések, a lehetőségek osztályozásában a szakembernek kell döntenie és bírálnia, de az érdek-sturktúra mindig elferdíti ezt. A népet eddig is nyúzták, s most is azt teszik, különbség nincs. Igen, ajövőt szavazzuk meg, hozzátéve, hogy a nép hite valósítja-e meg (ha még van hite) annak sikerességét? Sajnos azonban a csalódás, a hitevesztettség, a kiábrándulás a népet egyetlen egy kérdés felé viszi: HOGYAN TOVÁBB?!!?? a felső „tízezer-százezer" tovább hízik, ekkor a nép kimegy... ''56 többet már nem lehet! 1! Múlt, jelen, jövő! Idetévedt őseink fiai, jajongva szenvedték meg múltjukat, jajongva jelenüket s vérüket áldozták. A halált választván vagy a rohanó suhanást, az ősök árnyát, kik epedve szálltak sírba a honért. Mondjátok, miért vérzett el mindennemű harcunk a zsarnokság ellen, Elcsüggedésre nem szabad C9CSP ■■ ■ fejünket adni! bogó szekeret, sőt még be is zsírozzák annak fékét. A múlt (45 év) csődbe vitte az országot, anyagilag-erkölcsileg-etikailag egyaránt, egyszóval egészében véve: elzüllesztette. A ZÜLLESZTÉST folytatni kell azért a karrierista gondolatért, eszméért, amely igény feletti EGZISZTENCIÁT BIZTOSÍT?! Óriási történelmi hiba és BŰN volt a rákosista egypárturalom „tapsrendszere", ezrek és ezrek váltak a koncepciós rágalmak áldozataivá, sőt mi több, ez folytatódott majdhogynem napjainkig, kissé „átértelmeződött" formában. Ez a rendszer megszűnt, de megszűnt-e ezzel minden, a múltból vett példák ihlete, csábítása a visszarendeződéshez? NEM(!), de másformában: ez a DILETTANTIZMUS!!! A többpártiság reményt keltett a felemelkedésre, de helyette mit látunk: ígéretek garmadáját, parlamenti személyes acsarko-dásokat, mely mögött eltörpül a józanság mértéke: A GAZDASÁG RENDBETÉTELE, A HAZA BECSÜLETE!!! A többpártrendszer elidegenítette magát önmagától, az össze-tartóerő helyett a széthúzást választotta, mert egyszerűen nem volt érdeke, s nem is volt hajlandósága szűkítve a konkrét problémákra koncentrálni, ehelyett az „azon a vesszőn s a ponton" acsarkodtak, s talán később ez várható végszónak is. Az elát-kozás nő, a türelem csökken, a nép szemét nem lehet kiszúrni egy-két ún. „kedvezménnyel"; a bóklászás, főhajtogatás, s kézfogások, elismerő szavak kevesek valós tartalom nélkül. Jaj, csak a nép nehogy rájöjjön, hogy BECSAPTÁK! Mi lesz, ha majd kivonul az utcára? Az egyszerű becsületes ember belátja, hogy szorítani kell, de hol várandó rendbetétel igazi tervezete hiányzik; megint szó-cséplés helyett, de csak ismételve: ígéretek garmadája eredmény nélkül. A tulajdonképpeni probléma az ellehetetlenülés kikerülhetet-lensége anarchiához, bomláshoz vezet. A világszemlélet kitágulásával, a belátás, a szakértelem vegyítésével egy merőben más aspektusú embert kíván meg a nép igyekezete; a csak elméleti teorikus, a gyakorlattól elszakadt alapokon vizsgálódó tudósszemlélet diplomatikusan még kevés. Nem a többpártrendszer a bajok forrása, hanem a visszahúzóerő. Még mindig rengetegen vannak politikusaink között, akik egyben a múlt kísértetiesen még közel lévő múltját párhuzamba vonják a mostanival, s azt a „temperamentumot" idézik vissza. Ha megnézzük a parlamenti szavazásokat, akkor nem a józan ész vezeti a gondolkodást, hanem a pártérdek (csakis erre leszűkítve). S ez miben különbözik a múlt szavazóstruktúrájától (most nyomógombok vannak), hogy nem egy párt, hanem több párt dönt, döntetlenül. Sőt mi több ádáz „vér"-harcot vívnak egymással, azon különbséggel, hogy az egyik közelebb áll a rációhoz, mint a másik. Ezt megítélni a honpolgár részéről nem lehet, ítélje meg a történelem. A lényeg az időben, igen az időben rejlik, időben lépni kell tudni, s nem „habozni" (döntésképtelenség). „A tett halála, az okoskodás". A felelősségrevonás elől nem lehet elbújni, de nem lehet elbújni a leendő és jelen felelősség elől sem. Ne csak a múltat püföljük, bár a múlt igazságot, s jóvátételt követel, a jelen felelőssége is népelbírálás tárgya lesz. Persze ezek már más síkú felelősségek lesz- Ha erre nem jön meggyőző, valós alapokon nyugvó felelet, akkor már a népet nem érdekli, hogy MDF, SZDSZ... stb., hanem az egzisztenciális válság, a nyomorúság, az aszketizmus (kiküszöbölésének) gondolata. A már eddig is meghurcolt nép, a „szürke massza", az értelmetlen aszkéta helyzetben felőrlődik. Mi marad? 1. Elégedetlenség. 2. Alkohol. 3. A családi harmónia felbomlása. 4. Kicsapongó nemiség. 5. Erkölcsiség sárbatiprása, stb... Egyszóval az elégedetlenség és a szürke közöny, azonban ha éhes a gyomor, akkor egy idő után felmondja a türelmi-szolgálatot. Jaj, nehogy idejussunkl A megértés tiszta erény, az a magatartás, mikor belátjuk hogy a megszorításnak értelme van, ez az áldozatkészséget jelenti, de ha ez átcsap a nép kizsebelésébe, s a hősi halálnál mennyivel jobb a győzelem? A halottak rajtunk már nem s egíthetnek. Élő kőoszlop helyett kény urak habzsolják HASUNKAT, szemfényvesztett s hitvesztett roncsok tengődnek a megsemmisülés felé. Hol van a Kánaán s talán a MEGVÁLTÁS? NINCS! Talán... de vein valami más, mely több, mint szó, hit; A JELEN ÉS JÖVŐ KIENGESZTELÉSE: MÚLTUNK MEGISMERÉSE; S A JELEN „HAZA ÉS HALADÁS" gondolata!!! (PFG) — (Párttól Függetlenül Gondolkodva) Apróság? Kanizsa Városi Hetilap Szerkesztősége! Számunkra — a Hevesi Altalános Iskola l/G osztályosai és két tanítónője számára — óriásnak tünt az az emberség, amelynek részesei voltunk. Október 2-án fogászati rendelésre vittük az elsősöket. Az iskola előtti autóbusz megállónál ránktört a zuhogó eső, amely az Ady úti rendelőig áztatott bennünket. A vizsgálaton túlesve sem szűnt meg az égi áldás, tehát az újbóli bőrigázás fenyegette a 28 nebulót. A rendelő előtt az Olajbányász SE autóbusza és kézilabdaedzője várta a versenyzőket, a dorogi mérkőzésre igyekezve. Kérésünkre azonban tettek egy jókora kitérőt, és elvittek bennünket az iskolába. Acsapat és vezetői „sportszerfiségből" már játék előtt jelesre vizsgáztak, osztályunk tanulói előtt pedig „emberségből" is győztek! Köszönjük: Havril A-né és Somogyi T-né tanitónők (mT i&v m_ 1990. OKTÓBER 12.) <—M»mmmmFS Műsorajánlat Hevesi Sándor Művelődési Központ Színházi előadások: Hevesi bérlet: Október 16, 19 óra: Csehov: Sirály — színmű, a Csiky Gergely Színház (Kaposvár) előadásában. Bródy bérlet: Október 17, 19 óra: Csehov: Sirály — színmű, a Csiky Gergely Színház (Kaposvár) előadásában. Ifjúsági rendezvények: Október 13-án, 18-23 óráig: Müv-házi-buli (rock and roll). Október 15-én, 17 órakor: „Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák" címmel előadássorozat kezdődik. 1. Az ókori görög szellem aktualitása. Előadó: Pais István, az ELTE docense, történész. Gyermek rendezvény: Október 18-án, 10 és 14 órakor: Csizmás kandúr. Az Állami Bábszínház vendégjátéka. Egyéb rendezvény: Október 12-én, 19-24 óráig: Jazz kocsma. Játszik a Csepregi együttes. Kiállítás: Október 13-18: Pituk József Viktorián festőművész tárlata a kiállítóteremben. Egyéb: Teaházi társalgó. Az alagsorban nyitva hétköznap 16-20 óráig, szombaton 15-19 óráig. Kanizsai Műszaki Napok ''90 Október 17, 9 óra, a HSMK Felnőtt Klubjában: Energetikusok IX. Regionális Tanácskozása. Október 17, 11 óra, a HSMK Felnőtt Klubjában: Üvegipari szakmai ankét. Október 17-18, 9-16 óra, a HSMK emeleü galériájában: Kiállítás — Korszerű energiatakarékos fényforrások és feszültség alatti munkavégzés berendezései. Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház: Október 15-18, 9-15 óráig: Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat (Budapest) bemutatója és vására közületek részére. Móricz Zsigmond Művelődési Ház: Október 13: Házavató. Program: 18 órakor Helytörténeti kiállítás megnyitója (nyitva naponta: 9-18 óráig). 18.30 órakor ünnepi megnyitó. 19 órától amatőr művészeti csoportok ünnepi műsora. Ifjúsági Ház: Október 12, 15 óra: Két keréken (kerékpáros ügyességi verseny). Október 17, 15.30 óra: Az orvos válaszol (előadás középiskolások részére). Október 18, 15 órakor: Hogyan keletkezik a gömbvillám? (Dr. Egely György fizikai előadása). Kiállítás: A közutak veszélyei és szabályai (közlekedési kiállítás), október 12-én 14.30 órakor. Helyőrségi Klub: Október 12-18, vasárnap kivételével naponta 15-20 óráig, a Mini-Galériában: Képek Finnországból. Apolló Filmcentrum: Apolló Filmszínház: Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. Október 12-14: Mint a villám (amerikai). 12-én 10 órakor is! Október 13-14: Amerikai nindzsa 2. (amerikai), 14 órakor. Október 15-17: Bestseller (amerikai). 17-én 10 órakor is. Október 18: Szörnyecskék 2. (amerikai). Stúdiómozi: Október 12-14: Ütközetben eltűnt 2. (amerikai). Október 15-17: Rózsák háborúja (amerikai). Október 18: Karamazov testvére (amerikai). Matiné: Október 13, 14 órától: A herceg menyasszonya. Vigyázzunk gyermekeinkre! (Jótanács kismamáknak) Itt a fűtési idény! Azokban a lakásokban, ahol egyedi gázfűtés van, a helyiségeket fűtő konvektorokból a szabadba, illetve az erkélyek levegőjébe távozik az égéstermék, a szénmonoxid (C0). Nagyon sok kismama rendszerint az erkélyre teszi ki levegőzni csecsemőjét, nem gondolva arra, hogy a működő szobai fűtőtest égéstermékét a kisgyermek belélegzi és alvás közben enyhe szénmonoxid mérgezést szenved. Ha a csecsemő levegőztetése többször ismétlődik ilyen körülmények között (alkalmanként esetleg 1-2 óra), akkor az élettani folyamatokban kóros változások keletkezhetnek. Pl. keringési zavarok, szívműködési zavarok, amelyek kihatnak a gyermek további életére! Jótanács! Mielőtt a csecsemőt kitesszük az erkélyre levegőzni, zárjuk el teljesen a konvektorok fűtését! Életveszélyt is előzhetünk meg! Vigyázzunk gyermekeink egészségére! Kiss E. Fényvédő fóliázás Felkészítés első áldozásra A Felsőtemplomban újra indul első áldozásra felkészítő tanfolyam. Az első foglalkozás október 13-án délelőtt 10 órakor lesz. Az érdeklődő általános- és közép- iskolás fiatalok a fent közölt időpontban jelentkezhetnek a Felsőtemplomban, illetve a Deák téri Jézus Szíve Plébánián a hivatali órákban. V J Épületek, gépjárművek biztonsági, hőszigetelési vagy fényvédő fóliázását is készítik a Nagykanizsai Állami Gazdaság üveges részlegében. Pókecz József (képünkön) egy személyautó ablakát látja el fényvédő fóliával. (Szakony Attila felvétele) Kajak-kenu Kanizsán maradt az Olaj Kupa Visszapillantó Többszöri hazai sikertelen próbálkozások egyikét hárítják a vendégvédők. Fotó: Szakony Attila A Csónakázó-tavon bonyolította le kupaversenyét a Bútorgyár elnöksége, kajak-szakosztálya, amely egyben a 3. déldunántúli bajnokság s országos minősítő verseny is volt. —A versenyt megelőző napokban a kedvezőtlen időjárás, az esőzés több szakosztályt, versenyzőt elriasztott a jól előkészített és rendezett kupa- és minősítő versenyről. Azonban ennek ellenére a mintegy 100 kajakoskenus versenyzőtől nagy küzdelmeket, éles harcot várok. A mi gyerekcink jól felkészülten, bizakodva várják a versenyt, akiktől jó eredményeket várok és azt, hogy tartsák itton az Olaj Kupát — magyarázta az országos verseny előtt Illés Miklós, a ROTARY Fúrási Kft. ügyvezető igazgatója, az új szakosztályelnök. No, a kanizsai fiúk és lányok ezúttal jeleskedtek. A Héder Istvánvezetőedző és Fenyvesi János edző tanítványai ugyanis meghatározói voltak azokban a számokban, amelyekben rajtoltak. Várakozás fölött teljesítették s így aztán biztosan nyerték az összesített pontversenyt, számos bajnoki címet szereztek és itthon Uirtották az Olaj Kupát. A bútoros versenyzők jobb eredményei: K-l. serdülő fiú 100 m: 1. Varga Gábor, 2. Varga Péter. MK- 1. fiú 2000 m, 11-111. korcsoport: 4. Szabó Frigyes, MK-1. fiú 2000 m, IV. korcsoport: 1. Varga Péter, 2. KeményfiTamás. K-1. férfi ifjúsági 1000 m, ezüst: 1. Kiskó Gábor K-2. serdülő fiú 1000 m: 2. Palotás—Mecséri, 4. Illés— Horváth. K-2. férfi ifjúsági 1000 m: 1. Kiskó—Kertai (K. Bútor, Velence). K-l. serdülő fiú 500 m: 1. Varga Gábor, 2. Varga Péter. K.-l. női ifjúsági 500 m, ezüst: 1. Bödör Krisztina, 3. Fata Rita. K-2 serdülő fiú 500 m: 1. Illés-Kovács, 2. Varga P.—Keményfi, 3. Palotás—Mecséri. K-2. férfi ifjúsági 500 m, ezüst: 1. Kiskó— Kertai (K. Bútor, Velence). K-4. serdülő fiú 500 m: 1. Illés—Horváth—Mecséri—Varga G. Versenyen kívül. K-l. serdülő leány 500 m (kezdők): 1. Lehota Judit, 2. Fodor Krisztina, 3. Bolf Eszter. Összesített pontversenyben: 1. Kanizsa Bútor. Legeredményesebb versenyzők: Varga Gábor, Bödör Krisztina (mind a kettő Kanizsa Bú tor). A díjakat Czupon Árpád sk-elnök és Illés Miklós adta át. A több mint 3 órán át tartó küzdelmek befejezéseként a pécsi, szekszárdi, paksi, oroszlányi, velencei, kaposvári és a többi vendég-szakvezetők sikerrel vélekedtek a kanizsai rendezvényről, ami egyben évadzáró is volt a rövidtávon. Dicsérték az előkészítést, rendezést, a zökkenőmentes versenyt és elismerőleg szóltak a bútoros versenyzők helytállásáról is. — Örömmel hallottuk az elismerő szavakat, az őszinte, nyílt véleményeket. Valójában sokat tettünk a verseny érdekében, hiszen ez a kupaverseny az egyedüli kanizsai rendezvény. Ennek létrejöttében viszont jelentős részt vállalt az új szakosztályelnök, és az olajipari vállalatok. A gyerekek aztán jó eredményekkel hálálták meg a bizalmat, a támogatást — összegezett Héder István vezetőedző. A többcélú verseny befejezése után így értékelte, a tapasztalatokat a következőként foglalta össze Illés Miklós szakosztályelnök: — A korábbi hagyományos Kanizsa Kupát olajipari támogatással továbbfejlesztettük, amellyeljó szolgálatot teszünk a sportágnak, a nevelésnek, a fiatalok versenyeztetésének. Szeretnénk azt is elérni, hogy a mi kupaversenyünkkel újabb gyerekeket nyeljünk meg a sportág számára. Ez kitartást, szorgalmat, fegyelmet követel. Aki egyszer,, belekóstol" ebbe a sportba, rájönannaknagyszerűségére, az nem tud ettől megszabadulni Nálunk most nagy léptekkel haladunk előre, kialakult egy erős bázis, olyan „mag", amelyre bátranalapozhatunk. Boldog vagyok azért is, mert tehetséges, nagyreményű versenyzőink hazai vizén is igazolták képességeiket, kitettek magukért. Ez a mai verseny is bizonyította, hogy a befektetett munka megtérül. Ez most biztosította a kupavédést, déldunántúli bajnoki címeket és jelentős előrelépést a minősítő pontok gyarapodása tekintetében. Ezek a sikerek joggal dicsérik azt a munkát, amit az edzők végeznek, azt a hozzáállást, ami a versenyzőket jellemzi az igenjelentős odaadást nyújtó szülők támogatásával. Végezetül köszönetemet és elismerésemet fejezem ki mindazoknak, akik részt vállaltak ebben a versenyben s bízom abban, hogy ajövőbenmég többen sorakoznak fel a nemes célt szolgáló kanizsai rendezvényre, az Olaj Kupára. Antal Olajbányász—Haladás VSE 1-3 (l-l) NB Il-es labdarúgó mérkőzés. Kanizsai góllövő: Kiss öt méteres fejesből. Az utóbbi hetekben mindkét csapat a vártnál gyengébben szerepelt, de ez a megállapítás mégis inkább az Olajbányászra volt igaz, hisz a piros-kékeknek még ebben az idényben nem sikerült nyerniük. A vasárnapi találkozó sem sok jóval biztatott, hisz továbbra is 11 felnőtt labdarúgó állt rendelkezésre és azok legtöbbje is formán kívüli teljesítményt nyújtott a két héttel ezelőtti hazai mérkőzésen, így csak a csodában bízhatott a közönség és persze abban, hogy egyszer minden sorozatnak vége szakad. Erre azonban még várni kell, mivel az Olajbányász ismét könnyűnek találtatott, így továbbra is egyetlen veretlenként árválkodik a Nyugati csoportban. Pedig a találkozó első felében nyújtott produkció jobb befejezéstsejtetett, mint ami valójában történt. A második játékrész első negyedórájában még egyenlő volt a játék, majd Fuisz kapufáját követően fokozatosan elhúzott a Haladás és gyors kontratámadásai révén a rúgott két gólon kívül még számos lehetőséget hagyott kihasználatlanul. Győzött a jobbik csapat, így az Olajbányász első győzelme továbbra is várat magára. A találkozó krónikájához tartozik, hogy Vlaszák Géza a csapat edzője még a mérkőzés előtt lemondott tisztéről, melyet a találkozó után tett rövid nyilatkozatából tudtunk meg. Vlaszák Géza a mérkőzés után: — Hatvan percig egyenlő ellenfele voltunk a Haladásnak, de kidomborodott a nagyobb tudás, ami aztán góllokban is meg- mutatkozott. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakban, akárcsak az utódomnak... Néhány vélemény a szünetben és a mérkőzés végén: — A látottak alapján azt mondhatom, hogy az első félidőben jobbak voltunk, csak a helyzeteket jobban kellett volna kihasználnunk. Ha sikerülnek a lövések, akár három góllal is vezethetnénk. A vendégek gólja szerintem lesből született, itt Horváth bíró nagyot hibázott, és egyébként is eléggé indiszponál-tan vezeti a mérkőzést. Böröcz Tibor szakosztály vezetőségi tag a szünetben: — A nehéz körülniények ellenére az első félidőben véleményem szerint a csapat jól játszott. A kapott elkerülhető gól után a csapat talpra tudott állni, így bizakodással tekintek a harmadikfélidő elé. Nagyobb probléma, liogy Kepe begyűjtötte harmadik sárgáját, így a BMTE Törley ellen nemjátszhat és hogy ki helyettesíti, azt csak a jó ég tudja... Sárosi László, a Haladás VSE edzője a találkozó után: —Nehéz mérkőzésen vagyunk túl, úgy érzem a játék képe alapján megérdemelten nyertünk. Őrülök a két pontnak, de a játékunknakjavulnia kell, mert ami a célkitűzésünk, ahhoz ez kevés. Takács Valér az SE elnökségi tagja a mérkőzés lefújása után: — Az első játékrészben még elfogadhatót nyújtott: a csapat, szünet után viszont már az történt a pályán, amit a Haladás akart. Amíg kulcsjátékosaink ilyen gyengén játszanak, addig jobb eredményre nagyon nem is számíthatunk. I 1990 OKTÓBER 12.) mmtm*.............................. Visszapillantó Tungsram—H. Szondi SE 24:24 (13:11) NB1 B-s féríi kézilabda-mérkőzés. Legjobb kanizsai góldobók: Tiba 11, Krichenbaum 8. A kézilabdázás második vonalának Nyugati csoportjában a csapatok már túljutottak a 7. fordulón, amikor rangadóra került sor a bajnoki aranyat remélő két csapat között. A kanizsaiak, meg a honvédek is az élen vannak, hiszen a nagy várakozással kísért derbi előtt a tabellát az izzósok vezetik, ám a vesztett pontokat tekintve a honvéd-csapat áll az élen. A szurkolók is megérezték, hogy érdemes odafigyelni erre a mérkőzésre. így aztán közel háromszázan tekintették meg a találkozót, bízva a kanizsaiak jó folytatásában. Nos, mint egy 40 percen át jól működött a kanizsai gépezet, sőt a fiúk már 21:17-re is vezettek a II. félidő 13. percében. Ezt követően egyre jobban visszaestek a lámpagyáriak, akiket a ritmusból kizökkentett az a durVa játék, amit a honvédek nyújtottak. Az előny szép lassan csökkent, a lendület és a gólgyártás megtört, miközben a bírók sem álltak feladatuk magaslatán. A 60. perc után még a kanizsaiak vezettek 24:23-ra, de a bírók órája számított, akik újabb 5 mp-cet adtak a vendégeknek, akik a lefújás előtt 1 mp-cel, szabaddobás után bevették a kanizsai kaput, emberelőnyből. Domonkos Lajos szurkoló, a VÍV operatőre: — Volt ezen a találkozón minden, ami ennek a kitűnő sportnak a velejárója, őszintén mondom, hogy amikor a fiúk vezettek 4 góllal (21:17), akkor biztos győzelmet jósoltam. Nem gondoltam, hogy erősen visszaesnek, bár előtte két nappal u gyancsak rangadót vívtak a Magyar Kupában. Nyilvánvaló, hogy a kupasiker „ráment" a bajnokságra. A fáradtság, a fegyelmezetlenség, a kapkodás vitte el az egyik pontot. Nagy kár volt érte. Musits Ferenc szakosztályelnök: — Én a kupamérkőzésen, meg a mostani rangadón is bíztam. A Magyar Kupán én is, a csapat is nyert, de a formát nem tudták a játékosok átmenteni. Néhányan most „betliztek", idegileg nem bírták a találkozót, ami igen forró légkörű volt. A befejező 3 percben, felesleges szabálytalanság miatt egyszer kettős emberhátrányba, miközben bravúros vezetést szereztünk, de a végén örülnünk kellett az 1 pontnak is, hiszen 23:23 után 2 fővel megfogyatkoztunk. A tanulságokból okulnunk keli. Perucica Foca (jugoszláv)—Bútorgyár 5:0 ETTXJ Kupa női asztalitenisz mérkőzés. Jugoszláviában, a kupaküzdelem 2. fordulójában súlyos vereséget szenvedett az NB l-es kanizsai csapat, amely Gazsi, Szabó és Mausz felállásban szerepelt, leszerepelt. A vereséggel a bútorosok már hamar befejezték kupaszereplésüket. —Évek óta ott vagyunk a nemzetközi porondon, ahol eddig mindig sikerrel álltunk helyt. Most, azonban csúfos vereséget szenvedtünk, a legsúlyosabbat, amióta „jegyeznek" bennünket. A csapat részére adottak a feltételek, de érthetetlen számomra a 0:5. Tudtuk, hogy kemény „dió" a jugoszláv együttes. Számítottam nagy küzdelemre s abban is bíztam, hogy a csapatban benne van a továbbjutás. A csapat azonban csődöt mondott, mindenki alul teljesített s ezt nem lehet semmi elfogadhatóval magyarázni. Kérem, a 0:5 lehangoló, elszomorító. Egyszerűen el vagyok keseredve. Nem erre számítottam, legalább 1, vagy 2 játékot vettünk volna el a hazaiaktól, ahol legutóbb, egy gyengébb csapattal is sikerült a bravúros továbbjutást kiharcolni — kesereg Czuppon Árpád sk-elnök. AR Építők—MÁV NTE 60:49 (31:26) NB l-es női kosárlabda-mérkőzés. Á kanizsaiak legjobb dobói: Simonné 34, Szabó 6, Bogyay 5. Székesfehérváron játszotta 3. mérkőzését a kanizsai együttes, amely változatlanul minőségben és mennyiségben is jelentősen meggyengülve szenvedte el harmadik vereségét. A rendelkezésre álló játékosok ezúttal rendkívül gyenge dobóteljesítményt nyújtottak. Ellenük végig a hazaiak irányítottak és megérdemelt győzelmet arattak. A találkozóról így vélekedtek a kanizsaiak. Csőgör József technikai vezetői: — Legutóbb itt nyertünk, de akkor volt egy ütőképes, határozott és eredményes csapatunk. Most kérem igen nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a szakvezetőnek alig áll rendelkezésre megfelelő játékos. Ez viszont azt is jelenti, hogy l-l játékosra igen nagy teher nehezedik. Sajnálom a lányokat, akikre bizony nehéz ősz vár. Lázár Béla edző: — Egyik csapat sem nyújtott jó teljesítményt, de a hazaiak annyival jobbak voltak, hogy ők felismerték magukat a „gólokban". Nekünk most sok gondunk volt a lehetőségek kihasználásában, jobb-nál-jobb helyzetekben is hibáztak játékosaim. Nincs mást tenni, mint várni a hiányzó játékosokra, mert most siralmas a helyzet. (b-h) Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervezőszerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em.Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. Aszerkesztőbizottságta^ai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: D/PHF/266/Z/1989. Terjeszti aMagyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35, negyedévre 105, fél évre 210. egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. Fotó: Szakony Attila A kézilabda mérkőzések „fontos" eseménye a parkettatörlés. Kanizsán ezt a „munkát" rendszeresen a játékosok végzik, persze nem ártana „szakképzettebb" tö-rölgetőket alkalmazni. II. évfolyam. 42. szám, 1990. október 19. Ára 9.60 Ft SZÁMUNKBÓL KANIZSA VÁRISI I E I I L A P Megjelenik minden pénteken Végtisztesség nélkül 4. oldal Öngyilkos tinik 6. oldal Tengizi napló Új sorozatunk első része a 11. oldalon Véres lap „Egy bátor nép új irányt adott a történelem menetének" A magyar események világvissshangja r KANIZSA 3 1990. Október 19. Kanizsai beszélgetés dr. Horváth Balázs belügyminiszterrel Kedden este a Hevesi Sándor Művelődési Központban tartotta v álasztás i gyűlését az MDF kanizsai szervezete, melynek vendege dr. Horváth Balázs belügyminiszter volt. A gyűlést követően a miniszter válaszolt lapunk kérdéseire. —Miniszterként már másodszor jár Zala megyében. Ennyire fontos ez a megye, vagy ennyi ideje van? — Való igaz, hogy másodszor járok Zalában. Idom az—sajnos — semmi nincs! Az, hogy ennyit jártam itt, az nyilvánvalóan szubjektív és fontos, miután dunántúli vagyok. Ezt nem lenne szabad mondani, de a gyerekkorom színhelye, a szülőföldem „... a lankás Pannon táj..." közel áll a szívemhez, ez magától értetődő. —A keddi újságok első oldalon számoltak be az illegálisan itt tartózkodó idegenek elleni razziáról. Milyen eredményt vár az akciótól? — Igen, elrendeltük az illegálisan itt tartózkodó nem magyar állampolgárok ellenőrzését. Ez a következőket jelenti. Megvizsgálunk — a lehetőségekhez képest — minden nem magyar állampolgárt akkor, ha bűncselekményeket követ el, és ezzel saját maga teszi lehetetlenné, hogy itt éljen, vagy ha legálisan vagy illegálisan jöttbe, de elfogyott a jogcím arra, hogy itt tartózkodjon. Akkor a szükséges intézkedéseket megtesszük. Nevezetesen hazaszállítjuk oda, ahovavaló. Vagy repülőgéppel, vagy autóbusszal. — Ennek a költségeit ki fedezi? — Sajnos a magyar állam. —Mennyibe kerül mindez, hiszen százezres nagyságrendről lehet hallani. — Ez rendkívül nagy összeg, de nem tudunk mit csinálni! Még mindig olcsóbb, mintha ide járnak bűnt elkövetni. Szeretném hangsúlyozni — és ez rendkívül fontos — , hogy nem egy nép, nem egy állampolgári csoport, nem egy etnikum elleni akcióról van szó, hanem kizárólag aközrend, közbiztonságvédelméről. Nevezetesen azért, hogy konszolidáltan, európai körülmények között lehessen a városokban és a határszélen közlekedni mindenkinek. — Milyennek ítéli a magyar közállapotokat ? — A magyar közállapotok nem jók. A Belügyminisztérium vezető munkatársai, az Országos Rendőrfőkapitánysággal együtt most is munkálkodik egy hosszú távú feladatterven, ami a rendőrségi és határrendészetről szóló törvényekre épül. Én úgy gondolom, ha ezt a két törvényt a parlament elfogadja, akkor 1992 és 1995 között eljuthatunk ahhoz, hogy európai színvonalú rendőrségünk legyen. Természetesen ennek a jogszabályon és a szerkezeti átalakuláson túl alapfeltétele a különböző technikák megújítása is, a renddr-tisztképzés és egyáltalán a rendor-képzés új alapokra helyezése. Mindez azonban nem azt fogja jelenteni, hogy a bűnözés csökken, hanem azt, hogy a trend nem emelkedik. Tudomásul kell venni, hogy egy ilyen nyitott, szabad országban — mint amilyen a miénk most, és amilyen lesz — európai „színvonalú" lesz a bűnözés is. Budapest és Magyarország egyáltalán nincs előnyös helyzetben a többi európai városhoz képest. Számomra ez nagyon szokatlan, hiszen eddig vattába csomagolva éltünk. Alapvető célom az, hogy a bűnözés emelkedésének trendjét megállítsuk. -— A választási kampány utolsó pillanatai zajlanak. Két és fél hét múlva felállnak az új önkormányzatok. Sokan nem látják biztosítottnak működésük gazdasági alapjait. —Az önkormányzatok gazdasági alapjaira vonatkozó törvények vagy már elkészültek, vagy elfoga-dáseldtt állnak. Én semmi akadályát nem látom annak, hogy működjenek az önkormányzatok. — Biró Zoltán — az MDF volt országos elnöke — azt tartja, hogy „az indulás elvi, eszmei alapjaihoz képest az MDF jelenleg más színt mutat." Mi erről a véleménye? —Biró Zoltán nekem nagyon jó barátom, szeretem. Nem érlek vele egyet abban, hogy az indulás elvi, eszmei alapjaihoz képest az MDF jelenleg más színt mutat. Egy alapvetőszerkezeti változás következett be. AzMDF-bőI mintmozgalomból lett egy aktuál-politikával is foglalkozó párt. Ahhoz, hogy ez a politikai párt a helyét a politikai palettán megtalálja nagyon pontosan meg kellett fogalmaznia önmagát. Ha mi ezt nem tettük volna meg, akkor ugyanolyan identitás zavarral küz-denénk mint a szabad demokraták, akik egyszerűen nem tudják magukat elhelyezni, hogy hova tartoznak. Az én véleményem szerint a Szabad Demokraták Szövetsége három olyan erős áramlatból áll, amely szintehárom különbözőpárt. Nekem az az álláspontom Biró Zoltánnal szemben, hogy az MDF nem küzd identitás zavarral, pontosan azonosítottuk magunkat a politikai színskálán. — Szintén Biró Zoltán mondja! „ha most eltűnne a porondról az MDF, akkor sem szakadna meg a szívem, mert elvégezte feladatát". — ...hogy mit mondott Biró Zoltán, azt nem tudom. De ezzel a kijelentésével alegkomolyabb fenntartásaim vannak, mert elég sokat beszélgettünk erről. — Az október 9-én megjelent Zalai Hírlapban olvasható. —Igen, de nekem fenntartásaim vannak ezzel amondattal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy vagy a szövegösszefüggésből ragadták ki, vagy pontatlanul idézték. Én nem az újságírót akarom bántani, nehogy félreértsen. Ez egy olyan súlyos mondat, amelynek valóságtartalmával kapcsolatban—ismcrveBiró álláspontját — a legkomolyabb fenntartásaim vannak. — Vidéken milyennek ítéli az MDF helyzetét? —Kifejezetten jónak. Eztmutat-ják egyébként az első forduló eredményei is. A többi párt gyakorlatilag szétesett vidéken. —Mint miniszter és mintáz MDF egyik vezető politikusa mit vár a következő hónapoktól? — Az egy pokoljárás lesz...! Hihetetlen kemény gazdasági prés alatt van az egész ország és prés alatt lesznek a polgárok is. Bízom abban, hogy ki fogjuk bírni. A gazdasági helyzetünk katasztrofális. Remélem, ha a földtörvényt elfogadjuk, akkor nagyon egyértelmű és tiszta logikát tudunk adni a privatizációnak. Úgy gondolom, hogy eddig a gazdaság számos ok miatt — többek között a kínzó külgazdasági helyzetünk miatt is—azért nem tudott beindulni, mert i a privatizációnak. Volt egy privatizációs gazdasági csomag, melyben idegen testként volt egy reprivatizációs földprogram. Ha kialakul a közös álláspont és egy tiszta privatizációs programot be tudunk indítani — úgy gondolom, ez hetek kérdése lesz. Bár ennek a földprogram a nyitókérdése. Ez az a zár, melyet meg kell nyitni! Akkor aztán lokomotív erővel és sebességgel be fog indulni a gazdaság. A privalizáció nem azt jelenti, hogy egy perc alatt az emberek meggazdagodnak... sőt! Igen komoly feketeleves jönmég...,deezt ki kell bírni, mert ez adja meg a lehetőségét annak, hogy kimász-szunk a bajból. — Köszönöm a beszélgetést. Marton Györgyi Fotó: Szakony Attila 1990. október 19. r KANIZSA 3 osházán hallottuk lentős munkaerőleépítésre utaló bejelentés a hivatalhoz egyelőre nem érkezett. Bár a tanácsi szervezet megszűnt, az önkormányzati választások után a városi képviselőtestület megalakulása, a polgármesteri és jegyzői hivatal létrehozása pedig még várat magára, a kanizsai városházán nem bénult meg a hivatali munka. A hajdani tanács szakapparátusa nap mint nap a tőle megszokott ütemben és rendben végzi tevékenységét, s vár a sorsára... Bácsai Atliláné pénzügyi osztályvezetőt az adómorál felől faggattuk. — Adóügyi csoportunk hatáskörébe csak az úgynevezett lakossági adók köre — így a házadó, építményadó, borforgalmi adó, gépjárműadó, telekadó, mezőgazdasági földadó — tartozik. A második félévre esedékes lakossági adók befizetési határideje szeptember 15 volt, s örvendetes, hogy a 10 millió forintos előírással szemben 8,5 millió forint folyt be számlánkra. Biztos vagyok abban, hogy az év hátralevő időszakában a hiányzó 1,5 milliót is befizetik az érintett állampolgárok — mondta. Biztató a város 1990. évi költségvetésének helyzete is. Az I-HI. negyedévi adatok pontos feldolgozásán az osztály dolgozói most munkálkodnak, s az előzetes tájékozódás szerint a kiadások globális alakulása nem haladja meg az időarányos 75 százalékos mértéket, s a bevételek nagyságrendje is a tervnek megfelelően alakul. Dr. Lukács Erzsébet igazgatási osztályvezető: — Az ügyfélforgalom az utóbbi időben jelentősen megnövekedett osztályunkon. Főleg gyám-, segélyezési és lakásügyekben keresik fel sokan az ügyfélfogadási irodát, amely az áremelkedések életszínvonal csökkentő hatásával, a menza- és napközi otthon térítési díjak növekedésével függ össze — tájékoztatott. Az igazgatási osztályon mintegy 1300 városi lakásigénylőt tartanak nyilván. Szembetűnő az OTP lakásigénylők számának csökkenése. Ezzel ellentétben a tanácsi bérlakásokra igényt tartók száma mintegy 10 százalékkal növekedett, amit a családokra nehezedő megélhetési helyzet idéz elő. Az államigazgatási szabálysértések száma nő. Ezek főleg az élelmiszerkereskedelmi boltokban jelentkeznek, ahol a nyugdíjasok és más szegény rétegek mind gyakrabban folyamodnak alapvető létfenntartási cikkek eltulajdonításához. A lakossági tűrőképesség fokozódásával és idegfeszültségével párhuzamban nő a birtokvédelmi ügyek száma is! Április 1-től a Termelés- Ellátásfelügyeleti Osztály hatásköréből az Igazgatási Osztályra került át a vállalkozói igazolványok kiadása. Az osztályon azóta 500-nál több igazolványt adtak ki a vállalkozóknak, s eza korábbi időszakhoz képest emelkedést mutat. Az érdeklődés főleg a teherfuvarozásra, bazáráruk értékesítésére, édességek és italok árusítására, vendéglátási tevékenységre irányul, de az utóbbi időben emelkedett a szolgáltatóipari vállalkozások száma is, főállásban és mellékfoglalkozásban egyaránt. 8 A Műszaki Osztályon Imre Béla beruházási főelőadó informált az építési telek helyzettel kapcsolatban: —Még tavasszal 630—900négyzet-méter alapterületű, 41 családi házas és 2 sorházas építési telket alakítoUunk ki, amelyek a teljes közművesítés figyelembevételével négyzetméterenként 600 forintba kerülnek. Ez ideig 18 igénylőnek adtunk ki építési engedélyt, s várjuk az újabb vásárlókat — mondta. A Bajcsán lévő 1360—1800 négyzetméter területű, csatomázás nélküli, részközművesítésű családi házas telkek ára négyzetméterenként 250 forint. Itt a 13 parcellázott építési telekből 9 még vevőre vár. A Péterfai utcában a 4—5 lakásos sorházakban 10 egység még szabad. Itt egy lakásra 320—340 ezer forint telekár esik. MunkamMkulisít; A Zala Megyei Munkaügyi Hivatal Nagykanizsai Kirendeltségén Somos Béláné kirendeltség vezető tájékoztatott: — A munkanélküliek ügyfélforgalma szeptember hóban meghaladta a 800 főt, amely az eddigi átlagot mintegy 15 százalékkal múlta felül. Növekszik a segélyezett munkanélküliek száma is — s máris sorolta a statisztikát, amely a szeptember 30-i állapotot tükrözi, iskolai végzettség szerint: felsőfokú 10 fő szakközépiskola 18 fő gimnázium 23 fő szakmunkás 21 fő 8 általános 16 fő 8 általános alatti 6 fő A 94 fő nemenkénti megoszlása: 30 nő és 64 férfi. —A segélyezettek száma augusztus végén 74, július 31 -én 58 fő volt, október végére viszont 13 0 fővel kalkulál unk — mondta. A város területéről szervezett és je- A TEFO főelőadója, dr. Horváth Lászlóné foglalkozik a mezőgazdasági ügyekkel, ezen belül a vadkárokkal is. — A várost övező mezőgazdasági területeket idén a tavalyinál jóval kevesebb vadkár érte. Amíg 1989-ben 97 bejelentést regisztráltam és ügyintéztem, 1990-ben csupán 25 volt az esetek száma — mondta. Úgy látszik az aszály hatással volt a vaddisznók és szarvasok étvágyára... Ünnepi nyltvatartás. Bozzai Józsefnétől tájékoztatást kaptunk az október 23-i munkaszüneti nappal összefüggő bolti nyitvatartások-ról. Eszerint október 20-án (szombaton) a boltok általában hétköznapi nyitvatar-tást, 21-én (vasárnap) pedig szombati nyitvatartási alkalmaznak. Október 22-én (hétfőn) és 23-án (kedden) valamennyi kereskedelmi egység zárva tart. Október 24-én (szerdán) a boltok hétfői munkarend szerint fogadják a vásárlókat. A vendéglátó üzletek az ünnepek alatt a szokásos nyitvatartást alkalmazzák. A boltok, üzletek bejáratánál egyébként kifüggesztésre kerül az adott egységre vonatkozó nyitvatartási rend. Tihanyi István Nagykanizsa város 29 fős önkormányzati képviselőtestülete A helyhatóságiválasztásokl990. október 14-i II. fordulójában a választásra jogosult állampolgárok a következő 29 fős önkormányzati képviselőtestületet választották Nagykanizsa városában: Választókerületenként, egyénileg: 1. sz. vk.: Dr. Bogár Gáspár, orvos (KDNP) 2. sz. vk.: Stamler Lajos, tanár (Fidesz—SZDSZ) 3. sz. vk.: Balogh Tibor, lelkész (MDF—KKK) 4. sz. vk.: Dr. Matolcsyné dr. Horváth Ágnes, orvos (SZDSZ) 5. sz. vk.: Dr. Csákai Iván, orvos (Fidesz—SZDSZ) 6. sz. vk.: Pilczer Éva, kereskedő (Fidesz-SZDSZ) 7. sz. vk.: Lehota János, tanár (Fidesz—SZDSZ) 8. sz. vk.: Jancsi György, építész (SZDSZ—Fidesz) 9. sz. vk.: Krémer József, építész (SZDSZ—Fidesz) 10. sz. vk.: Marton István, gépész-gazd. mérnök (MDF) 11. sz. vk.: Farkas Zoltán, üzemmérnök (Fidesz) 12. sz. vk.: Jesch Aladár, nyugd. mérnök (SZDSZ-Fidesz) 13. sz. vk.: Takács Zoltán, villamosmérnök (MDF) 14. sz. vk.: Bolf György, postahivatal-vezető (KDNP) 15. sz. vk.: Dömötörffy Sándor, vállalkozó (KVE, Miklósfa) Pártlista alapján: SZDSZ Dr. Kereskai István, jogász Balogh György, tanár Dr. Harsányi Tamás, orvos Balassa Béla, építész MDF Rózsás János, tolmács Czotterné Ivády Zsuzsa, üzletkötő Németh László, vállalkozó Csordásné Láng Éva, v. mérnök Fidesz Sneff Mária, tanár Minorics Piroska, tanár KDNP Koczfán Ferenc, vegyészmérnök Palotás Tibor, építész MSZP Göndör István, üzemgazdász Börö«z Zoltán, üzemmérnök Végtisztesség A Honda halálba motorozott — Aranyfiúnak falaz a görög rendőrség? — A magyar családot nem védi senki Ismeretlen helyen, ismeretlen körülmények között meghalt két ember- Augusztusban úgy indult Bánkútiék vakációja, mint sokezer magyar családé. A nagykanizsai apa, anya és a két kislány felkerekedett, s elindult a görögországi Katerinibe. Nem először, hiszen az elmúlt nyáron is eltöltöttek ott két jól sikerült hetet. A nyaralás ötödik napján azonban olyan tragédia történt, ami Bánkuti Lászlónét egész életében kísérteni fogja. S nemcsak azt a szörnyű napot nem feledheti, amikor este 11 órakora kempingben őt keresték a görög rendőrök, hanem a rákövetkező hónapot sem. Nem elég hogy elveszítette féijét, Bánkuti Lászlót és kilencéves kislányukat, Zsófiát, de a hivatalok többségének „ügyintézése" miatt a két családtag temetése is majd egy hónapot késett. Sőt, a hátramaradottak máig sem tudhatják pontosan, milyen körülmények között veszítette életét Bánkuti László és kislánya. A végzetes motorozás Azon a bizonyos péntek estén az apa és a leánya, amúgy csak fürdőruhában felszállt ötven köbcentis Honda-motorjukra, hogy az egy nappal korábban nem messze felfedezett karámhoz motorozzanak. A kislány nagyon szerette a lovakat, s előtte nap a húga már megcsodálhatta az állatokat. Mindez hat óra tájt történt. Tizenegy felé járt az idő, mikor a már rosszat sejtő feleséget a kempingben megtalálta a görög rendőrség. Tőlük tudta meg, hogy családtagjaik közlekedési baleset áldozatai lettek. Ez volt a görög rendőrség legutolsó pontos információja a szerencsétlenségről. — Rá egy napra a rendőrök aláírattak velem egy papírt arról, hogy semmit sem tudok a balesetről — emlékezik a történtekre Bánkutiné, aki azóta egy baráti családnál lakik. Még nem volt ereje egykori otthonukba visszatérni. — A szűkszavú rendőrségi közlésnél többet csak a kemping tulajdonosától és egy, a tolmácsolásban segítő fiatalembertől tudtam meg. Igaz, ők is csak ismerőseiktől hallották, hogy férjemet és kislányomat Katerini belterületén nagy sebességgel, egy erősen ittas autós ütötte el. A helyi rendőrség az első pillanatoktól mindent elkövetett, hogy a szerencsétlen asszony a lehető leg-kevesebbet(l) tudhasson meg. Miután meghagyták: két napig ne hagyja el a kempinget, megígérték ugyan, hogy hamarosan megkapja az ügyre vonatkozó, magyarra lefordított papírokat és akkor hazautazhat. Ám a többször is módosított időpontban a rendőrök nem jelentkeztek. Időközben szerencsére megérkeztek Magyarországról a Bánkuti család kanizsai barátai. Telefon a követségre Hova fordulhatnak idegen földön a bajbajutott magyar turisták? Természetesen a magyar nagykövetséghez. — A telefont egy dr. Rigó nevű konzul vette fel. Elmondtuk neki, mi történt. Kértük, segítsen beszerezni a hazajutáshoz szükséges papírokat, ő azonban közölte velünk, hogy augusztus 20-a van, nemzeti ünnep. És ő különben is ebédelni készül. Ismételt kérésünkre annyit hajlandó volt elvállalni, hogy foglalkozik az ügyünkkel, ha katerini rendőrségről hívjuk fel. Úgy tűnt, nem hisz nekünk. Mit tehettünk? Vissza- nélkül mentünk a rendőrségre. Itt kedvesen közölték velünk: ez nem postahivatal, és kilökdöstek bennünket az épületből. Ekkor már féltek is. Az innen-onnan összeszedett értesülések ugyanis arra mutattak, hogy a gázoló egy gazdag, befolyásos üzletember fia volt. Azt is hallották, Görögországban előfordul korrupció a rendőrök között is. A kempingben páran azt javasolták, a lehető leggyorsabban utazzanak haza, és biztonságból a külügyminisztérium segítségével próbálják az ügyet intézni, a körülményeket tisztázni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még idehaza biztosítást kötöttek, s a kötvényt látva egy temetkezési vállalkozó megígérte, hogy hazaszállítja a halottakat, ha a szükséges engedélyek megvannak. így 21-én ismét felhívták a magyar nagykövetséget. Bediktálták az elhaltak adatait, aminek alapján a konzul végre kiállította a hazahozatali engedélyt. Végre hazaindulhattak! A külügyminisztérium nem tud semmiről — Azt hittem, ha a halálukat követő pár napot ép ésszel kibírtam, itthon már valamivel könnyebb lesz. Tévedtem. Idehaza folytatódott a kálvária. Elsőként a külügyminisztériumban próbálkoztam, hiszen mindenkinek alapvető joga megtudni, hogyan halt meg a férje és a kislánya. Panaszt akartam tenni a magyar konzulra is. Segítségül hívtuk Nagykanizsa országgyűlési képviselőjét, Tarnóczky Attilát, aki meg is szervezte a találkozót. Ekkor jött az igazi meglepetés! A Külügyminisztériumban ugyanis egy héttel a baleset után semmit sem tudtak arról, hogy két magyar állampolgár életét vesztette Görögországban. Dr. Sáringer László, aki ezután Bánkutiné leglelkiismeretesebb segítője lett a minisztériumban, felhívta telefonon a magyar konzult, aki egyszerűen letagadta, hogy valaki is tájékoztatta volna a balesetről. Később véleményét úgy módosította, hogy valóban ő állította ki a halottak hazahozatali engedélyét, de ezt nem a magyarok, hanem a görög temetkezési vállalkozó kérte. így, ha megkésve is, de megindították a külügyminisztériumban a hivatalos eljárást. Igyekeztek a görög hatóságoktól beszerezni a balesetre vonatkozó jegyzőkönyveket. Ám mindmáig (szeptember 14. a beszélgetés időpontja) a magyar külügyminisztérium semmiféle görög értesítést nem kapott. A görög rendőrség mindmáig megtagadta a jegyzőkönyvek átadását. Ezek nélkül azonban nem lehet a halottakat eltemetni! Ki ad engedélyt a temetésre? — Férjemmel és a kislányommal augusztus 25-én érkezett meg a görög temetkezési vállalkozó. Ekkor elhatároztuk, hogy akár saját költségünkre is, de boncolást kérünk, miután semmiféle pontos adatunk nincs arról, hogyan haltak meg. Ám kiderült, hogy „köjálos okokból" nem lehet kinyitni a fémzárolt koporsókat. Belenyugodtunk! Nincs más hátra, meg kell várni a Görögországból érkező halotti anyakönyvi kivonat magyar fordítását. Ez Sáringer úr segítségével szeptember elején meg is érkezett. Ekkor úgy gondoltuk, végre eltemethetjük halottainkat. Ebben is tévedtünk! A temetkezési vállalatnál tudomásunkra hozták: a temetéshez ez esetben rendőrségi engedély is kell! Bánkutiné, akinek sebeit állandóan feltépték, az őt segítő barátok révén rendőrségi engedélyt kért hát. A rendőrségen azonban megtudta: boncolás nélkül nem lehet temetni. Az özveggyel alá is írattak egy papírt, hogy kéri a boncolást. Azt, amit egyszer már kért, de akkor elutasították. A papirt aláírta szerdán, a boncolást pedig péntekre ígérték. Pénteken délután, miután a rendőrségről semmiféle hír nem érkezett, ismét ők telefonáltak. Ekkor közölték velük, hogy mégsem szükséges a boncolás, mert ez a jelek szerint Görögországban már megtörtént. Elég — mondták — ha azonosítják a holttesteket. Ezen is túlestek, de ekkor már mindenki úgy hitte, végre elhárult az utolsó akadály is a temetés elől. De ismét csak tévedtek! A rendőrség ugyanis mégsem adott ki engedélyt, sőt még csak tanácsot sem adtak, hova forduljanak. Nem maradt más, ismét dr. Sáringer Lászlóhoz fordultak, ö közben konzultált nemzetközi jogászokkal, a Belügyminisztériummal, az Országos Rendőrfőkapitánysággal. Ezek alapján nem értette, miért bonyolítják a dolgokat Nagykanizsán. így aztán újabb telefonálgatás kezdődött. Egy újabb nap elteltével a rendőrségen végre kiderítették, hogy ők tulajdonképpen nem is illetékesek a dologban. Ilyen esetekben ők nem is folyhatnak bele az eseményekbe, s nem rájuk tartozik az engedély kiadása. Azt tanácsolták, hogy a városi tanács igazgatási osztályához kell fordulni, ők talán segítenek... Innen a városi főorvosasszonyhoz irányították őket. ő konzultált a kórház igazgatónőjével, majd közölte: — Az engedélyt a rendőrségnek kell kiadni. Ekkor, végszóra, ismét jelentkezett a rendőrség, és a temetkezési vállalathoz irányította a hivatalok útvesztőiben immár teljesen eltévedt és meggyötört embereket. így zárult be a kör! Kérdések, kérdések... Szeptember 14-én végül mégis volt temetés. A temetkezési vállalat igazgatója, miután dr. Sáringer Lászlótól azt az információt kapta, hogy a temetéshez elég a hazaszállítási engedély és a görög halotti anyakönyvi kivonat másolata, vállalta a lebonyolítást. Itt lehetne vége a történetnek, ha nem lenne annyi elvarratlan szál, s ha mindezt a kálváriát nem egy eleve meggyötört asszonynak kellett volna elviselnie. — Nem tartok még ott, hogy higgadtan tudjak gondolkodni. Tudom, mindenkinek megvan a maga tragédiája. De én ittmaradtam egy hétéves kislánnyal, aki eddig ideális körülmények között nőtt fel, szeretve az apját és a testvérét. Nekem még azt is meg kell magyaráznom neki, hogy nincs apja és nincs testvére. Amíg azt nem tudom felfogni, hogy ők már nincsenek, azt sem tudom végiggondolni, miért kellett ezt a kálváriát végigjárnom. Nem tudom felfogni, miért nem volt humánum azokban az emberekben, akiknek csak két-három telefonjába került volna, hogy megmondják: mit kell tenni, ha valaki külföndön hal meg. — Elvették tőlem azt is, hogy eltemessem őket. Minden embert megillet, hogy halála után nyugalma legyen. Egyszerűen elvették tőlem azt a jogot, ami mindenkinek megjár. Hogy a szeretteim halála után két-három héttel kimenjek a temetőbe, s ott kisírhassam magam. Rikli Ferenc (A HELYZETE 1990. október 19. C KANIZSA J Beleszólni! De hogyan? Vélemények a diákönkormányzatról A nagykanizsai Thury György Kereskedelmi Szakközépiskolában nagy a nyüzsgés. Az aznapi tanításnak éppen vége. Találomra szólítok meg egy lányt. — Mi a véleményed a diákönkormányzatról? — Olyantól kellene megkérdezni, aki már korábban is bent volt ezekben a dolgokban. A KISZ-ben, meg ilyenekben... — A diákönkormányzat olyan, mint a KISZv — Nem olyan, teljesen más... A IV. osztályos Szigetvári Zsuzsa a lépcsőn tart lefelé. — Működik úgy ahogy, de nem éppen a legjobban. A tagokat ugyan megválasztottuk, de az a tapasztalatom, hogy csak a tanárok ösztönzésére tesz valamit a diákönkormányzat. — Mit várnál? — Elsősorban érdekképviseletet, meg programokat. — Nálunk még nincs valódi diákönkormányzat. Nem tudom, hogy miért... talán a diákok érdektelensége miatt — mondja a harmadikos Spingár Marianna. — Van-e valami helyette, ami kitölti az űrt? — Új kezdeményezésünk, hogy alkotó közösségeket hozunk létre elsősorban a magunk örömére, de szeretnénk városi szintre is kiteijeszteni. A különböző művészeti ágakra gondoltunk, aztán ha már több alkotás elkészült, akkor minigalériában bemutatnánk azokat. Biztosan sok olyan fiatal van, aki szívesen bekapcsolódna a munkába. — Ez nagyon szép dolog, de térjünk vissza a diákönkormányzathoz! — Az az igazság, hogy nem tájékoztattak bennünket igazán ezekről a dolgokról. Itt volt például az oktatási törvény, ha beleolvasok, a jó része ma már nem aktuális. Gondolok például a KISZ jogosítványaira. Ma mit kezdjünk ezzel...? — folytatja Spingár Marianna. — Szerintem kellene valaki a tanárok részéről, aki segítené a diákönkormányzat munkáját — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth Erzsébet. — A mi osztályfőnökünk meg az igazgatónő ugyan sokat tesznek, de ők természetesen a felnőttek szemüvegén keresztül látják a problémáinkat. — Nagyon fontos lenne, hogy a város diákjai ismerjék egymást. Ezért létre kéne hozni egy olyan klubot, ahol a bennünket érdeklő problémákat megbeszélhetnénk, érdekes programok kíséretében. Ebben a klubban kicserélhetnénk a tapasztalatainkat a diákönkormányzatról is. Ha valahol már kialakultak a jó módszerek, akkor azokat csak át kellene venni, és a másik iskolában alkalmazni — mondja Mozsolics Edit. — Milyen elvárásaitok lennének? — Elcsépelt és közhely, hogy nagyobb beleszólást az életünk alakításába — mondja Spingár Marianna. — De nehéz elkezdeni, mert igazán nem tudjuk, hogyan kell. Eddig még nem volt, ahol megtanulhattuk volna... M. Gy. „A szabadság cserbenhagyja Magyarországon a zsidókat" „A szabadság cserbenhagyja Magyarországon a zsidókat" címmel közli budapesti tudósítója, Ka-racs Imre hosszabb cikkét a The Independent on Sunday. „Visszatért az antiszemitizmus, amely nem volt jelen a kommunista korszakban" — írja, és beszámol a zsidó iskola, a zsidók által látogatott kávéház elleni támadásokról, a magyar zsidók központi tanácsához érkező gyűlölködő levelekről, a Dohány utcai zsinagóga rendőrivédelem alá helyezéséről, kiemelve, hogy az antiszemita hullám láthatólag főként választások idej én j elentkezik. „Hamarosan eltűnhetnek a házak falaira firkált fajgyűlölő jelszavak, de a sebek, amelyeket ejthettek, nehezebben gyógyulnak" — írja, megemlítve, hogy Hanák Péter az első áldozata annak az értelmiségi szópárbajnak, amely konzervatívok és liberálisok között a zsidóknak a magyar társadalomban betöltött szerepéről folyik. A cikk ismerteti a vitatott részeket Csoóri Sándornak a Hitelben közreadott esszéjéből, s a kávéházakbanvívott polgárháborúként számol be a Csoóri-cikk kapcsán kirobbant budapesti vitáról. „Csoóri Sándor arra kényszerült, hogy lemondjon az írószövetségben viselt tisztségéről, és az MDF-et el-agyabugyálták a helyi választások első fordulójában" — írja. „Boldog végkifejlet és meghatározó bizonyíték lenne ez arra, hogy az MDF fajgyűlölők gyülekezete?" — veti fel Karacs Imre. — „Nem egészen. Először is: Csoóri Sándor nem antiszemita. Ezt zsidó felesége szavatolja. S abban a su-galmazásban, miszerint az MDF antiszemiták pártja, éppen annyi az igazság, mint a Szabad Demokraták Szövetségére ragasztott zsidó párt címkében. Csoóri Sándor egyszerűen megzavarodott értelmiségi, aki kétségbeesetten próbál megbirkózni azzal a váratlan lehetőséggel, hogy nemzete sorsát formálja. „Az MDF beletette poggyászába a történelmet. Még mindig nincs gazdasági program, de helyreállították az ország ősi címerét és elővették a naftalinból a háború előtti katonai egyenruhát. Alibe-rálisok a kormánytól kevesebb hazafiságot és több gazdasági pragmatizmust követelnek. Az antiszemitizmusról folytatott vita mindkét oldalnak kedvező. Az MDF-neklehetőséget ad rá, hogy a magyar nemzet egyedüli bajnokaként lépjen fel és a látens antiszemitizmusra apelláljon. Ezzel szemben a szabaddemokraták anakronisztikusnak és reakciósnak minősíthetik az MDF-et. Úgy tűnik, hogy mindkét fél győzött. Sok magyar az MDF-et túlságosan nacionalistának, a szabaddemokratákat pedig hazafi-atlannak és — kiváltképpen a romániai magyar kisebbség sorsát illetően— a nemzeti gondok iránt érzéketlennek tekinti"—áll az Independent on Sunday cikkében. (MTI) c KANIZSA 2 1990. október 19. Öngyilkos tinik Az „utolsó csepp" — Felbomlik minden kapcsolat —Nem akarnak meghalni, csak figyelmeztetni D Évtizedekig hallgatni kellett róla. Azt, hogy öngyilkosság, nem volt szabad leírnia a sajtónak, még a gyászjelentésekben is körülírták. A „tragikus körülmények között" éppen csak utalt rá. Pedig világviszonylatban most is az első helyen állunk, utánunk Dánia következik... Az öngyilkosságot elkövetők életkora is megváltozott az elmúlt években. Az országos és megyei adatok azt mutatják, egyre több fiatal, 12—18 év közötti menekülne az életből. Nem véletlen tehát, hogy Zala megyében a Mentálhigiénés központ részeként 1986 óta működik gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozó, és rá egy évre létre kellett hozni a pózvai pszichiátriai osztály iQúsági részlegét is. A fiatalkorúak lélektani krízisével, a válságok okozta állapotukkal, az öngyilkosság kísérlete utáni utógondozással dr. Kiss Katalin foglalkozik. Beszélgetésünk elején elmondta: kísérletezők kétharmada lány, egyharmada fiú. Többségükben 15—19 év közöttiek, de 20 százalék felett van a 10—14 évesek száma is. Az elmúlt három évben öt tinédzsernek „sikerült" az öngyilkossága, valamennyien fiúk voltak, közülük az egyik 11 éves. A gondozóintézetben két évvel ezelőttt 580 gyereket tartottak nyilván, ez a szám azóta emelkedett. — Doktornő, milyen okok vezetnek oda, hogy egy iskolás szabadulni akaijon az élettől? Vagyis, hogy elege legyen mindenből és mindenkiből...? — Mindenképpen a családon belüli konfliktusokkal kell kezdenem. A szülők egzisztenciális bizonytalansága, a kilátástalanság, a kevés pénz, a túlterheltség, a válás és újraháza-sodás, mind oda vezet, hogy nincs idő a gyerekre. Nincs kivel beszélgetni, nem tudja mihez tartsa magát. Sem a társadalomban, sem otthon nem talál normákat, amihez alkalmazkodna. Ebből következik, hogy az iskolában is sorozatos kudarcok érik, rossz jegyeket kap, nem megy a tanulás. S mindezek a gyötrődések párosulhatnak még az első szerelemmel, az első szexuális próbálkozással, annak sikertelenségével. — S ha minden egyszerre jön össze, akkor robban a „bomba"? Igen. Ilyenkor mondjuk, hogy robbanásig feszült a fiatal helyzete. Az énfejlődés olyan időszaka ez, ami egyébként is tele van bizonytalansággal. A szülőktől már leváltak, de nincs más kapaszkodó. Marad az egyedüllét! Marad a menekülés a felelősség elől... ilyenkor kerül elő a gyógyszer, a zsilett, vagy valamilyen idegen test, amit lenyelnek... vagy a kötél. Persze nem meghalni akarnak ők, csak nem tudnak úgy tovább élni, ahogy addig. Soha nem egy ok váltja ki az öngyilkossági kísérletet, minden esetben folyamatról beszélhetünk. — Hogyan lehet „gyógyítani" a tiniket? — Kellő hozzáértéssel, tapintattal ki lehet őket mozdítani a holtpontról. A türelmes meghallgatás, az együttérzés kinyilvánítása nagyon fontos. Azt, hogy ..miért tetted" — soha nem kérdezzük. Az önfegyelemre, a felelősségre, morális intelmekre való hivatkozás hatástalan, sőt káros. Mert, ha azt kérdeznénk miért csináltál ilyen hülyeséget, lehet, hogy csak dacot váltanánk ki. Az öngyilkosság körülményeiről sem kérdezünk semmit, mert nem az a lényeg. Nekünk a krízishelyzetet kell feloldanunk. A tinédzserek testileg érettek, intellektuálisan és szexuálisan is, de érzelmileg elmaradnak az elvárttól. — Mennyire segítenek a szülők? — Ide a gondozóba a gyerekek édesanyjukkal jönnek, így velük gyakrabban találkozunk. De mivel a család általában nem kétszemélyes, az apákkal is felvesszük a kapcsolatot. Csak közösen tudnak segíteni a gyereknek. Ha éppen nem csonkacsaládról van szó, ez általában sikerül. — Milyen a kapcsolatuk az iskolákkal? — Előfordul, hogy pedagógus keres meg bennünket, amikor észreveszi a tanítványán az érzelmi zavart. Egyébként a kapcsolatunk velük eléggé változó, vagyis lehetne jobb is. Elég lenne néha egy-egy megértő szó, hogy érezze a gyérek, őfontos valakinek. A tanárok egész nap együtt vannak velük, észre kell, hogy vegyék, ha valamelyiküknél baj van és^ha jól közelítenek a gyerek felé, ő szívesen kitárulkozik. Éppen, mert beszélni akar, megértést vár. Azt, hogy megtanítsuk nekik, hogyan kell levezetni a feszültségeket. ... hogy ne menekülni akarjanak, ne a gyógyszeresdobozt keressék és ne akarják felvágni az ereiket. Tudjanak szembenézni a cselekedeteikkel, azok következményeivel. Vagyis tudják vállalni — az életet. Vadas Zsuzsa (ZALA-PRESS) A történelem sodrában „Malenkij rabot"= 2-3 év deportálás, vagy halál... Kárpátalján 1944 őszén, novemberben „Eszeny" nevű faluban, ahol a háború alatt és után éltem, a magyar lakosság tudomására hozták, a kisbíró kidobolta: „Minden férfi 18-tól 50 évesig, három napi élelemmel, jelentkezzen a községházán „közmunkára". Az emberek gyanútlanul jelentkeztek, abban a hiedelemben, hogy a háborús károk helyreállítása céljából viszik őket a közeli városokba (Ungvárra, Munkácsra) dolgozni, és hogy 3 napról van szó valóban. Szolyváig fegyveres őrizet mellett, de még félig szabadon, gyalog tették meg az utat. Az első meglepetés Szolyván érte őket, amikor egy patak hídján kellett átmenniök. A hídon túl már megmotozták őket, mindenüket elvettték, még a náluk maradt .kevés élelmet is, és beterelték a Kárpáti meglepett embereket egy iskola épületébe. Egy szemtanú beszélte el nekem, aki ott volt, hogy az első éjszakát Szolyván egy szobában töltötték, ahová annyian voltak bezsúfolva (lehettek vagy százan), hogy se ülni sem feküdni nem lehetett, csak állni tudtak egész éjszaka. Aki leült, vagy összeesett, azt valósággal eltaposták, olyan szűk volt a hely. Szolyván volt a gyűjtő tábor, itt különböző helyeken, pl. betonos barakkokban helyezték el őket, majd elkülönítették a betegeket, az időseket, az egészségesektől, a fiatalabbaktól, a munkára alkalmasoktól. Az emberek itt döbbentek rá, hogy hadifoglyoknak tekintik őket, úgy is bántak velük, mint abban az időben a hadifoglyokkal. Pedig ezek az emberek nem harcoltak a fronton, békés polgárok voltak. Akkor és ott nem számíthattak fogvatartóiktól emberséges magatartásra. Pedig nemzetközi Csák Máté „ivadékai A magyar történelem egyik legsötétebb korszaka volt, amikor az országot sok részre szabdalta a kiskirályok kénye-kedve. Csák Máté volt a leghirhedtebb és legismertebb. Élet és halál ura volt, mindazokkal a jogokkal felruházva, amelyek alkalmasak voltak az emberek sárbatiprásába. Körülvette magát hajbókolókkal és spiclikkel, és tette mindazt, amihez éppen kedve volt. Évszázadok teltek azóta, rendszerek omlottak össze, generációk haltak ki, váltak történelemmé. Legutóbb a kommunista rendszer került a történelem süllyesztőjébe, de a kiskirályok minden rendszerbukását túlélik. Nevezhetjük őket bárminek: fanatikusoknak, hívőknek, fasisztáknak, burzsoáknak, vörösbáróknak, mindegy, mert nem az elnevezés a fontos, az csak álarc, hanem az, amit takar. 10 millió embert tettek tönkre, és egy országot immáron sokadszor. Vajon miért nem történik meg a felelősségre vonás? Hiszem, azért, mert miután a kiskirályok elvéreztettek egy országot, zömében ők azok akik most a reformszellemben, a demokratikus átalakulás zászlaja alatt ugyanazt teszik, mint egykor. Hiszen mi a biztosíték arra, hogy a mai szépen hangzó „demokratikus" átalakulás végre az ország felemelkedését fogja eredményezni? A kiskirályok érvei mindig a pénz érvei voltak, és ahol a pénz az úr, ott az észnek nincs maradása. Pénzzel lehet áldemokráciát, látszatdemokráciát építeni, de tudás nélkül csak néhány évtizedig lehet fenntartani. Az a nemzet, amely nem tud felülemelkedni az emberi gyarlóságokon, és nemzedékről nemzedékre tűri, hogy bolondot csináljanak belőle, megérdemli a sorsát. Mert százezres tábor a kiskirályok táborai Csoda-e, hogy Magyarország egy főre vetített adóssága alapján a világ legnagyobb adósa? Hol van ez a hatalmas összeg? Eltékozolták Csák Máté ivadékai. Ezért lett kicsi Magyarország, ezért jutottunk koldusbotra. A kiskirályok, ma a demokrácia „jelmezét" viselik, és ismét a hatalom magasára akarnak kerülni. Ha azt elfeledjük, ha meg nem akadályozzuk, Csák Máté „ivadékai" elölről kezdik újra. — Vízvári — egyezmények kötelezték a hadviselő államokat a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódra, megfelelő ellátásra és egészségügyi gondozásra. Az embertelen körülmények miatt, már Szolyván sokan meghaltak. Voltak ott nem csak kárpátaljai magyarok, de különböző nemzetiségű hadifoglyok is. Egyes feltételezések szerint 100 ezer fogoly is megfordult Szolyván; Kárpátaljáról közel 40 ezerre tehető a deportáltak száma. A halottakat közös sírba temették, és mindennap temettek. Azt mondják a szemtanúk, hogy a tömegsírok fölött ma lebetonozott autóbusz pályaudvar van. Nemhogy virág, egy fűszál sem nőhet az ártatlanul, civilként elhurcolt, vagy valóban hadifogoly halottak földi maradványai felett. Fejfa sem jelzi sírjukat. Legtöbben vérhasban és tífuszban haltak meg. Azt is mondták a túlélők, hogy 4x4 m-es illemhelyek voltak kiásva a földbe, azokon vastag épületgerencák keresztben. A gerendákon végezték a foglyok szükségüket. Volt aki annyira le volt gyengülve, hogy beleesett, beleszédült a fekáliába, soha nem kereste őket senki. A foglyok Szolyváról úttalan utakon, hegyeken át, az Uzsoki-hágón keresztül gyalog tették meg az utat Szamborig. Sokan meghaltak már útközben is, nem bírták a hosszú menetelést, a Kárpátokon keresztül... Szamborban volt egy utolsó lehetőség a kárpátaljai magyarok számára: jelentkezni lehetett a cseh légióba. Akik egy kicsit is tudtak csehül, illetve szlovákul, jelentkeztek. Közülük 5-6 hónap múlva mindenki hazajött, a háború befejezése miatt nem is kerültek bevetésre a németek ellen. Természetesen a légióba csak a legegészségesebbek jelentkezhettek, s ez egyenlő volt a megmeneküléssel. A többieket, a kárpátaljai magyarokat onnan Szaborból különböző lágerekbe vitték, ahonnan 2-3 év múlva jöttek haza, vagy sohasem... Az otthon maradt csonka családoknak igen nehéz lett a helyzete. Még ott is nehéz volt a háború utáni hónapokban az élet, ahol megmaradt a családfő. Volt olyan család ahol az apát és két fiát is elvitték (deportálták). A tiszta magyar falvakból ha ajegy-ző, a tanító, vagy a pap nem menekült el a front elől, vagy nem tartozott a 18—50 év közötti korosztályhoz, és nem deportálták, valamilyen ürüggyel akkor is letartóztatták, és elítélték. így a falu ott maradt férfiak, meg „írástudó" emberek nélkül, csak az asszonyok, az öregek és a gyerekek maradtak meg ezekben a kárpátaljai magyar falvakban. És ekkor jött a hatóság: hozták a kitöltetlen íveket, hogy írják alá; kéri a lakosság Kárpátalja csatlakozását Ukrajnához. Hozták a papírokat a csonka családokhoz, hogy íijákalá, hogy önként belépnek a kolhozba. Mert ha nem, nem engedik haza a férjet, az apát, vagy a fiút a lágerből. Ha aláírják, hazajönnek a férfiak a lágerből... Talán volt is a deportálásban valami célzat, mert jól tudták, hogy az otthonmaradottak aláírják mind a csatlakozási nyilatkozatot, mind az önkéntes belépést a kolhozba, csak engedjék haza távolban élő szeretteiket... Jó néhány évvel ezelőtt, a deportálások ügye tabu volt a Szovjetunióban. Most, a peresztrojka idején, már nyíltan lehet ezekről a dolgokról beszélni... Sőt Kárpátalján, minden városban, faluban kopjafákat, emlékműveket állítanak a deportáltak, az ártatlanul elítéltek, a meghaltak emlékére. Ennyit szerettem volna elmondani erről a sokat szenvedett népről, a Kárpátalján élő magyarokról, és ezzel be is fejeztem a „Kárpáti raBszódia" sorozatot. Az ártatlanul meghurcolt és életben maradottak, ha élnek, igyekezzenek felejteni, akik pedig életükkel fizettek, a nagy „világfelfordulásban", nyugodjanak békében, Szolyván és az autóbusz pályaudvar lebetonozott földjében. Balogh László Önkormányzat Aminaplevelet kaptam:,., .képzelje, afaluban megkezdődött a nagytakarítás, s mivel én a régi rend .szolgálója" voltam, egyszerűen kihajítottak. Mondták, hogy adjam le a kirendeltség kulcsát, a férjem az ásót-lapátot vigye haza a ravatalozóból, mert ezután minden másként lesz..." A csudába is, mi történhetett? Amikor az önkormányzat a legnagyobb veszélynek a takarítónő kezében lévő seprűt meg a sírásó lapátját látja, baj van. Igaz, ami igaz—mondták az öregek — láttak már ők olyan csodát, hogy a kapanyél elsült! De aztért túlzás, hogy ennyi kudarc és várakozás után éppen úgy tesziktönkre az emberek életét, mint egykor! Belvárdgyula lakóinak száma nem éri el a 600 főt. Dolgos paraszt emberek lakták a falut, németek (ahogy itt nevezték, svábok) horvátok, magyarok. Itt mindenki értette a másik nyelvét, nem kellett külön jogszabály, hogy a hivatalban mi a hivatalos nyelv. Mindig az volt, amelyik éppen kéznél volt. Tette mindenki a dolgát. Most, az önkormányzati választások után, mint a megbolydult méhkas, zümmög a falu. — Mi tötént? — kérdezem Lembach Lajosnét. —Semmi!—Csak az, amit megírtam. Három gyerekkel a nyakamon az utcára kerültem. Mivel indokolták? Semmivel! Felszólítottak, hogy adjam leakulcsokat,aszerszámokat, vödröt, seprűt, tisztítószereket vigyem haza. — Ezt papíron közölték? — Nem! — Akkor nem lehet nagy a gond! — Nem a fenét! Nekünk minden fillérre szükségünk van. Az a hír járja, hogy harminc forint lesz egy liter tej. Miből etetem ezt a sok éhes szájat? Most azt sem tudom, januárig jár-e a fizetés vagy sem, mertén még a régi tanács alkalmazottja vagyok. Ők nem küldtekel, de az újaknak nem kellek. Azt mondják, ezután minden másként lesz. Lehet, hogy ezután nem az ajtón hordják ki a szemetet? Nézem az asszonyt, szemében a könnyeket, és nem értem miért őt tették ki. Érthetetlen, hogy egy ilyen kis faluban a politika gőgje holnap is ugyanakkora lehet, mint az elmúlt évtizedekben. — Ezek szerint mindegy, hogy kié a hatalom? — kérdem a férjet. — Nem mindegy — válaszol halkan. — A falu lakossága csak akkor lesz elégedett, ha a hatalmaskodók nem próbálják mindenáram elhitetni, hogy mindent az érdekünkben tesznek, ami ellenünkre van. Na, ne higgye, hogy visszasírom az ásót, lapátot, amit elvettek. A tsz-ben asztalosként dolgozom. De ez az eljárás, ez felháborító! Bár várjuk ki a végét, mert a nap hosszabb, mint a kolbász. — Ha jól tudom, Ön is indult a választásokon? — Igen! Nyolc szavazat hiányzott, vagy kilenc! Én ellenzékiként indultam. Nem jártam végig a falut, hogy rám szavazzanak. Másnap kérdeztéka kollégák, mi újság? Mondom nekik, nem sikerült. Erre azt mondták, hogy örüljek, hogy most nem sikerült. Lehet, hogy igazuk van? A falu zsong. Mesélik, hogy egy szűk réteg magához ragadja a hatalmat, de hasztalan veszkődik, akarata ellenére is másolja azt, amit oly hevesen kritizált. Pedig a falunak mindegy, hogy a rendszert minek nevezik, egyetlen kívánsága az élni akarás. A megváltó nem érkezett meg közéjük! Mert ahol a hivatalsegéd meg a sírásó az önkor- mányzat ellensége...! Úgy látszik, Belvárdgyulán nem a szolgálat, az uralkodás dominál. Ám a döntéseknek nem a politikát, azembert kell szolgálni. Mindent bemocskolni nem ajánlatos, különösen nem az emberek álmait, mert ha az elvész, ember lesz-e az ember? Cserny József Olvasta...? Vergődő szél A kárpátaljai magyar irodalom újabb antológiája, az 1985-ben megjelent Sugaras utakon című gyűjtemény és a friss termést közreadó Évgyűrűk almanachok, után átfogó képét nyújtja e sokáig ismeretlen szellemi régiónak. Harminchét alkotó kapott helyet a bőséges válogatásban 1953 és 1988 között megjelent műveik révén, elsősorban versekkel, mert amint a kötet anyagát válogató, gondozó, a jegyzeteket és a tömör utószót író M. Takács Lajos meggyőzően hangsúlyozza: „Kárpátalján a lírának a szépprózánál és az értekező prózánál sokkal jobb essélyei vannak." Harminchét író (nagyobb részük a 40-es, 50-es években született) igazolja, hogy működésük az anyanyelv eredendő egysége szerint szerves része a magyar irodalomnak, ha gondjaikban, látásmódjukban, olykor a megoldás nyelvi-művészi eszköztárában eltérést is mutatnak a határainkon belüli irodalmi törekvésektől. Gondjaik a legutóbbi időkig az anyaországtól való elzártságból adódtak: ez kényszerítette éppen a legjobbjaikat az allegorikus-metaforikus kifejezési módokhoz. A 150—200 ezernyi magyarság számára alkotó írók viszonylag kicsiny területre korlátozottan igyekeztek, igyekeznek őrizni, ápolni és fejleszteni az anyanyelvi kultúrát, amint ezt a sokszínű, mondanivalóiban és művészi megoldásaiban figyelemre méltó (ha nem is egyenletes szintű) válogatás bizonyítja. Szándékukat legtisztábban az egyébként is rendkívül egyéni hangú Vári Fábián László fogalmaztameg Illyés Gyula fejfája előtt című versében: „Makacs szánkra fegyelmet izzó jogarral égess, (csak őrizz meg bennünket, édes, édesanyanyelv!" Az anyanyelv magyarságot őrző és erősítő szeretete majd mindegyikük versében megcsillan: Balla D. Károly Székelykapujában csak úgy, mint Csengeri Dezső gyermekkori emléket idéző elbeszélésének (őszutó) tájleírásaiban, Finta Éva hagyományos formanyelven kifejezett, olykor-olykor pesszimisztikusnak tűnő világképében (Montázs) vagy Fodor Géza népi ihletésű, az élő népdal hatását tükröző lírai vallomásaiban (Pünkösd, Varióla). A táj, a Laborc, a Latorca és az Ung rohanó vizei, a szelíd lankák és erdőkkel borított hegyek megragadóan szemléletes képei azonban sohasem „öncélúak": a már három kötetet publikált kiváló beregszászi költőnő Füzesi Magda egyik szép sora ki is mondja a képek mögötti lényeget: „Az őrült csend most megfojtja a tájat" (Téli éjszakán). Nehéz emberi sorsok bomlanak fel a versekben, elbeszélésekben, küzdelmes egyéni lét, a társadalmi-nyelvi útkeresés drámái tükröződnek az alkotásokban: ezért is ritka a könnyed hangú vers, a derűs széppróza, a beteljesült szerelem boldog éneke. Akár a környezet lekopott, nyomorúságos tárgyai kerülnek a prózaíró művébe — Györké László: A csűr c. novellájára gondolunk —, akár Kecskés Béla szénaszagú mezőket, gyapjas eget megjelenítő,.könnyben, fényben magyar" verseit olvassuk (Napkelte, Vérré válni), akár a fiatalabb nemzedéket képviselő Tárczy Andor keserű kérdését idézzük: „Zászlót bontunk? Vagy tort ülünk?" (Küszöbön): érezzük a kiszakítottságnak azt az érzését, amely e határainkon túl élő, alkotó, magyar költészetet eltölti. Már rég itt lett volna az ideje, hogy ez a költészet is megkapja könyvkiadásainkban is, olvasóközönségünk szeretetében is azt az elismerést, amit megérdemel, amit e szép kiállítású antológia jelképez. (Új Könyvek) Együtt, egymásért, a városért Nagykanizsa város művészeti életének jelentős eseményére került sor október 5-én az Ifjúsági Házban. Alkotók — közöttük fafaragók, festők, népművészek—gyűltek össze, hogy közel egy hónapos előkészítő munka után döntsenek egy művészeti egyesület létrehozásáról. Az alakuló gyűlésen Nagy János, az intézmény igazgatója ismertette a megalakulás feltételeit. Az egyesület céljáról és feladatairól elmondotta, hogy a cél a városban és annak környékén működő, alkotó személyek szervezeti, szakmai, anyagi támogatása. Olyan produkciók létrehozásának segítése, melyek vagy új értéket képviselnek vagy feltárják, felújítják, megörökítik múltunk maradandó és haladó hagyományait, kulturális kincseit. Olyan közösség létrehozását tervezik, mely az alkotókat és a közönséget közel hozza egymáshoz, s elősegíti a létrejött alkotások, különböző művészeti ágak, a múlt értékeinek minél jobb megismerését és megértését. Az egyesület a célok elérése érdekében alkotási és bemutatkozási lehetőséget biztosít tagjai számára. A tagok munkásságát megismerteti a közönséggel, tevékenységüket propagálja a megyében, megyén kívül, esetleg külföldön is. Az egyesületi élet keretein belül nagyobb lehetőség nyílik egymás művészetének jobb megismerésére, a szakmai továbbfejlődés biztosítására. Az egyesület alkotótáborokat szervez, részt vesz a város és környéke szépítésében, értékeinekgyarapításában. Kapcsolatot tart a városban és környékén élő művészekkel, a Zalai Egyesületek Szövetségével. A távlati cél — mondottaNagy János—egy alkotóház létrehozása, ahol állandó hely és alkotási lehetőség várná a művészeket. A jelenlévők némi vita után, közös megegyezéssel a KANIZSA- és KÖRNYÉKE ALKOTÓINAK EGYESÜLETE névben állapodtak meg. Az egyesület székhelye az Ifjúsági Ház, elnöke egyhangú szavazattal Rohrböck Jenő fafaragó művész, titkára pedig Nagy János, az Ifjúsági Ház igazgatója lett. A háromtagú ellenőrző bizottságban kapott helyet Tóth Ferenc a KANIZSA munkatársa, valamint Molnár Margit és Boa Endre alkotó művész. Az egyesület elnöke hozzászólásában többek között elmondta: Kanizsa és a városkörnyéki alkotók közös és sikeres kiál-'' lítása volt az első lépés e közösség létrehozásában. Minden lehetőség adott, hogy a törvényesen is elismert szervezetünkön keresztül keressünk új utakat — mondta — közös kiállítások, közös munkák, pályázatokon való részvétel, értékesítési lehetőségek felkutatásával, menedzseléssel, részvétellelavá-rosszépítők munkájában. Az egyesület vagyona szponzoroktól, különböző szervezetektől, pályázatokból és egyéb támogatásokból, különféle juttatásokból és értékesítésből származó bevételekből, valamint tagdíjból származhat. Az egyesület alapító okmányát ezúttal 16 résztvevő írta alá. Mint azt a közösség megfogalmazta, a más művészeti ágakat is felölelő egyesület tagja lehet bárki, aki annak céljaival egyetért. Továbbra is várják soraikba az alkotókat, a művészetet kedvelőket, pártolókat. T. F. 1990. október . KANIZSA Takács László hagyatékából Képzelt menekülés valódi elipszisben Nem érdekel a formaidőzítés sem az optimális testsúly Hogy miből késziilt a pálya és szegek a talpam alatt miféle szisztéma szerint merednek Éppígy az elnyerheti? medália-kegy sem Futok ahogy csak az ember teheti Ha biztatnak jó Nincs erőtartalékom dehogyis hagyok állva egy lelket is A C és É és L feliratú intézmény felé tartok Sejtem hogy rosszul tájékoztattak Civilizáció jobbról is balról is Pöfékelnek vagy cukrot szopogatnak Időnként felüvöltenek „Ne hagyd magad" „Robbants" „A belső pályára hé" Szerencsére nincs előírva hogy megköszönjem a biztatást Ez mégse cirkusz Amennyire a lihegés engedi a félbehagyott vitorlás-modellre gondolok Jó lenne ha utánam jönne egyik kanyarban huí-í aztán lógáznám a lábomat Hely bőven van Láthatnám az egész vircsaftot Állítólag miattam Kedvencük vagyok „Képzeljétek eddig a réten futkozott valami sportbuzi suszter ajánlotta ő ott a mindenes" Se apám se anyám nem látott még így maskarában Ki a szentségnek futok hát ebből sose lesz utókor Csöngetnek Ez a harang mézesszavú kling-neked klang-neked Lapzárta előtt besöprUnk mind A betűszedő megint szentségei mert nem ts-sel írom a nevemet Filmjegyzet Kedvencek temetője Nem igazán értem, hogy egy kétgyermekes, vidéki nyugalomban és boldog családi békében élő írónak, hogy jutnak ilyen rémségek az eszébe. Józan ember lidérces álmaiban sem fut össze annyi zavarodott élőhalott, mint itt fél óra alatt. A Kedvencek temetője vérbeli (és iszonytató) horrorfilm. A könyvet és belőle készült forgatókönyvet az a Stephen King írta, aki már jónéhányszor végigzongorázott az olvasók és a nézők idegein. Eddigi életművéből itthon még csak néhányat ismerünk, de egy tartós hidegleléshez már ezek is megfelelőek. 1989-es riogatásának főszereplője egy négytagú, vidéki házba költöző család. Egyeden szomszédjuk egy magányos öregúr, aki hamarosan beavatja a családfőt a közeli állat- és indiántemető misztikus titkaiba. Ezzel a tudással felvértezve aztán az aggódó családapa néhány hazajáró lélekkel és kislánya (ön)exhumált macskájával találja szemben magát. A család tagjain megjelennek a hullafoltok, ami a kétéves Gage-nek köszönhetően terjednek is rohamosan. A hullák nyugtalanok, permanensen rémisztgetik a lelkileg összetört nézőket. Stephen King kedvenc fogása, hogy a túlvilági kapcsolatfenntartáshoz általában a gyerekeket vagy állatokat használ. Nos, itt mind a kettőre sor kerül. A misztikum, a babona, az intő jelek sokasága mind-mind szerves alkotórésze az író (hál* Istennek csak) papíron és celluloidszalagon kiélt fantáziájának. Mert King mellett Hitchcock csak Andersen szintű mesemondó. A film két főszereplője a családfőt alakító Dale Midkiff és a szomszédját játszó Fred Gwynne. Midkiff a normális és boldog családapát talán hitelesebben alakítja, mint az őrület határán álló hullakergetőt. Kezdő de van jövője. Fred Gwynne azonban már nálunk is ismert, hiszen a hatvanas években készült Frankensteinnek ő volt a címszereplője. Felül rá a rendező, Mary Lambert, nő! Nem biztos, hogy fantáziája vonzó arává tenné. Kifelé jövet a moziból két dolog jutott az eszembe. Az eredeti változat 127 perces. Ebből kereken fél órát nem láttam, mert a 97. percben jött a végét jelző főcím. Mégis van cenzúra, vagy a mozigépész sietett haza? Másodszor: a filmet minden börtönben kötelezően megnézetném. A csíkosruhásoknak egy életre elmenne a kedvük mindenféle bűntettől. Az élelmesebbje pedig beiratkozhatna Stephen King iskolájába. Néhány zaftos ötlet nekik is jutna. Lendvai Béla Pituk József Viktórián kiámtásáról^ A fények festője Nemrégiben nyílt meg Pituk József Viktórián festőművész kiállítása a Hevesi Sándor Művelődési Központban. A Budapesten élő nyolcvanhárom éves művésznek ez a harminckilencedik egyéni bemutatkozása; Magyarország számos városában, külföldön pedig Ausztriában, Olaszországban, Finnországban, Franciaországban, Csehszlovákiában vált ismertté. Festményei úgy mozgalmasak, hogy közben derűt, békét sugároznak. Színei világítanak, fénylenek. Fény járja be a termet. A határozottan, bátran egymás mellé rakott erőteljes, telt színek vonzzák a tekintetet, gazdag, mély lelkivilágról, humánumról, belső harmóniáról tanúskodnak. Emberábrázolása bravúros. Néhány vonással tud kifejezni dinamizmust, hangulatot, nyugalmat Különösen tetszik a romantikus Kerti jelenet ésa Levélváltás, a derűs Almaszüret, a nyugalmat árasztó Délelőtt a kertben, a Pihenő, és Pünkösd a kertben című alkotása. Grafikái első látásra más emberről árulkodnak. Olyanról, aki utat enged a lélek mélyéről feltörő erőteljes indulatoknak bibliai, irodalmi alakok ábrázolásán keresztül. Aztán megtalálom a közös vonást. Bravúros rajzkészséggel alkotott emberalakjai lírai szépségűek, a költészet, a vers világát idézik. Olyan embert sejtetnek, aki kifinomult hajlammal, makacsul keresi a szépet, a jót Még egy érdekességa sokoldalú, idős mesterről: az elmúlt évben jelent meg önálló verseskötete „A zarándok énekei" címmel. Pituk József Viktórián festményei és grafikái október harmincegyedikéig tekinthetők meg a Hevesi Sándor Művelődési Központban. H.M. [ lCT '' Q KANIZSA 1990. október 19, „A tanítás a szeretet egyik módja" Ha valaki véletlenül benyitana szerda délután a Hevesi Utcai Általános Iskola egyik fölszinti tantermébe, furcsa kép tárulna a szeme elé. Tanítónők, tanárnők beszélgetnek elmélyülten párokban, pontosabban az egyikük beszél, a társapedig érdeklődéssel, értőn figyeli. A vezető felszólítására szerepet cserélnek, az előbbi beszélő most hallgat, párja beszél. T.E.T. tréning folyik tíz héten keresztül az Andrejka és Hevesi iskola tizenöt pedagógusa részvételével. A harminc órás tanfolyamot önként, az intézmény hozzájárulása ellenére nem kis anyagi áldozatot hozva vállalták, hogy tanulhassanak. Mi is a T.E.T? „A T.E.T. egyrészt sajátos szemlélet, másrészt problémamegoldó eljárások, gyakorlati fogások és módszerek könnyen megtanulható és követhető tárháza, amelyeknek alkalmazása jobb A Balaton Füszért Béke úti telephelyén nagy a forgalom. Rakodnak a teherautókról, készítik a boltoknak a rendelés szerinti áru kiszállítását. Ma, amikor mindenkinek van miért aggódnia, hogy lesz-e mit a család asztalára tenni jövőre is, a kíváncsiság is hajtott ide: van-e okunk aggódni. Erről kérdeztem Horváth Károlyt, a Füszért kereskedelmi igazgatóhelyettesét, sárról, milyen ellátást ígér a Füszért az év végére? — Nem lesz hiány semmiből — mondja az igazgatóhelyettes. — Manapság divat egy-egy szót rosszul értelmezni, és emiatt alakul ki a felvásárlási láz. A lakosság fél a holnaptól, és spájzol. Amikor a cukoráremelés híre elteijedt, volt aki egyszerre 20 mázsát vett, pedig a töredékére sem lehetett szüksége. Úgy tűnik, az emberek nem pénzt gyűjtenek, hanem termékekbe fektetik a pénzüket, gondolva, az nem romlik. A gazdasági nehézségek miatt az ipar nem tud annyit gyártani, hogy a felvásárlási láz miatt megnövekedett igényeket ki lehessen elégíteni. Az áruhiány ebből adódik. Ez történt például az étolaj esetében is. Egyetlen gyár készíti az egész országban az olajat és ekkora rohamra nem tudott felkészülni. Jövő tavaszra nyugati gépsort állítanak be, így 50 százalékkal meg fog nőni a forgalmazott étolaj mennyisége. A lakossági pénzeszközök kime-rülőben vannak, így a felvásárlási láz valószínűleg alábbhagy, főleg ha az emberek rájönnek, hogy lesz áru a boltokban ezután is. — Mutatnak-e a statisztikák visszaesést a forgalomban? — Az év első felében kimondottan jó volta forgalmunk. Most az év utolsó negyedére érezhető emberi kapcsolatok kiépítésén keresztül segíti a tanítást. Olyan eszközöket ad a tanárok kezébe, melyekre szükségük van ahhoz, hogy kezelni tudják azt a sok emberi problémát, amivel szembe kell nézniök. Olyan kurzus, mely speciális, ellenőrzött gyakorlati eszközöket kínál a tanítási, tanulási idő mennyiségi, minőségi gyarapítása érdekében" A Thomas Gordon által 1966-ban kidolgozott „Tanári Hatékonyság fejlesztése", röviden T.E.T. program az USA minden államában széles körben elfogadott. A világ huszonhét országában alkalmazzák, a hagyományos értelemben vett szocialista országok közül egyedül Magyarország kapta meg a jogot az Effectiveness Training Incorporation-tól. Ennek megfelelően négy éve szervezi a LARES alapítvány a T.E.T. tréningeket. A hazai Gordon-iskola vezetője F. Várkonyi Zsuzsa. Jelenleg az az erős visszaesés. Ez természetesen a jugoszláv turisták vásárlásainak korlátozásával is összefügg. Mi most az év végén szokásos disznóölésekre készülünk fel, hogy ne legyen emiatt megint felvásárlási láz. Szeretném megnyugtatni a lakosságot, hgoy a vállalat mindent beszerzett, így nem lesz semmiből hiány. Talán csak pirospaprikából, amelyből az idén kevesebb termett a szükségesnél. Ebből a rendeltnél kevesebbet kaptunk. — Tehát nem kell aggódnunk, lesz mit ennünk jövőre is. Az árakról is tud jót mondani nekünk? — Az árakról nem tudok jót mondani. Most is magasak, de éppen az élelmiszerek azok, amelyek a legnagyobb mértékben drágulnak. Véleményem szerint jövőre is komoly élelmiszer-ár-emelések lesznek. A szerződéskötések most vannak folyamatban egyébként. Az iparcikkekből az első információk szerint nem lesz hiány. Az élelmiszerekből sem, de előfordulhat, hogy egy-egy cikk rövid időre eltűnik a polcokról. — Miluennek látja a Füszért jövőjét? — Ez a vállalat olyan feladatokat lát el, hogy egyszerűen nélkülözhetetlen. Mindig szükség volt rá. Igaz, vannak ma már versenytársak is a különböző szövetkezetek, kft.-k révén, de álljuk a versenyt. Annyi előnye van ennek, hogy megtanuljuk mindig jobban és jobban kiszolgálni a fogyasztókat. Az egész ország területén folytatunk kereskedelmi tevékenységet, ezért nálunk a jelszó: Minden vevő partneri Ilyen egyszerű a hatásos és jó kereskedés alapelve. Vizvári József országban huszonnégy képzett instruktor van, jórészük oktatja is a programot. Nagykanizsára Lipták Péterné révén került, aki három csoportot vezet a városban. —Mikor, hogyan ismerkedett meg a Gordon-programmal, és hogyan vált instruktorrá? — kérdezem tőle. — Három éve Szolnokon részt vettem egy szülők részére szervezett tréningen, melyet Somorjai Ildikó és Hajós Vera, az OPI munkatársai vezettek. Utána még két saját élményű tréning következett, aztán nyolcvankilencben tanári instruktor képzésre jelentkeztem, melyet John Riml és Susanne Huber svájci pszichológus vezetett. Azóta instruktorként dolgozom, eddig nyolc tanfolyamotvezettem. Véleményem szerint a T.E.T., amely nemcsak elméleti ismereteket ad, hanem gyakorlati tanácsokat is, segít megtalálni a helyes módszert a konfliktusok gyors feldolgozásához, akkor, amikor éppen kell, és nem kényszerülünk a nyomasztó gondokat hosszan magunkkal cipelni. A hallgatók a félidőhöz közelekdve így fogalmazzák meg benyomásaikat: — A gyerekekkel való kapcsolatomat szeretném javítani az itt tanultak segítségével. Úgy érzem, máris tapasztalható valami eredmény. A T.E.T. a gyerekek mélyebb megismerését, meg- értését szolgálja, fejleszti a kapcsolatteremtő képességet. — Úgy tapasztalom, javítja a tűrőképességemet, erősíti bennem a toleranciát. Segít megérteni, elfogadni mások másságát. — Állandó elemző gondolkodásra késztet, emberközpontú. —Nekem egy kedves ismerősöm jut eszembe, aki szerint mi pedagógusok egy örökös értékeléssel sakkban tartjuk a gyerekeket, megalázzuk az állandó fel-ugráltatással, feleltetéssel, jelentgetés-sel. Az eredmény- és teljesítménycentrikussággal néha lehetetlen helyzetbe sodorjuk őket. Aki a Gordon-módszert alkalmazza, eztki tudja küszöbölni. Úgy nyúl a gyerekhez, hogy nem sérti meg az önérzetét. A módszer receptet ad a gyerek humánus megközelítéséhez. Magam is úgy gondolom, az önként vállalt tanulás nemcsak a hallgatók tudását gazdagítja, profitálni fog belőle iskolájuk, környezetük is. Kár, hogy nincs még kidolgozott ösztönző rendszere annak, miként lehetne az ilyen, és ehhez hasonló kurzusokat anyagilag is hozzáférhetőbbé tenni. Hogy ne a hallgatónak kelljen a szabad ideje feláldozásán túl még nem keveset fizetni azért, hogy a jobb, eredményesebb, hatékonyabb, humánusabb munka érdekében tanulhasson. H. M. A földtörvény előtt még a régi módon. Fotó: Bcakony Attila Fölösleges „spájzolni" — mondja a Füszért Am .. m * • / i < « « jovo evi ellátásról 1990 október . E KANIZSA Amikor elhatároztam, hogy újra külföldön válla-lokmunkát, már mögöttem volt egy felbontott házasság két gyerekkel. Mindez előző külföldi, kuvaiti „nyaralásom" eredményeként szakadt a nyakamba. Vagyoni helyzetem a nullával, lelkiállapotom a zéróval volt egyenlő. Jellemző volt akkori lelki megterhelésemre, hogy az utolsó válóperi tárgyaláson például a verebeket figyeltem a bírósági ablakban ahogy bujálkodtak. Amikor abíró kérdezett, azt sem tudtam, miről van szó. A bíróság mindent a feleségemnek ítélt a válás után. Az emírségben töltött egy év alatt hozzá költözött mostani élettársa, és együtt élvezik a kintről általam hozott luxuscikkeket. No, de elég a szeny-nyesből, spongyát rá, leosztva a tiszta lap. A nyári mikulás egy cég álarcában jött és azt mondta: Barátom, kutyaharapást szőrével, pénzhiányt pénzzel lehet gyógyítani. Külföldimunkavállalással. . Döntöttem is, hogy megyek, elintéztem, hogy mehessek, s a lehetőséget is biztosították, hogy kij us- sak. Irány Tengiz! * Egy kölcsönből frissen vásárolt sporttáskába szappant, fogkefét, fogkrémet, inget csomagoltam, kopaszodó fejemre meg tartalék sapkát, és néhány téliesített holmit a későbbiekre. 1988 augusztus közepe volt. A Kőolajvezetéképítö Vállalat „Barkas" gépkocsija másodmagammal és néhány vállalati málha-zsákkal, melyekben szerszámok voltak. Siófokról felvitt Ferihegyre. Areptéri váróban találkoztunk leendő munkatársainkkal, akiket az ország minden részéből irányítottak oda, hogy együtt induljunk későbbi munkahelyünkre. Első pillantásra, ahogy a laza tömegre néztem, vegyes társaságnak látszott. Később kiderült, százötvenen voltunk. Innen már gyorsan peregtek az események. Repülőjegyek kiosztása, irategyeztetés, vám, csomagfeladás, majd beszállás a MALÉV TU 154-re. Este 6 órakor a gép simán felszállt. Nekem nem volt szokatlan a repülés, hiszen kuvaiti munkám során többször is utaztam már ilyen gépen. Ami meglepett: alighogy a gép elindult és „beállt" a stabil röptére, láthattam, milyen a magyar melós, ha utazik. Jelzés a légikisasszonynak: — Aranyom, piát kérünk, nem kaját! Fél órán belül már dön- gök intéződnek, a magyar vitéz keresi a mellékhelyiséget. Keresgélés közben nem vettem észre a civilizációs és műszaki-technikai különbségeket. Volt elég. Ahogy áthaladtam egy kisebb váróhelyiségen, melyben szovjet állampol-gárokhúzódtakmeg összezsúfolva, megéreztem a mosdatlan tömeg sűrű csizmaszagát. Az elázott kabátok párája összekeveredett a torokkaparó cigarettafüsttel. Úgy látszott, hogy a tömeget alkotó emberek többsége nem egy napja van a helyiségben. A WC-ben aztán csapokból kilógó kócdarabok, elzár- Tengizi napló (1.) gött a padló a lábak alatt, úgy verték a talpukat agép testéhez érdemes magyarjaink az italgőztől megerősödve, és üvöltötték: „Százforintnak ötven a fele". Dicséret a személyzetnek, hogy eltűrte ezt a duhajkodást. Egy „elázott" nagydarab gorillaforma hapsi ugyanis már a WC-ig sem tudott eljutni a személyzeti közlekedő fordulójábanvégezte el dolgát, de úgy, hogy a légikisasszonyt is megöntözte. Türelmesen figyelmeztették, botrány nélkül. Mint afféle visszahúzódó magányos farkas, nem tudtam, de nem is akartam résztvenni az italozók balhéjában. Később, már a keleti ég alatt, magatartásom miatt volt is konfliktusommunkatársaimmal. Mivel a gépen az ablak mellett ültem, inkább nézegettem kifelé-lefelé, már amennyit néha lehetett látni az időeltolódás okozta sötétedés miatt. Két óra múlva érkeztük Kijevbe. Amikor a gépből kiszálltunk, zuhogó eső, erős szél fogadott. Telj esen átáztam, amíg a reptér várócsarnokába értem. Amíg azonban a formasá- hatatlan nyitószerkezetek fogadtak. Mindegy, a helyiség célnak megfelelt, használtuk. Körülbelül kétórás várakozás után a TU 154-es újra alevegőbe emelkedett. Már éjjel két óra volt, de aludni nem lehetett a monoton gépzúgás és az utasok zajongása miatt. De talán pszichikai okai is voltak ennek, hiszen gyerekeimet Magyarországon hagytam, és nem tudtam, hogy a jövő hogy alakul. Magamra maradtam. A gép leszálláshoz készülődött, megérkeztünk Guijevbe. Hajnali három körüljárt. Ahogy kinyílt az ajtó és elindultunk a kiszálláshoz, már újra fülledt meleg fogadott. A meleggel együtt azonban a hangtalanul áramló szúnyogfelhö is ellepett bennünket. Amíg a géptől a várócsarnokhoz értünk, botladozva a szántóföldhöz hasonló talajon, mindenki a szúnyogok irtásával volt elfoglalva. Egy-egy csapásra tucatjával vertem agyon a vérszívókat. Káromkodtak is mellettem minden oldalról, szidták az otthoni eligazítókat, miért nem mondták, hogy hozzunk magunkkal valami védő-szert. Aztán találkoztunk egy ugyancsak százötven főből álló csoporttal, amely Tengizből jött és szabadságra ment. Ugyanazok a buszok hozták őket, amelyek minket visznek Ten-gizbe. Ismerkedés, kérdések a tapasztaltakhoz: Milyen az élet? Mit tudtok tanácsolni? Itt mindig ennyi a szúnyog? — Majd meglátjátok— mondják— , majd meglátjátok. — Na, jó! Megyek a kávézóba, kérek egy kávét. A pultnál álló nő megérthette a csekély orosz tudással elrebegett kérésemet, mert ferdén vágott szemeivel oldalra nézett, lehajolt és fölemelt egy horpadt vizesvödröt, és feltette a pultra. A benne lévő fakanállal megkeverte az edényben lévő lőrét, aztán beleöntött a vödörből valamennyit egy tartállyal ellátott, presszógépnek látszó akármibe. Valamit babrált rajta, és kis idő múlva kicsurgott egy kevés földszínű folyadék. Ez volt a kávé. Amíg a fogsoromat összezárva szűrtem a zac-cot, azon gondolkodtam hova köpjem, ha mégis átfolyna valamennyi. Néhány próbálkozás után azonban letettem a poharat. Köszöntem, fizettem és elindultam, ahol a toalett helyiséget sejtettem. Beléptem egy körülbelül négyszer négyes, fészernek látszó, budiforma akármibe. Atyaisten! Szemét és papír-csomók szanaszét, sötétszínű, kétes tartalmat sejtetve. Átbotladozva köztük megláttam egy westernfil-mekből ismert, ívelt keretű lengőajtót. Az egyik szárnyát benyomtam, és már éppen be akartam lépni a következő rekeszbe, de kihátráltam. Egy férfi ült, vagy guggolt a hatalmas papírhalom közepette. Rámbámult, és én már ott sem voltam. Belémnyi-lallt, mit keresek én itt?! Itt fogok dolgozni? Ez az ígéret földje? Ez a Szovjetunió? Lejegyezte: Kiss Endre (Folytatása következik) ül ^ KANIZSA ( ^........... Elterelés Fotó: Szakony Attila Demokratikus anarchia „Csak ezt az egy hetet bírjuk ki valahogy" — hangzik egyre gyakrabban úton-útfélen. A gyereknek nem jut cipő, nadrág és meleg kabát. Beesett szemű asszonyok, görnyedt hátú férfiak szitkozódnak az árak láttán. Már nem érdekli őket a politika, mert filléres gondokkal csak befelé lehet figyelni. Erre valaki az éter hullámain közli, hogy nem is ez az év a mélypont, hanem a kilencvenegyes. Lehet, hogy a jövőközös sóhajalesz: „csak ezt az egy napot bírjuk ki valahogy". Szakadatlanul érkeznek a hírek, hogy ennek meg annak emelkedik az ára, hogy közelítünk a világpiaci színvonalhoz. A jövőévben 30—40 százalékos lesz az infláció, várhatóan. A riporter megjegyzi: bár ne lenne igaza. Gyalogosok, óh! Feltűnő jelenséget tapasztalni mostanában. A gyalogosok, zebra ide vagy oda, a szélrózsa minden irányát követve közlekednek a közutakon. Az autó közeledik, de az addig nyugodt járókelő hirtelen úgy dönt, hogy a túlsó oldal szimpatikusabb és rögtön át is kel. Félútig nincs is baj, de akkor lehajtja a fejét, lassít, és az istennek se néz föl, amíg át nem ér. És ez a jobbik eset. Mert ha felnéz, gúnyos mosoly jelenik meg az arcán: — Na, ugye megállsz, autós! Azt csak margószélén jegyzem meg, hogy az életével játszik, bár úgy látszik, nem félti. Ajánlom tehát a közutak zeb-ra-festőinek, hogy tevékenységüket hagyják abba. Kár a festékért, hiszen ott nem megy át a kutya sem, s hovatovább ott érezheti magát a legnyugodtabbnak a járművezető. Javaslom inkább, hogy ahol tragédia történt, ne sajnálják a festéket, pingáljanak koporsókat az aszfaltra. Talán ez észhez térít mindannyiunkat. V. J. Kelendő áru Néhány napja a Béke úton egy földszinti balkonról éjszaka elloptak egy kisebb díszpálmát. Először nem tudtam, hová tegyem a hallottakat, de amikor a kárvallott megismételte, kiderült, Jól értettem. Valóban egy díszpálmát loptak el az éjszaka leple alatt, míg a család alud t. Mert Magyarországon ami nincs lebetonozva, ellopják. Legközelebb talán a tetőt a fejünk fölül. V. J. Közelítünk a nyugati árakhoz a keleti fizetésekkel. A középréteg lecsúszik és közömbösen figyeli a holnapot, nem érdekli az ország sorsa. Mert a szabadsághoz nem elég a demagógia. Szükséges tisztázni, mi az amit megőrizni kötelességünk. A dolgozót és azt, amivel dolgozik. Hiszen aki dolgozik, joggal tarthat igényt befektetett tőkéje után a haszonra a tisztességes megélhetésre. Ma hol van a haszon, hol a nyereség? Csak a napi kérdések és gondok. Hiszen azelőrejelzés igazolódik. Iskoláskorú gyerekek túrják végig a keleti városrészben meg a piacon a kukákat, böngészik a szemetet. Az egyik felnéz: — Éhes vagyok! — mondja, és megvonja a vállát. — Cserny — r--------- A történelmi korok mindig meghozták a polgárok számára az áhított új politikai és rendszerváltozást. A sajátos magyar többpártrendszer is bizonyítja pártos és tudati változásainkat. Osztódott is népünk sok pártra és sokféle tudatra. S minden pártakar valami jót nemzetünknek. Programjaikban a jobbítás érdekében sok mindent megfogalmaztak és ígértek. Azóta vége-hossza nincs a megváltoztatott, módosított, eltörölt, és újra alkotott törvénytervezeteknek, törvényeknek. E törvények és határozatok a változtatás igényével és reményével születtek. A gazdasági szigorítások, áremelések is az ország helyzetének a javítását szolgálják. Legalábbis a szakemberek szerint. Országunk lakói viszont a bőrükön érzik az „üdvös" változásokat Meg is fogalmazódnak—amúgy demokratikusan — a bírálatok; igaz, kevés sikerrel. Az új törvényeket ugyanis csak az átlagpolgár kénytelen betartani. Hiszen ki irányíthatja törvényes keretek közé a kiskirályokat? A vagyon függetleníti gazdáját a társadalmi korlátoktól. Mert ki tud parancsolni annak az embernek, aki milliós prémiumokat vesz fel évente? Neki nincs miért tisz-telnia törvényeket, hiszen azok teszik lehetővé ezt a különös szabadságot. De akar-e parancsolni az ilyeneknek valaki?! Úgy tűnik, nem. Hiszen ha párhuzamot vonunk egy vezető félmilliós prémiuma és a zalai falvakért létrehozott azonos összegű alapítvány értéke között, látható, hogy az öszszeg ugyan azonos, csak a haszon élvezői között van némi különbség. Egy áll szemben a sokkal. Amíg van ember,aki egymaga annyit „érdemel", mint több falu lakossága együttvéve, addig a demokráciának csak a hangja hallatszik, eredménye semmi. Mindez pedig a demokratikus anarchia kialakulását segíti elő. Gazdaságunk minden területén csekély a törvényes cselekvési kontroll. Ami működik, az is utólagos. (Lásd a bevásárlót ur izmus 50 dolláros következményeit!) De bocsánat, ez az előző kormány ügye. És a mostani mit és mikor vett, illetve nem vett észre?! Mit és miért engedélyez? Hiszen nemsokára böjtje lesz a sok nyithatóra tervezett „törvény es" kiskapunak? Vagy a törvényeket azért alkotják, hogy legyen mit áthágni és megkerülni?! A csaknem minden területen fellelhető kettősség hovatovább ellenőrizhetetlenné teszi a cselekvést. Mindenhova berágja magát a köz iránti passzivitás, az egymás és mások kihasználásának személytelen üzle-tiessége. Kikopik a divatból a becsület és a tisztesség. A napóra azonban borús időben is mutatja az idő múlását, legfeljebb a mutató árnyéka halványabb. Azok, akik az ország szekerén a bakon ülnek, vállalták, hogy közmegelégedésre irányítják a kocsit. De mintha több lenne a dűlőút mint kellene, mintha jobban rázna a szekér, mint szeretnénk! S vajon mit szólnak az egészhez a lovak? 1990. október . KANIZSA) Látta már...? A Fő utca Délben, csúcsforgalom Idején elevenen lüktet az élet. Illába építették meg a 7-es főközlekedési út elterelő szakaszát, a város Fő utcája •— melynek neve még mindig Lenin út — továbbra is forgalmas és indokolatlanul zajos. A széles, parkosított utca megérdemli, hogy visszakapja régi nevét. Két oldalán üzletek, szolgáltató vállalatok, éttermek, pénzintézetek ajtaján áramlik ki és be az ügyét intéző kanizsai vagy városkörnyéki tömeg. Itt hangzik el a legtöbb Idegen nyelvű szó is. Régebben a Plarczi utca nevet viselte, s ha az árusok forgalmát figyeljük, ez ma is illik rá. Aszázadíordulón a város semmilyen alkalmat nem mulasztott el, hogy kilincseljen, pénzt szerezzen az építkezésekhez. Hely volt bőven, hiszen román, gót vagy reneszánsz stílusú értékes épületeket nem, csak kis földszintes házacskákat kellett lebontani. A századfordulós építkezés alakította ki az utca jellegzetes képét. Álljon hát meg a városlakó az OTP-fiók előtt, s gyönyörködjön,a Béke út sarkán álló két palotaépületben! Ha tekintetét a szokottnál magasabbra emeli, különlegesen szép címert fedezhet fel a kupola alatt a homlokzaton.Tudom, hogy nem ér rá, mert vagy ebédelnlfút, vagy vásárlásait intézi, de higgye el, megéri, ha kétszer öt percre „héznézőbe" indul... Először az 5-ös számú ház udvarára invitálom. Tudja, hogy ez a város legnevezetesebb épülete? S hogy a kanizsai vár tégláiból épült tiszttartói házat sokáig hercegi-várnak is nevezték? A szépen boltozott barokk kapualj és folyosók Grasics báró, a Szapáry grófok, aztán a Batthyányiak városépítő vagy éppen népet csúfoló emlékét idézik. Anyáink, nagyanyáink táncolhattak még az épületek egyik felét elfoglaló Korona vendéglő szállójában. Emlékezetükben talán még fel-felmerül a szemközti sarkon pompázó csonkatomyú régi városháza. Viszont csak fantáziánkra számíthatunk, ha neoreneszánsz dísztermét el akarjuk képzelni. A háború pusztítása következtében sokáig üszkösen meredeztek a városháza falai. Helyére bérház épült, s csak mosolygunk, hogy a népnyelv Lordok-házának nevezte el. Csak nem a „szépsége" miatt? A másik öt percet a 6-os számú ház udvarára kellene áldozni. A klasszicista épület hangulatos, tornácos, árkádos udvara; boltíves, pilléres lépcsőháza a múltba Visz. Egyszer talán hangversenyre is hívhatom olvasóimat az udvarban helyreállításra váró zsinagógába. A széles járdaszakaszon könyvet áruló kereskedők talán nem is tudják, hogy őseik hagyományát folytatják. A Brenner-kávéház (ma Centrál szálló) előtti térség kijelölt helye volt hetivásárokon a bábosoknak, fazekasoknak, köteleseknek, kefekötőknek. Ugye, a Fő út felső szakaszán lévő sétányon, a fasorban már mindenki megfordult? Különösen tavasszal, a virágzó japáncseresznyék alatt kellemes időzés itt a séta! Promenádnak ugyan a Sétakert készült, de a Fő úton hamar kialakult a korzó. Ma a 32-es buszjáratot rohamozza itt a nagyérdemű. A paloták sorában megtekintésre ajánlhatom még az elegáns, kupolás Pénzügyi Palotát, s átellenben a szecessziós épület mintájául is szolgáló Bogenricder Palotát. Igaz, hogy formagazdagságát mostanság éppen elfedni igyekszik a csúf kék-narancs szín. Végighaladva a Fő úton úgy érezhetjük, hogy a hajdani paíotaépítkezéskor Nagykanizsa utolérte az időt, s remélhetjük, hogy az épületekben székelő üzletházak és bérházak, lakóikkal, közös életlehetőségeinket ma nem csak keresik, meg is találják. Bné 14 r KANIZSA J 1990. októher 19. Mfisorajánlat j HEVESI SÁDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Hangverseny: Október 19, 19 óra: A KFT együttes koncertje. Október 22, 19 óra: Filharmóniai hangverseny: Új Budapest Vonósnégyes. Gyermek rendezvény: Október 20, 16 óra: Gyermektcaház. Egyéb rendezvény: Október 20, 19—02 óráig: Nosztalgia kávéház. A vendég: Zorán. Kiállítás: Október 19—25-ig: Pituk József Viktórián festőművész tárlata. Megtekinthető a kiállítóteremben. Társalgás: Október 19—25-ig. Tcaházi társajgó. Hétköznap: 16-20 óráig, szombaton 15—19 óráig, az alagsorban. S Egyéb program (Kezdj el élni sorozat): Október 24,18 óra: Magas vérnyomás. Látogatók más világból (UFO-k), a HSMK felnőtt klubban. Október 25, 18 óra: Immunrendszerünk—AIDS. Sorsfordulód, — a felnőtt klubban. Kanizsai Műszaki Napok „90 rendezvényei. Október 25, 10 óra: Faipari szakmai ankét, a HSMK felnőtt klubjában. ERKEL FERENC OLAJIPARI MŰVELŐDÉSI HÁZ Október 22, 16.30 óra: Vágó Marianna kiállításának megnyitója. Ezután november 9-ig naponta: 10—17 óráig. Móricz Zsigmond Művelődési Ház Október 21, 10 óra: Aprók tánca (tanfolyam). IFJÚSÁGI HÁZ Október 19, 17.30 óra: Hogyan keletkezik a gömbvillám? Dr. Egely György Fizikai előadása. Október 20, 10—11 óra: LUTRA csere-bere klub. HELYŐRSÉGI KLUB Ifjúsági- és gyermekprogram: Október 19, 17 óra: Ifjúsági randevú (középiskolásoknak). 17.00—18.30 óráig: Szabadon 1956-ról! —Ünnep előtti történelmi visszatekintés kanizsai vonatkozásokkal. Beszélgetőpartnerek: Harkány László tanár és dr. Kerecsényi Edit muzeológus. 18.30—01 óráig: Kanizsa színházi élete, dr. Dobó László frisskiadású könyvének bemutatásával, a szerző által. 19—23 óráig: Bolero-diszkó. Október 21,19—02 óráig: Vigadó. Műsor: Sunyovszky Szilvia önálló estje, Kamasz maradok halálomig címmel. Közreműködik a Vigadó-zenekar. Október 19—25-ig: Képek Finnországból című kiállítás. Nyitvatartás a Mini-Galériában: vasárnap kivételével naponta 15—20 óráig. APOLLÓ FILMCENTRUM Apolló Filmszínház: Előadások kezdete: 16,18 és 20 óra. Október 19—21: Szömyecskék 2. (amerikai). Október 19-én 10 órakor is! Október 20—21,14 óra: Vaklárma (amerikai). Október 22—24: A philadelphiai zsaru (amerikai). Október 24-én 10 órakor is. Október 25,18 és 20 óra: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (angol—francia). STÚDIÓMOZI: Előadások kezdete: 17 és 19 óra. Csütörtök: filmbarátok napja. Október 19—21: Szömyecskék 2. (amerikai). Október 22—24: Családi ügy (amerikai). Október 25: Áldozathozatal (svéd—francia). Október 21: MATINÉ. 14 óra: Asterix és Cézár ajándéka. Kanizsai Műszaki Napok ''90 A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Zala megyei Szervezetének Nagykanizsai Intézőbizottsága az idén is megrendezi a Kanizsai Műszaki Napokat. A kanizsai intézőbizottság elnöke 1981 óra Békési József, akivel Eötvös tér 21. sz. alatti munkahelyén, az ÉGSZI DÉLSZÁM Déldunántúli Szervező Leányvállalat kanizsai osztályán beszélgettünk. —1 Közel húsz év óta minden ősszel megrendezzük városunkban a Kanizsai Műszaki Napokat. A rendezvénysorozat célja, hogy a Kanizsán működő 16 műszakitudományos egyesületi csoport és szervezet megmutassa, hogy mivel foglalkozik, bemutatkozzon valamilyen időszerű, érdekes témakörben, vagy propagálja bázisvállalatát. A fő irányvonal minden évben általában az energetika. Idén is ezzel volt kapcsolatos az október 17-én lezajlott Energetikusok IX. Regionális Tanácskozása, amelyet a MTESZ helyi intézőbizottsága és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nagykanizsai szervezete — gyakorlati bemutatóval egybekötve — közösen rendezett meg, előzetes jelentkezések alapján 70 fő Baranya, Somogy, Vas, Veszprém és Zala megyei szakemberek részvételével, s komoly, nagytudású fővárosi és pécsi személyek előadásával — mondta Békési József. Az elnöktől megtudtuk, hogy a helyi intézőbizottság évenkénti feladata, egy részletes programfüzet összeállítása és megjelentetése, mely idén is megtörtént. — Örvendetes, hogy a zömében a Hevesi Sándor Művelődési Központban sorrakerülő rendezvényeinket kedvezményes bérleti díj térítése mellett tarthatjuk, a bázisvállalatok székhelyein lebonyolított előadások vagy tanácskozások pedig ingyenesek — tájékoztatott Békési József. A Kanizsai Műszaki Napok ''90 rendezvénysorozata október 10-én kezdődött. Ekkor fórumot tartottak az energiagazdálkodás tárgyi és személyi feltételeiről. Október 11-én Vasútépítési Szakmai Ankét-ra került sor. Október 17-én — a már említett regionális tanácskozás mellett — Üvegipari Szakmai Ankét, október 17—18-án pedig energiatakarékos fényforrás kiállítás zajlott le. —Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kanizsai KFV szakosztálya október 18-án Lovásziba helyezte rendezvényét, amelyen a Lovászi kőolaj- és föld gázmező felfedezésének és termelésbe állításának 50. évfordulója alkalmából szakmai napot és jubileumi szakmai napot és jubileumi szakestélyt szervezett a helyi művelődési házban — mondta az elnök. Október 19-én 15 órától a Gépipari Tudományos Egyesület helyi szervezete tanácskozást, majd 19 órától műszaki bált tart a Centrál Szállóban. Október 24-én az Országos Erdészeti Egyesület kanizsai szervezete 10 órától kihelyezett Szakmai Napot rendez „Furnér-és falemezgyártás" témakörben. A színhely Letenyén a ZEFAG Furnér- és Falemez Üzeme lesz, ahol üzemlátogatás is szerepel a több érdekes előadásból álló programban. Október 25-én újra a HSMK lesz a színhely, ahol a Faipari Tudományos Egyesület helyi szervezete 10 órai kezdettel szervez szakmai ankétot, amelyen a hazai bútoripari vállalatok szakemberei a „Trópusi fafajták felhasználásának hazai tapasztalatai" címmel tartanak előadásokat. A Kanizsai Műszaki Napok ''90 rendezvénysorozata november 9-én zárul, amikoris a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kanizsai szakosztálya a KFV (Szabadság tér 22.) B-épületi tanácstermében 13 órától két helyi szakember amerikai útibeszámolót tart a gázdúsítási és gázelőkészítési technológiák témakörében. (tihanyi) Kanizsai bűnesetek Zöldhatáron járt át a megrontó Kiskorú megrontása miatt tettek a napokban feljelentést a Nagykanizsai Rendőrkapitányságon. A nyomozás megállapította, hogy Breglec Anton harmincnégy éves jugoszláv állampolgár, a felesége, Becsehely, Dózsa Gy. u. 39. szám alatti lakására csalt egy tizenhárom éves kislányt, majd azzal közösült. A kihallgatások során Breglec elismerte tettét, s az is megállapítható volt, hogy nagyvalószínűséggel hamis útiokmányokkal rendelkezik, és alkalmi útjait Magyarországra a zöldhatáron át tette meg. Az igaz-ságügyi szervek nem látták indokoltnak Breglec letartóztatását, így szabadlábon várja ítéletét. MÁV NTE—PVSK 1-0 (1-0) NB III-as labdarúgó mérkőzés A gól a 38. percben született, Mózsi 15 méteres ügyesen helyezett lapos lövéséből. Ezzel a találattal nyerte a mérkőzést a MÁV NTE, és jutott a két pont birtokába. A másik vasutas fellegvár, a PVSK csapata komoly erőpróbára késztette a kanizsaiakat, akik a találkozó első 45 percében jobbak voltak ellenfelüknél, de csak egy gólos előnyre tudtak szert tenni. Szünet után nagyobb sebességre kapcsolt a PVSK, többet volt náluk a labda, így enyhe mezőnyfölényt tudtak kiharcolni. A támadásszövésük azonban nagyon körülményes volt, így a Szőke vezérelte hazai védők könnyűszerrel verték vissza a pécsiek próbálkozásait. Ebben az időszakban a kanizsai vasutasoknak kedvező lehetőség kínálkozott a gyors ellentámadásokra, történt is több próbálkozás, de újabb találatot nem sikerült bevinni az ellenfél kapujába. így maradt az első félidőben szerzett szépségdíjas találat, ami két pontot hozott a MÁV NTE konyhájára. Szcdai Zoltán edző a találkozó végén: — Nagyon fontos két pontot szereztünk, hisz egy kitűnő PVSK-t sikerült legyőznünk. — Rónai István, a PVSK edzője a mérkőzés után: — Megérdemelt a hazaiak győzelme. Vezetésük után támadójátékunk teljesen esetlegessé vált. — kázé — Az előretörő Vári gólhelyzetben a MAV NTE—PVSK mérkőzésen. Fotó: Szakony Attila Tungsram SE — Sárvári „Pepsi" 5:6 (3 függő) OB Il-es férfi sakk csapatbajnoki mérkőzés. Négy fordulóval a bajnokság befejezése előtt rangadót vívott a jó pozícióban lévő kanizsai csapat. A holtversenyben első helyen álló, bajnoki címre pályázó lámpagyáriak a 4. helyen álló sárvári csapatot fogadták, amely ezúttal kemény diónak bizonyult. Órákon át nagy harcot folytattak a versenyzők, miközben a kanizsaiak „elajándékoztak" 1 pontot, hiszen az egyik partiban kettős gyalogelőny, a másikban pedig tisztelőny sem volt elég a betervezett győzelemhez. Az 5. óra után, 5:5-ös állással kezdődött a véghajrá, de elmaradt a „feltámadás" — sőt, a vendégek szereztek 6:5-ös vezetést, majd három játszma is függőben maradt. Várhatóan, a három partiból az izzósok szereznek 2 pontot, s így 7:7-es végeredményt hoz a rangadó. A találkozót követően Kiss László — nem volt jókedvű, ami érthető —, a kanizsaiak edzője, éljátékosa így összegezett: — Elég nehéz mérkőzés volt. Tudtuk, hogy a Sárvár jóképes-ségű csapat, ám őszintén mondom, azért több pontra számítottunk. Ugyanis sikerült igen jól felállnunk, s ha „valamit" akarunk, akkor jóval több pontot kellett volna begyűjteni. Rezsek és Nádasi nagyon szép győzelmet aratott, míg fél pontot szerzett velem együtt Bagonyai, Honfi, Ragats, Sziva, Domsa Valéria. A 3 függőben maradt partiról s a további kilátásokról Kassai Zoltán csapatvezető így vélekedett: — Kemény, szívós és eléggé türelmetlen ellenfelen vagyunk túl. Kevés a pont, amit begyűjtöttünk a 6 óra alatt, de joggal bízhatunk abban, hogy a három értékelendő partiból megszer-zünk még 2 pontot. Ugyanis Csikár „pontos" lesz, míg Gerencsér és Bellán legalább „jók" félfél pontra. Ami a további kilátásokat illeti, arról annyit, hogy a rivális Ajkával és Péttel szemben most hátrányba kerültünk. Nos, nem adunk fel semmit, csak az a biztos, hogy hármunk között megkezdődött a nagy versenyfutás. Szerintem az OB I-be jutásért riválisainknak megnőttek az esélyeik, de bízom, hogy a hátralévő három találkozóra összeszedjük magunkat és a végén nem nekünk esik le a „zászló". A bajnoki címre esélyes, OB I-be pályázó három csapat sorsolása a véghajrában a következő. 9. forduló, október 28-án: Vízügy—Tungsram SE, Ajka— Haladás VSE, Pécsi BTC—Péti MTE. 10. forduló, november 11-én: Tungsram SE—Pécsi BTC, Péti MTE—Csepel, Kaposvár—Ajka. 11. (befejező) forduló, november 25-én: Komlói Bányász— Tungsram SE, Ajka—Zala Volán, Péti MTE—Haladás VSE. A hátralévő ellenfelek milyen játékerőt képviselnek? — érdeklődtünk Nádasi Tamástól a városi sakk-szövetség vezetőjétől, a csapat játékosától. — A soron következő ellenfél sereghajtó, tehát ellenük kellene fölényes győzelem. Szerintem, ha azon a találkozón hozzuk magunkat, akkor több ponttal vezethetjük a tabellát. Utána a középmezőnyben álló pécsiek ellen újra kiélezett küzdelemre van kilátás, majd a befejező, Komló elleni találkozón vár nagy harc ránk. Nehéz, nagyon nehéz lesz, de bízunk magunkban, no és riválisaink ellenfelében, akik bizony jegyzett csapatok az OB II-ben. Balogh Antal MAV NTE — KOZGAZ 82:65 (35:30) NB I-cs női kosárlabda mérkőzés. Legjobb kanizsai dobók: Bo-gyai (35), Keresztény (19), Simon-né (11) Az eddig még győzelem nélküli hazaiak nagy elszántsággal vetették magukat a küzdelembe. Kezdetben úgy tűnt, hogy nem lesz könnyű dolga a kanizsai csapatnak, hisz a fővárosiak fegyelmezettek voltak és nyugodtabbnak is tűntek ellenfelüknél. Szerencsére amikor lehetőségük lett volna a megugrásra, akkor az ő lábuk is beremegett, így képtelenek voltak kihasználni azt az előnyt, amit a vasutas lányok az első félidő közepe táján felkínáltak. Ebben az időszakban nagyon kapkodva, idegesen és görcsösen játszottak Szabóék, amit mi sem bizonyít jobban, hogy volt olyan időszak, amikor 5 percen át nem sikerült a korsárba találni. Fordulás után olyan 10 percet produkáltak a lányok, amely minden igényt kielégített. Nemcsak eredményességben, de a mutatott játékban is messze felülmúlták ellenfelüket és tetszés szerint érték el szebbnél szebb kosaraikat. Tíz perc elteltével 20 pontos előnyre tettek szert, mely előnyt végig megtartva biztos győzelmet sikerült szerezni. A csapat legjobbjának Bogyai bizonyult, aki a 35 pontján kívül számos ügyes húzással vetette észre magát, így játékával az egész mezőny fölé nőtt. Lázár Béla edző: — Nagyon örülök a győzelemnek. Az akarással és a védekezéssel az elmúlt hetekben sem volt baj, de most a támadásban is jók voltunk, ami a megérdemelt győzelmünket is eredményezte. Simon Ixis''Aó, a férfi csapat edzője: — Ha a hátralevő mérkőzéseken a lányok egymásért is harcolnak, akárcsak a mostani találkozón, akkor különösebb gond nem lehet. — kápolnás — A MÁV NTE — KÖZGÁZ mérkőzésen a jó teljesítményt nyújtó Keresztény (fehér mezben) küzd a labdáért. Fotó: Szakony Attila Visszapillantó Kézilabda Pontnélküli hétvége BHG SE—Olajbányász SE 34:13 (17:6) 16 Q KANIZSA ]) 1990. oktftber 19. Sportakrobatika Éremhullás az országos bajnokságon NB l-es női mérkőzés. A kanizsaiak legjobb dobót: Mátyás (6), Horváthné (3). Az olajosok két heti pihenő után, a 6. fordulóval folytatták élvonalbeli szereplésüket. (Az elhalasztott Olajbányász—FTC-Herz találkozót december 19-én rendezik meg). A kitűnő játékerőt képviselő fővárosiak ellen a lányoknak nem ment a játék. Már az első 30 percben igen jól használták ki az újoncok gyakori megingásait, azokból sorra betaláltak a kanizsai kapuba. Ugyanakkor az olajosok előtt is bőven adódtak lehetőségek, de azok nagy többséggel kimaradtak. Különösen az Uzsoki-tanítvány, az egykori olajos Németh Helga, Horváth és Bucsik volt elemében, akik ösz-szesen 24 gólt szereztek a védekezésben ki-kihagyó újoncok ellen. Fordulás után is nagy lendülettel rohamoztak a hazaiak, egyre-másra vették be a kanizsai kaput. Gyakran nem volt ellen-szej^a támadások megállítására, NB I B-s férfi mérkőzés. A lámpagyáriak legjobb dobói: Tiba (10), Krichenbaum (5), Hungler (3). A jó pozícióban lévő kanizsai fiúk biztos győzelemre számítottak a szeszélyesen szereplő egyetemisták ellen. Úgy is indult a találkozó, hogy nem lehet különösebb baj, hisz az első 15 percben sziporkázott a csapat. A meghatározó játékosok „éltek" a pályán, látványos akciókat vezettek s azokat jó százalékkal használták ki. Aztán leült a társaság, a fiúk egyre jobban visszaestek. Elemi hibák sokaságátvétettek s így feljött rájuk a vendég-csapat, amely nem kis meglepetésre átvette a vezetést is. Fordulás után végre belelen- Gyógymasszázs. Nagykanizsa, Szemere utcából Hevesi 1/C. 2/ 1. szám alá költözött Salamon Béla gyó gy mas szőr. Váró m r égi és új vendégeimet naponta 8-20 óráig.* 17690/ 1* a harcos és gyors BHG-sek ellenállhatatlanok voltak. Szloboda Józsefné szurkoló: — Az előjelek egyáltalán nem voltak biztatók. Ugyanis az újonc csapatnál bizony szűkös az állomány, meghatározó játékosok hiányoznak. Létszámban is kevesen vannak, minőségben is gyengültek. Természetes, hogy a dobogóra esélyes, nagyon jóké-pességü játékosokat felvonultató fővárosiak most ellenünk is jeleskedtek. Igaz, hogy súlyos vereséget jelez a 21 gólos különbség, de nekünk is voltak nagy ziccereink. Ám azokat mi kihagytuk, elsősorban azért, mert rosz-szul lőttünk, a kapust naggyá tettük. A másik, hogy a BHG-nek volt, van egy Németh Helgája, a mi sajátnevelésű játékosunk, aki kitett ellenünk, hiszen a mezőny legjobbja volt. Most is igazolta nagy klasszisát. Ha Helga nálunk volna, valamint Siti és Skrach nem lenne sérült, akkor akár az újonc Olajbányász a középmezőnyben is tanyázhatna. Ez az igazság! dültaTungsram. Biztosan egyenlítettek, sőt átvették a vezetést is 18:17-re. Ezután megint bosz-szantó hibákat vétettek, majd 19:19-es állás után előkészítés nélkül elszórták a labdát, átadási hibákat vétettek, emberelőnyből sem tudtak gólt elérni, sőt a csapat gólt kapott. A befejező 10 perc nem hozott változást miközben a vendégek magabiztosan játszottak és teljesen megérdemelten nyerték meg a sportszerű, változatos mérkőzést. Pintér István szakágvezető: — Óriási csalódást hozott a találkozó. Talán még nem késő, hogy azok, akikre tartozik, vonják le a mérkőzés tanulságait. Ez vonatkozik a mérkőzésre való rákészüléstől az „eredmény" kialakulásáig, mindenre. Musits Ferenc szakosztályelnök: — Felháborító. Egyes játékosoknak el kell dönteni, hogy a találkozó előtti napon mivel lehet és mivel nem lehet foglalkozni. Sörözni pédául nem lehet! — Balogh — Budapesten rendezték meg a sportakrobaták országos bajnokságát, amelyen indult a Hevesi DSE versenyzőgárdája is. A diáksportkör tagjai nagyszerűen versenyeztek, összesen öt arany, két ezüst és három bronzérmet szereztek. Ezúttal a fiatal versenyzők nemcsak az ifjúságiak, de a felnőttek között is kipróbálták képességeiket. Eredmények: Serdülő II. osztály: Fiú páros: 1. Vizvári Krisztián, BaricsÁkos. Serdülő I. osztály: Vegyespáros: 1. Egy szép hagyomány folytatásaként Zalaegerszeg és Nagykanizsa tanárainak labdarúgó mérkőzését ezúttal Zalaegerszegen rendezték meg. Az általános és középiskolás tanárokból ösz-szeállított csapatok találkozóján most a hazai pálya előnyét élvező egerszegiek bizonyultak jobbnak, igaz mindössze egy góllal, de mégis ők győztek 7-6 arányban. Immár hagyomány, az elmúlt tanévben eredményesen szerepelt utánpótlás korú sportolók köszöntése. A városi sportosztály szervezésében több mint 60 fiatal jutalmazására került sor, megköszönve az elmúlt tanévben nyújtott eredményes munkájukat. A megjutalmazott sportolók zöme egyesületi színekben érte el a sikereket, de amegjutalmazottak között voltak olyanok is, akik a diákolimpián hívták fel magukra a figyelmet. Ramocsa Krisztián, Kreiner Aida. Leány páros: Bódi Szabina, Miskó Anett, Farkas Alexandra Leány páros: 2. Megyeri Hajnalka, Tarpai Ivett. Fiú páros: 2. Ramocsa Krisztián, Aranyos Imre. If)ú-sági I. osztály: Vegyespáros: 1. Ramocsa Krisztián, Kreiner Aida. Női páros: 1. Geregely Ágnes, Kiss Edit. Női páros: 3. Zentai Judit, Kovács Hédi, Horicska Renáta. Felnőtt: Női páros: 3. Gaj-csi Réka, Ramocsa Kornélia. Vegyespáros: 3. Kütsön István, Pernecz Paula. A kanizsai tanár válogatottban szerepeltek: Cseke Zoltán, Cseke István, Nagy László, Nagy Ferenc, Poór József, Győrfy Endre, Béres Sándor, Horváth Péter, Szalay Lajos, Bene Csaba, Sneff Ferenc, Balogh György, Balogh László, Ónodi József. A kanizsai csapat góljait Nagy L., Nagy F., Béres, Bene, Sneff és Balogh L. lőtte. Az ünnepség másik eseménye volt az általános iskolák alapfokú versenyrendszerének eredményhirdetése. A tavalyi tanévben elért eredmények alapján az első helyet és az ezzel járó 15 ezer forint jutalmat a Péterfy-iskola nyerte el, második a Rozgonyi I. (10 ezer forint), míg harmadik a Hunyadi-iskola (8 ezer forint) lett. Mindhárom iskola testnevelő kollektívája is pénzjutalmat kapott. Tungsram SE—TFSE 24:27 (12:14) Minimális különbség Egerszegi siker a tanár-rangadón Ifjúsági sportolók jutalmazása Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervező szerkesztő: Molnár Imre. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35, negyedévre 105, fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. Szóvivők nyilatkoznak MDF VÁLASZTÁS — TERVEK NÉLKÜL (4-5. old.) Búcsúzik a tanácselnök (2-3. old.) II. évfolyam. 43. szám 1990 OKTÓBER 26. Ára 9.60 Ft Megjelenik minden pénteken Alvó város A város érdes részén Kiskirályok öröksége (4-5. old.) Ismétlő iskola (10. old.) MDF Nem voltunk sem jobbak, sem rosszabbak a szeptemberi választásoknál. Követtünk el kisebb hibákat, de a politikai környezet változott, és ez nem kedvezett számunkra. Nem kell kudarcként értékelni a választás eredményét. Le kell vonni a tanulságokat, túl kell tennünk magunkat a „fiaskón". A tagság véleménye azonban megosztott. Vannak, akik egyenesen katasztrofálisnak nevezik ezt a szereplést. Meggyőződésünk, hogy a hibát nem a programban, a lakosság növekvő elégedetlenségében kell keresni. Mert valljuk be, a kormány eddig még nem sok ígéretét tudta beváltani. (Folyt, a 10. oldalon.) KANIZSA Megbízólevél-átadás Október 18-án délután a Vároháza alagsori tanácskozótermében a választásokon résztvett pártok, szervezetek megbízottai jelenlétében adták át Nagykanizsa város megválasztott 29 önkormányzati képviselőjének a megbízólevelet. A Himnusz eléneklése után Zsoldos Ferenc, a megszűnt városi tanács még hivatalban lévő''elnöke köszöntötte a képviselőiket, és a város állampolgárai nevében az új történelmi korszak küszöbén bölcs döntéseket, sok sikert, jó munkát kívánt. Ezután Polgár József, a Városi Választási Bizottság elnöke értékelte a városban zavartalanul és tisztán lezajlott kétfordulós választást. Ismertette az eredményeket, a szerzett mandátumokat, majddr. Erdős László aválasztási bizottság titkára szólítására a képviselők — a jelenlévők tapsa közepette — Polgár Józseftől átvették a megbízólevelet. Az átadáson jelen volt dr. Balázs Sándor vb-titkár is. Az összejövetel a Szózat eléneklésével zárult. (tih — i) Valakik elfelejtették ABéke úton még a nyáron aszfaltozást végeztek. Azóta nem volt senkinek gondja arra. hogy az átjelzéseket felfessék, holott közlekedésbiztonságilag kötelező, sokat segít a gépjárművezetőknek, nem beszélve a balesetmegelőzö hatásáról. Rövidesen itt a tél. Reggelente már sűrű köd nehezíti a közlekedést, és egyre több autós jelzi, veszélyes lett a közlekedés a Béke úton. Több hónap után talán érdemes lenne intézkedni azoknak, akiket illet. Addig, amíg nem történik baj? V.J. Fotó: Szakony Attila — A vb döntött, vagy a testület? — Hiányzanak a városüzemeltetés alapvető törvényei — 160 milliós adósság — Megoldatlan feladatok — Egy embert próbáló időszak munkája Egy óra a búcsúzó elnökkel fjj^ KANIZSA Zsoldos Ferenc korábban a Landler Jenő Gimnázium igazgatója volt, majd tanácselnökhelyettes lett, másfél éve pedig Nagykanizsa tanácselnöke. — Elnök úri Az Ön megítélése szerint milyenek voltak a tanácsrendszer nagykanizsai tapasztalatai? — Tapasztalataim alapján a tanácsrendszer Nagykanizsán is éppen úgy működött, mint az ország bármely más területén. A demokrácia kiszélesítése felé tett első lépésnek tartottam az 1985-ös választásokon a kötelező kettősjelölés bevezetését, hozzátéve, hogy a kettős vágy többes jelölésnek a korábbi időszakban sem volt semmi akadálya, hiszen a választójogi törvény korábban is biztosította, hogy egy-egy választókerületben több jelölt is indulhatott. De a 30-35 év gyakorlata — a társadalomban is meg az egypárt rendszerű politikai irányításban is korlátozta ezt. Ezért aztán a választások előtt elsősorban a tanács apparátusának volt komoly feladata. Megkereste azokat az embereket, akik tudtak is, akartak is tenni közvetlen környezetükért. Az elmúlt öt évre visszagondolva mindenképpen pozitívnak éreztem a tanácstagok működését. Érdekképviselő tevékenységük sokkal erőteljesebben jelentkezett a különböző bizottságok munkájában, a szakigazgatási szervekkel való kapcsolatban, mint a tanácsüléseken. Bár ott is volt előbbre lépés. Az interpellációk száma a korábbi időszakhoz viszonyítva megkétszereződött. A tanácsülések valós értéke az elmúlt évben kristályosodott ki. Nem kellett felszólalásokat előkészíteni, nem kellett tanácstagokat hozzászólásokra felkérni. Tíz-tizenöt évvel korábban olyan is előfordult, hogy a tanácstag hozzászólását az illetékes szakosztály írta meg. Az utóbbi másfél évben mindenféle formalitástól mentesen működött a tanács, ami az ország demokratikus átalakulásával magyarázható. Nyíltan alakultak ki a viták, melyeket én természetesnek tartottam. Arra viszont vigyázni kellett, hogy a tanácsülés ne vitadélután legyen, mert az a tényleges döntést nehezítette volna. — Én a tanács ülését sokszor formálisnak tartottam. Úgy éreztem, hogy a tényleges döntések a végrehajtó bizottságban, illetve apparátusi szinten születtek. — A korábbi időszakban is a leglényegesebb döntések a tanácsülésen születtek. Az éves költségvetés elfogadásának, a zárszámadásnak, a városrendezési terveknek, a város egész népességének életkörülményeit befolyásoló döntéseknek mindig a tanácstestület volt a gazdája. A határozatok gyakorlati végrehajtása, ellnőrzése a vb hatáskörébe tartozott. Tulajdonképpen kettőség alakult ki. A város stratégiai feladatainak kialakításában a tanácsnak volt szerepe, ezek gyakorlati megvalósításában, irányításában, ellenőrzésében a végrehajtó bizottságnak. Ezért alakulhatott ki az az érzése, hogy a végrehajtó bizottság irányítja a város életét. A vb és a tanács munkájában a tanács irányítja a város életét. A vb és a tanács munkájában a tanács bizottságainak volt jelentős szerepe. Biztos vagyok abban, hogy egy szűkebb képviselőtestület is csak akkor tud érdemi munkát végezni, ha bizonyos részkérdéseket a szakbizottságok hatáskörébe utal. — Hogyan érvényesült Kanizsán a pártirányítás? — Az egypártrendszer irányítása bizonyos áttételekkel valóban megjelent. De közvetlenül és direkt módon a pártbizottság abba, hogy a tanács és a vb éves munkaterve milyen témákat tartalmazzon nem szólt bele. Javaslatokat tettek ugyan, de az a végrehajtó bizottság szuverén joga volt, hogy elfogadja-e őket. Az, hogy a pártbizottság — mint a városban működő politikai testület — egy-egy részterületről tájékoztatást javaslatot kért, helyi tekintetben sokkal inkább a politikai szféra tájékoztatását jelentette, és véleményének visszacsatolását. — De a testületekben kölcsönös volt a képviselet. — Részben igen. Viszont tájékoztatást adtunk a Hazafias Népfront vezetőségének is, a városban működő tudományos és társadalmi szervezeteknek is. Fontosnak tartottunk minden olyan fórumot — a tanácstagi beszámolóktól indulva —, amely a város közvéleményének bekapcsolását jelentette. Hogy a résztvevők párttagok voltak-e vagy sem, azt én nem tartottam fontosnak. Ezekre a fórumokra azok jöttek el, akik érdeklődtek a város sorsa iránt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Nagy- kanizsán különiéle szervezetek, egyesületek működtek—ha nem is olyan létszámban, mint egy demokratikus rendszerben kívánatos. Azért a korábbi időszakban is — bár más körülmények között—létezett közéletiség. Nem volt elégséges, ez egyértelmű, de létezett. — Ma milyennek ítéli a város gazdasági helyzetét? A tanácsrendszer mit hagy az önkormányzatra? — Nem rosszabb és nem súlyosabb a helyzet, mint az elmúlt öt év utolsó három évében volt. A közel 1 milliárd 600 milliós éves költségvetést a tanács által elfogadott felhasználási terv szerint hasznosítjuk. Amikor számot adtunk a féléves felhasználásról, a kiadások nem haladták meg a város költségvetésének 50 százalékát, sőt 2-3 százalékkal alatta maradtak. A romló pénzügyi helyzet, az infláció és áremelkedések ellenére jelenleg takarékos, tervszerű, nagyon gondos odafigyelést követelő gazdálkodás folyik. Ezért nem értek egyet azokkal, akik a választási kampány részeként hangoztatták, hogy a leendő önkormányzatnak milyen nehézségei lesznek: üres kasszát vesz át, és adósságokkal megterhelt tanácsi költségvetéssel kell majd küszködnie. Már a következő pénzügyi évet kellene előkészíteni, és ez nagyon nehéz. — Miért? — Azért, mert késnek azok a központi, kormányzati döntések, amelyek az önkormányzatok tervezési lehetőségeit kellene hogy megalapozzák. Október közepén vagyunk, a következő évi gazdálkodásról még a legminimálisabb információval sem rendelkezünk. Ezért nehéz a felkészülés. — Sokat beszélnek a város adósságállományáról. Mennyi ez ténylegesen? — 160 millió forint, és nem 200, mint ahogy mondják. Ezt mintegy öt év alatt kell visszafizetni. Az tény, hogy a legnagyobb visszafizetési teher 1991-ben jelentkezik. Ha azt vesszük alapul, hogy a kölcsönök, közel 50 százalékának kamatterhei 7 százalék alatt vannak, akkor úgy gondolom, hogy jó üzletet kötöttünk. Ezeket a pénzösszegeket városi fejlesztési feladatokra és a működtetésre vettük fel. Summázva: az új önkormányzat nem indul rosszabb körülmények között, mint a korábbi időszakban a tanács testülete. — Az Ön megítélése szerint milyen faladatokat kell az önkormányzatnak megoldania? — Vannak olyan feladatok, amelyeket tovább kell vinni. A lakásállomány állagának megtartása nagyon fontos feladat, és egyre nehezebb. Az Ifjúsági Házat fel kell újítani. Dönteni kell a volt könyvtár épületének sorsáról, feli kell vetni a Zsinagóga sorsát. A város különböző részeinek közműellátottságát is meg kell vizsgálni. Foglalkozni kell a csatornázás kérdésével. Feladat van bőven. Úgy érzem viszont, hogy a következő időszak gazdasági romlása miatt a fejlesztéseket lassítani kell. —Van arról valami adat, hogy a város mekkora vagyonnal rendelkezik? — Mindazon adatok alapján, melyek rendelkezésünkre álltak, amelyeket fel tudtunk kutatni, próbáltuk összesíteni a város vagyonát. Azonban minden attól függ, hogy a helyhatóságok gazdálkodását megalapozó tulajdontörvény milyen formában alakul ki, a földtörvényt hogyan fogadja el a parlament. Ezek ismerete nélkül erről nagyon nehéz nyilatkozni. Rossznak tartom, hogy a kormányzó pártok a földtörvény előkészítését leszűkítik csak a koalícióra és zárt ajtók mögött tárgyalnak erről. A közvéleménynek, de az ellenzéki pártoknak sincs semmiféle tájékozottságuk ez ügyben. — A másfél év embert próbáló időszak lehetett, hiszen Ön elnökhelyettesek nélkül irányította a testület és az apparátus munkáját. — Való igaz. Napi 10-12 órát dolgoztam. Ez a másfél év nekem körülbelül három évnyi munkaterhét jelentett. De a feladatokat nem tudtam volna ellátni megbízható, szakmailag jól felkészült osztályvezetők és apparátus nélkül. — Nemsokára nyugdíjas lesz. Mivel tölti majd napjait? — Egy-két hónapot pihenni szeretnék, szükségem van rá. Tanácsi tisztségviselőként sem szakadtam el a tanári tevékenységtől. Nyilvánvaló, hogy nem főállásban, de nyugdíjasként nagyon szívesen lépek be bármelyik iskola kapuján, ahol esetleg kisegítésre van szükség. Az önkormányzat olyan jellegű bizottságában is szívesen vállalok munkát, ahol a magam tapasztalatait a város érdekében hasznosítani tudom, vagy segíteni tudok az önkormányzatnak. — Köszönöm a beszélgetést. Marton Györgyi ... hogy szívében sáska legyen..." 1990, <5kttoep|Íi! ■Q KANIZSA 120 évvel ezelőtt 1870-ben I lajgató Sándor tanító irányításával jött létre Kiskanizsán a polgári olvasó kör, majd 1927-ben kezdték el építeni a művelődési házat. Az azóta eltelt időben most került sor a második felújításra. Legyünk őszinték: rá is fért a cseppet sem csalogató külsőt mutató épületre az alapos renoválás. A kívül-belül megfiatalodott házat nemrég vehette birtokába a városrész lakossága. Vizeli Dezsővel — aki már 30 éve a Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója — beszélgettem a felújításról, terveikről. — Tavaly augusztusban költöztünk ki, és szeptemberben kezdődött a felújítás. A tervek szépen sikerültek, jó együttműködést tudtam kialakítani a tervezővel. Sikerült abban is megállapodnunk, hogy az eredeti 1927-es tervtől az utcai homlokzat ne térjen el. — Mennyibe került a felújítás? — 12-13 millió forintban, a városi tanács fedezte. Úgy gondolom, hogy a huszonegyedik órában került sor erre. Szinte minden felújításra került. — Milyen elképzeléseik vannak a közönség visszacsalogatására? — A „lerobbant" épület miatt sem tudtunk már olyan rendezvényeket tartani, hogy nyugodt szívvel ide tudtam volna engedni a közönséget. A lakosság egy kicsit el is szokott ettől a kultúrháztól, az egy év szintén kiesést jelentett. A táncegyüttes és a zenekar a volt pártbizottság épületében dolgozott, de más csoportokat nem tudtam megtartani. —Akkor most elölről kezdenek mindent? — Gyakorlatilag igen. Kiskanizsa igényeihez igazodva orvosi, állatorvosi, mezőgazdasági témájú, ismeretterjesztő előadásokat szervezünk. Életre hívjuk a nyugdíjas klubot is. Jelenleg — a középréteget megcélozva — egy közéleti klub kialakításán fáradozunk. Hatvan-hetven jelentkező már van. Úgy szeretnénk a programját kialakítani, hogy a társadalmi vezetőség a szakmai területek alapján működjön. A közéleti klub — ismerve Kiskanizsa gondjait, problémáit — segíteni tud majd a városrész képviselőtestületi tagjainak. Úgy tapasztalom, hogy emberek alapvető igénye az, hogy egyre inkább beleszóljanak sorsuk alakításába. Azért is gondoltuk, hogy itt szervezzük meg a klubot, mert ez a ház nemcsak a művelődésnek, de a közéletnek is mindig helyet adott. Az ifjúságra alapoznak a művészeti együttesek. Havonta egy-egy alkalommal egyháztörténeti előadás-sorozatot is indítunk. A tematika összeállításában, az előadók meghívásában az esperes úr is közreműködik. Idővel szeretnék feleleveníteni a magyar népi szokásokat is, és az alkalomhoz kapcsolódóan bemutatni. A házban működik a 17000 kötetes könytár is. Igény van arra, hogy mulatságokat rendezzünk, hiszen a napi hajsza után jólesik egy kis kikapcsolódás. A gyerekek honismereti előadásokat tartok, mert itt elég nagy a lemaradás. A szívüket egy kicsit sáskává akarom tenni, mert ne nevelkedjen úgy egy generáció se, hogy közvetlen környezetének múltját nem ismeri. Szeretnék a kiskanizsai iskolák pedagógusaival is kapcsolatba kerülni, hiszen közös érdekünk a kultúra, a művelődés ügye. — A ház megújult, tervek vannak, segítők lesznek, már semmire sincs szükség? — Még kellene jópár technikai eszköz. Videó, erősítő. A bevételekre nem lehet alapozni. A táncegyüttes ruháinak pótlásával sem szabad lemaradni. Most, hogy felújították a házat, az üzemeltetés költségei körülbelül 250 ezer forinttal lesznek magasabbak — s ehhez az önkormányzat támogatása kell. M. Gy. Levél a képviselőtestületnek Kedves Barátaim! Garcia Marquez könyvében, a Száz év magányban megkérdik: Milyen nap van ma? Szombat — mondják, de a valódi válasz az, hogy „hétfő". Még mindig és újra, mert az idő kizökkent, a létezés kátyúba jutott, a gépezet elakadt. Ma ezt kérdezem én is: Milyen nap van? Alkalom az indulásra? S van-e út tovább, jutunk-e ötről hatra, hétfőre következik-e kedd és szerda, s végül eljön-e a szombat? — Mert — mondják ezt is — megváltozott minden: marxisták a sutban, keresztény mélymagyarok a fényben. S bár hittünk már egyiknek, most kétellyel fogadjuk a másikat, hiszen, akik birkóztunk a bamba ideológiákkal, mára kitanítva gyürkőzünk a stupiditásnak, a régi—új dogmáknak és zsidózás, cigányozás ütéseit is álljuk. Csoórinak persze igaza van: alázták-bántották eleget e népet, roncsolták hitét, kérdőjelezték érdekeit, ébresztgették szégyenét, taszították önmagától, mégsem hiszem, hogy sárba alázott igazságait diszkriminációval, gondolatok, fajok és ideológiák megbélyegzésével lehet méltó helyére emelni. Arra, amely megilleti régtől. A kirekesztésekből elég voltl Elég volt a korporációs érdekek abszolutizálásából, a vitákból, hogy ki képviseli méltóbban a nemzetet. Európába nem juthatunk másként, csak ha Vereckét és Dévényt is tudjuk, ha elhagyjuk a malom-alja vitákat és gőgöt, s a fokos igazát elfelejtjük végre. Holnap majd együtt ülnek Önök, huszonkilenc „hiteles" ember, olyanok azonban, kiket a többség nem ismer, mert csak pártjukról volt képe. Választott hát papot, tanárt és orvost, feledve a munkást, a népművelőt, a vállalkozót, s kisembert sorra. És az ellenzéki lavina Kanizsán is elsodorta a koalíciót. A közéletben sokat és hasznosan szereplők nem jutottak mandátumhoz, mert pártjuk népszerűsége fakul. Én úgy gondolom, baj ez. Baj, hogy olyan párt is élre került, amely eddig meg sem mutatkozott, amelynek konstruktív javaslatai nem voltak, amelynek tagjai önkörükön túl soha nem emelkedtek, amelynek véleményét a város jelenéről és jövőjéről nem hallottuk soha. Baj, hogy visszaszorult a kezdeményezők pártja, a bátor úttörőké, azoké, akik elsőként mondták ki a Kanizsát feszítő gondokat, akik nemcsak bírálták, de tettek is sokat. Sbaj, hogy nincs a testületben az értelmiségi elit, amely a múlt örökségét cipelve, a teher alatt összeroskadt újra. Mondom, baj ez. De tetézni nem szabad. Minden megtanulható, a kormányzás is. Türelemmel, mérlegeléssel, konszenzusra támaszkodva, s azokra, akik a várospolitikát már tudják, akik eddig is becsülettel szolgáltak. Ha bizalmat kapnak, bizalmat fognak adni. Mert Önök még nem hasznos emberek. Akarják, és velük azok lehetnek — holnap. A pártigazolványokat pedig a ruhatárban kell hagyni. Hiszen nincs SZDSZ-es, Fidesz-es vagy MDF-es igazság. Abszolút érvénnyel csak Kanizsa jövője hitelesítheti Önöket választottakat. S akkor majd, ha egy pillanatban megkérdik, milyen nap van ma, így lehet felelni: Tegnap hétfő volt, ma kedd van, holnap szerda. Higgyék el, barátaim, nem akármi lesz ezt négy év múlva így kimondani, tudni. Tisztelettel 1990. október havában Pék Pál Az avató ünnepség új közönsége. (Szakony Attila felvétele) KANIZSA 2 1990. október 26, Csodálatos a vénasszonyok nyara. Erdőkről, ligetekről csendes patakokról álmodunk, ahol jó megpihenni, emlékezni, távol a város zajától. Pedig a külváros ezt nem ismeri. Itt, a város peremén, csak pusztuló gesztenyefák, szennyes bűz, penész, vizes lakások vannak és álmok az emberhez méltó életről. Itt fordulnak vissza a buszok a városba, a talponálló bodega mellett, ahol valaki nagy hangon meséli, hogy évekkel ezelőtt leszázalékolták, de rá senki sem mondhatja, hogy alkoholista, mert néhány liter bort megiszik napjában, mégsem részeg. Mit csináljon? Hideg a lakás, és egyébként is; rohadnak az ablakok. Körülötte a falakon a választás maradványai, megtépve, átírva, vérmérséklet szerint. Aztán emlékmű a mártíroknak a bejárat jobb oldalán, égnek emelt kezekkel. A „borissza" ismeretlen nem is állja szó nélkül: — Látja uram—és csuklik egy nagyot —, így járunk mi is hamarosan. Égnek emeljük a kezünket egy darab kenyérért. A vadgesztenyék pedig csak hullatják termésüket. Visszavonhatatlan hervadás ez. Törékeny, ősz hajú néni hajladozik a fák tövében, gyűjti a „filléreket". _ — Megéri összeszedni? — kérdem. — Nem, de muszáj! — mondja. Rám emeli fürkésző tekintetét, mustrálja bennem az idegent, elgondolkodik, majd folytatja: —Tudja nagy úr a muszáj. A tejre, kenyérre valót, hál'' isten, összeszedem. Nincs nyugdíjam, a fiam tart el, az ötezer-négyszáz forintos fizetéséből — mondja Halász néni. — Mióta lakik itt? — faggatom óvatosan. — Ötvenben lakoltattak ki a városból, január első hetében. Olyan hideg volt, hogy azt hittem, a gyerekek megfagynak. Akkor még élt szegény uram, s mintha a liget is szebb lett volna. Lehet! Az idegen a múltból csak az egykori kertek elkorhadt kerítéseit és a szegénységet látja. A rothadás keserű illata lengi be a „liget" utcáit. A beletörődés, a közöny, a kilátástalanság van jelen. Az utat nem borítja aszfalt, csak konyhai hulladék, meg a kiöntözött mosogatóvíz maradéka és a kutyák meg a részegek „emlékei". — Mikor hozzák már a kerítésoszlopokat? — szegezi nekem a kérdést Mezei néni a kertkapuból. — Nem, a fiatal ember, nem azoktól jöttl — véd meg Halász néni. Úgy látszik, itt veszélyes „ONNÉT" jönni, legalábbis üres kézzel. Mert, ide sokan jöttek üres kézzel és üres ígéretekkel. — Ne haragudjon! — engesztel Mezei mama — de azt hittem, hogy végre rendezik a kerítés ügyét. Pedig mondtam bent, hogy csak küldjék ki, majd összegyűjtöm az embereket, és megcsináljuk. Csak ígéret maradt. Uram, itt nem változik semmi. A lakások penészesek és vizesek, télen a padlást fűtjük, a kéményseprő pedig jobb, ha nem Hogy tetszik lenni? * Mária nénit gyermekkorom óta ismerem. Kedves, őszhajú. Már vagy tíz éve nyugdíjas, az egyik nagyvállalatnál dolgozott Tanácsi lakásban él, egyedül. Férje meghalt, a gyerekek kirepültek. —Tudod— kezdi a beszélgetést—, amikor nyugdíjbq. mentem elégedett voltam. Egy egész élet munkája után, ha jól emlékszem négyezer valahány százforint volt a nyugdíjam. Ez akkor nagyon szép pénz volt. Rendesen meg tudtam élni belőle. Futotta húsra, felvágottra, még az unokáknak is tudtam adni zsebpénzt... Ma pedig még magamnak sem elég. Emelték mindennek az át át, a nyugdíj a létezéshez is kevés. Ki sem merem mondani, hogy 6324forint a nyugdíjam. Én még abban a világban nőttem fel, mikor ez rengeteg pénz volt. Ma pedig szinte semmire sem elég. Kifizetem belőle a lakbért, a világítást meg a fűtést, aztán álig mai ad. Szeretek olvasni, de meg sem tudom mondani, hogy mikor vettem könyvet. Már az újságokat is lemondtam, pedig a Nők Lapját a kezdetek kezdetétőljárattam. Nagyon hiányzik, de nem tudtam mást tenni, mert annak a nyolcvanforintnak máshol is jó helye van. Tegnap voltam a hentesnél. Nagyon szép, húsos csont érkezett. Na — mondom — ma dőzsölök, veszek két kilót. Ha hiszed, ha nem majdnem hanyat vágódtam mikor kiderült, hogy egy kiló húsos csont 41 forint Szégyelltem azt mondani, hogy köszönöm, nem kérem. Most aztán szépen beosztom. Lesz belőle leves, pörkölt, meg a kelkáposzta főzelékbe. Két-három napra főzök. Semmit sem dobok ki, igaz korábban sem tettem. Még az anyámtól tanultam, hogy mindent fel lehet használni Még szerencse, hogy az alakom alapvetően nem változott az évek során. így a régi ruháim jók, nem kell méregdrágán újat vennem. Igaz, nem is tudnék. A nyáron kellett vennem egy pár szandált, de az is ezer forint volt. Megértem behozni a „költekezést". Nem tudom, hogy mi lesz a télen. A gázdíj meg a villany is emelkedik. Hogy fogom kifizetni? Pedig spórolok mindennel. A villanyégőket már kicseréltem kisebbre, de a hosszú téli estéken mégsem világíthatok gyertyával... Ezt a mostani változást nagyon vártam. Én soha nem voltam párttag, ma sem vagyok az. Szeretem ha tisztelik, becsülik az embereket, és amiatt senkinek sem lehet bántódása, ha másként gondol valamit. Tudod, én azt vártam, hogy most majd jobban fogunk élni Lehet, hogy a lelkünkben jobban is élünk. De a valóság riaszt. (*Cikkének közlésével üdvözöljük laptársunkat, a „6-os körzet"-et.) ALVÓ VÁROS, Este nem ajánlatos egyedül kószálni — Penészes, vizes lakások — Télen a padlást fűtik — Aki tud, menekül A város érdes 1990. október 26, C KANIZSA 3 5 megy fel a padlásra, mert mellé lép a gerendának aztán mindjárt a szobában lesz. - Hogyhogy a szobában? —A mennyezet deszkás. Erre ráverték a nádat, bákenték malterral. Nem tartja meg a meleget, a deszka meg olyan vacak, hogy nem bírja az embert. A lakásban a falak nincsenek szigetelve. Nem kell csodálkozni, ha innét mindenki menekül. A lakások nagy részében víz sincs. Idé évtizedek óta nem jutott semmi. Ilyen körülmények közt neveltem fel tizenegy gyereket. Kettő kivételévél mindegyik talpra állt. - Szép nagy kertje van — nézek körül. — Gondozott sziget a környék dzsungelében. —Látja, ezért kellene a kerítésoszlop, hogy az apró jószág ne menjen világgá. Nehéz itt, holott sokat segítenek a gyerekek, a liszói vőm és a lányom. Tudja, disznót nem tarthatok, mert vagy én eszem, vagy a disznó, annyi pénzem nincs, hogy a takarmányt megvegyem. —Mikor tatarozták utoljára ezeket a házakat?—mutatok a lepergő vakolatra. - 17-20 éve, már nem is emlékszünk, csak azt tudom, hogyhavonta . ezért az „összkomfortért" 1000.- Ft-ot kell fizetni. Itt sötétedés után egyedül nem ajánlatos hazajönni lánynak. Elszomorító, ami itt van. Csak nézzen körül! Elköszönök inkább. Járom az utcákat, de akivel beszélek, panaszkodik; egy szép nap elmegy innét. Van, aki legyint: az „öröklakás mindent megold". A temetőre gondol? Elmenőben újra Halász nénit látom, aki szégyenli a szegénységét, de nem hajlandó alamizsnáért könyörögni. A szegénységnek is van tartása. Cserny József Kiskirályok öröksége --GP- Régebben már többször foglalkoztunk a surdi tanácsnál tapasztalható visszaélésekkel. Nos, a helyhatósági választások után a régi vezetés eltűnt. Nem keltett meglepetést, hogy a régi tanácsi vezetők közül senki sem kapott bizalmat. Az új polgármester sokak nem kis meglepetésére Pávai Ferenc lett. A kíváncsiság is ösztönzött, hogy ismét elmenjek Surdra, és megtudjam, milyen tervekkel indul abban a faluban, ahol eddig a „kiskirályok" voltak az urak. Afutball-pályán találtam rá. Éppen a Surd-Belezna futballmeccs zajlott. — Polgármester úri Számított-e arra, hoau megválasztják? Mit kíván abban a községben tenni, ahol az utóbbi időben uauancsak rossz véleménu alakult ki a tanácsról? — Őszinte leszek — mondja Pápai Ferenc. — Az előzetes esélylatolgatás után számítottam a sikerre. Hadd mondjam el, hogy máris új jelzőt tettek a nevem elé, az „öregek" polgármestere lettem. Gondolom, azért, mert először az idősekért szeretnék tenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalokkal nem akarok törődni. Van ebben a faluban bőven tennivaló. Maximálisan megértem a fiatalok gondjait és nehézségeit, de lehetőségeink annyira szűkösek, hogy csak közösen tudunk cselekedni. Ezt a falut is vonzóvá kell tenni az itt lakóknak, és azoknak is, akik vissza kívánnak térni. (Folyt, a 12. oldalonl Vandálok Lapunk hasábjain szinte még meg sem száradt a nyomdafesték és még el sem olvasták az emberek, hogy Miklósfán egy olyan arborétum található, amely méltó lehet a pihenés és kikapcsolódást szolgálni, ilttí6ris vandál emberek (ha egyáltalán embereknek lehet őket titulálni) súlyos károkat okoztak az arborétum növényvilágában. Az egyik fenyőliget átmenti ágait ameddig a kezükkel felérték lenyesték, és el is lopták. Az anyagi káron túl, amely jelentős, sokkal nagyobb az az esztétikai kára, amelyet a megkopasztott drága fenyőfák látványa jelent. Az erkölcsi kárról nem is beszélve. A vandalizmus egyszerűen érthetetlen. Nem tudom szégyellik-e magukat az elkövetők (én ezt nem tudom elképzelni), a TSZ elnöke mindenesetre megtette a feljelentést a nagykanizsai rendőrkapitányságon. Remélem, hogy sikerül a tetteseket elfogni és oda küldeni őket, ahová valók. S remélem, a tanúk sem hallgatnak tovább. V. J. HALLGATAG ORSZÁG része 2,5 milliárdos évi forgalom mellett 60-70 milliós nyereség —Az idei bérfejlesztés mértéke 35 százalék! — A lakosság ellátása biztosított — November 5-én Diszkont Áruház nyílik az Eötvös téren — Tavasszal részvénytársasággá alakulnak? Privatizáció előtt... Beszélgetés Pataki Károllyal, a ZÉKV új igazgatójával < "JTi ^ ^ - x.................i j................yr- . .........^..................................................................................... 6________Q KANIZSA 2 1990. október 26. 1990. szeptember l-jén — pályázat alapján, a Vállalati Tanács határozata szerint — új igazgató került a Nagykanizsa székhelyű Zala Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat élére. A korkedvezménnyel nyugdíjba távozott Piriti János helyét Pataki Károly foglalta el, aki korábban négy hónapon át kereskedelmi igazgatóhelyettes munkakörben dolgozott a vállalatnál. A fiatal, mindössze 36 esztendős, agrármérnöki és keres-kedelmi-vendéglátóipari főiskolai végzettséggel rendelkező Pataki Károllyal a vállalat életéről, tevékenységéről beszélgettünk, különös tekintettel a privatizációra. — Milyen a vállalat jelenlegi szervezeti felépítése? — Jelenleg közel 800 fő dolgozik a vállalatnál, négy zalai városban — Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen és Lentiben —, valamint a zalai olajmezők néhány településén vannak még boltjaink. Az összes létszám mintegy 40 százaléka — beleértve a Somogyi Béla út 47 és az Ady Endre út 1. alatt elhelyezett központi személyzetet — Nagykanizsán található. — Hogyan ítéli meg a vállalat gazdasági-pénzügyi helyzetét? — A vállalat helyzete stabil. Idcn várhatóan mintegy 2,5 milliárdos forgalmat bonyolítunk le. Gazdálkodásunk rentábilis, nyereséges, s idén sem kellett hitelhez folyamodnunk. Az 1990. évi eredményt főleg az állami elvonás és a bérfejlesztés hatása befolyásolja, s ezek függvényében mintegy 60-70 milliós nyereséget várunk, amely kiemelkedő eredménynek számít. —Volt-e az idén bérfejlesztés? — Igen, s nem is kismértékű. Átlagosan és differenciáltan 35 százalékos mértékben, amely a vállalat fennállása óta a legnagyobb mérvű. Ez dolgozóink körében érthetően kedvező visszhangra talált. — Hogyan áll a privatizáció helyzete a vállalatnál? — Köztudomású, hogy a belkereskedelemben a 10 főnél ala- csonyabb létszámú boltegységek a közeljövőben privatizálásra, magántulajdonba kerülnek. Ez érinti vállalatunkat is, s belső problémákat hozott magával. Az előprivatizáció a hálózatban számos dolgozónknak jelent érezhető bizonytalanságot. A privatizációban egyébként van fantázia, ugyanis a kisboltokkal az elmúlt években nem tudtunk a szükséges mértékben foglalkozni. Az új tulajdonosok viszont bizonyára minden lehetőt megtesznek leendő boltjuk berendezkedése, technikai felszereltsége, a színvonalasabb áruellátás és a nagyobb haszon érdekében. — Előzetes felmérések szerint az első lépcsőben vállalati szinten mintegy 50-60 üzlet — ebből 18-20 kanizsai bolt — kerül magántulajdonba. Ezek leválása után azonban nem várható vállalatunk széthullása, ugyanis számításunk szerint a jelenlegi forgalomnak és eredménynek mintegy kétharmada továbbra is a vállalatnál marad, s így az életképesség biztosított. A privatizáció magával hozza a központi apparátus csökkentését is. Az ezzel kapcsolatos végrehajtási előkészületek vezetői szinten már folynak. Az állami vagyonügynökséggel mihamarabb kapcsolatot kívánunk teremteni a bevonásra kerülő boltok értékesítése tekintetében. Szeretnénk mielőbb tisztán látni, hogy a vállalati struktúrát 1991-ben és középtávon is a kialakult helyzetnek megfelelően alakíthassuk. A tisztánlátást sajnos zavarja, hogy hiányoznak a törvényhez kapcsolódó jogszabályok. — Az előprivatizáció hány dolgozót érint, s mi lesz a sorsuk? — Becslések szerint összességében mintegy 250-300 dolgozóra hat ki. Ez Nagykanizsa vonatkozásában 60-80 fő. A tulajdonváltás miatt felszabaduló munkaerők közül a legjobbakat — személycserék formájában — a nagyboltokba helyezzük át, egy részüket az új tulajdonosok bi- zonyára megtartják, de lesznek sajnos olyanok is, akik munkanélkülivé válhatnak. — Mi a helyzet a szerződéses és bérletes üzletek tekintetében? —A boltvezetők közölték, hogy jogviszonyukat nem kívánják felbontani, vagyis nem akarnak élni a privatizáció lehetőségével. Ezért ezen üzletek teljes bevonása csak a szerződések lejártával, várhatóan négy év múlva lehetséges. — Hogyan ítéli meg a lakosság jelenlegi élelmiszerellátását? —Az áruellátást jónak tartom. Azonban az áremelkedések mértéke az élelmiszerkereskedelemben idén meghaladta a 30 százalékot. Ez a tény érezhető a lakosság vásárlásainál, amit bizonyít az is, hogy a vállalati forgalom növekedése folyó áron mintegy 25 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet, változatlan áron számítva pedig csak bázisszinten van. Ebben a forgalomban — főleg kanizsai viszonylatban — nagyon jelentős szerep jut a jugoszláv bevásárló turizmusnak. — Az év eleje óta főleg a hús-és tejtermékek fogyasztása esett vissza, nőtt viszont az olcsóbb és a nem korszerű egészséges táplálkozást szolgáló áruk forgalma. A Balaton Füszérttel és a termelőkkel nagyon jó kapcsolatban vagyunk, s rajtuk keresztül a boltok áruellátása biztosított. Egyes cikkek, így a cukor, a margarin, az étolaj, az ételecet vonatkozásában néha előállt zökkenőket átmenetinek tartom, amelyek a cikkek ciklikus voltával és a lakosság néha fellépő felvásárlási lázával magyarázható. Nem hiszem, hogy ezen áruféleségeknél a közeljövőben ellátási zavarok lesznek. Az egyéb alapvető élelmiszerek forgalmazásánál is minden eddigit meghaladó kínálat várhatói —Van-e folyamatban hálózatbővítés? — Igen. A már korábban tervbe vett Diszkont Áruházat november 5-én nyitjuk meg a kanizsai Eötvös téri új épülettömbben. Itt nagykereskedelmi áron— tehát olcsóbban — lehet majd viszonylag kulturált körülmények között konzerveket, száraztésztákat, papír- és vegyiárukat, italokat, zöldség- és gyümölcsféleségeket, és egyéb árucikkeket vásárolni. — Hallhatunk-e a vállalat közeli terveiről? — Természetesen. Egyik célkitűzésűnk a diszkont áruházak, s a nagykereskedelmi hálózat bővítése a megye más városaiban is. Nem titkolt tervünk, hogy a jövő év első negyedévének végén a vállalatot részvénytársasággá alakítjuk át, amelyben nagy szerepet szánunk a dolgozói érdekeltségnek is. A részvénytársaságon belül két korlátolt felelősségű társaságot kívánunk létrehozni, mégpedig nagykereskedelmi és export-import ágakon. Jelentős együttműködést szeretnénk kialakítani a Kanizsán nemrég létesített svéd fagylaltgyárral, termékeik forgalmazására. Célunk még Zalaegerszegen és Nagykanizsán egy-egy konszignációs raktár létesítése, külföldi partner bevonásával. Tihanyi István I 1990. október 36._Q KANIZSA ) 7 \ ír Köszönti Önöket a ZALACO! — akivel naponta találkoznak. Több, mm/15 fajta friss kenyérrel s 50 fajta finom pékáruval látjuk el nap mint nap Zala megye élelmiszerüzletein keresztül fogyasztóinkat. A közkedvelt csemegék Grandoletti, Bonbonetti, Gipsy Lady, Gipsy Boy, Letti és a Roletti család bizonyára közel áll Önökhöz, hiszen Nagykanizsán édesipari gyáregységünkben termeljük. A Roletti minden vásárló számára elérhető. 2,5 kg-os csomagolásban fagylaltozók 0,5 kg-os extra csomagolásban ajándékozásra, a 10 és 18 dkg-os fogyasztói kiszerelést háztartások részére ajánljuk. ^ -jj ■ c KANIZSA 3 1990. október 26. Nagy-Kálózy Eszter Amióla az eszét tudja, színésznő akart lenni. Az elhivatottság családi indíttatású. Édesanyja színházszerető, színházcsodáló ember lévén, műkedvelőként időnként maga is színpadra lépett. Tőle örökölte lánya a színház iránti vonzalmat. Tudatosan készült a színészi pályára, nem is adott be máshova felvételi kérelmet, csak a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Első nekifutásra felvették. — Akkor még olyan magabiztos voltam, hogy el sem tudtam képzelni a kudarcot. Boldog voltam, de természetesnek tartottam, hogy felvettek. Azóta sajnos kisebb az önbizalmam. Tudom ugyan, hogy mit akarok, de nem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom. Ha a közönség együtt van velem, érzem a bizalmat, akkor bátrabban adom magam, de ha kisebb a siker, azonnal elveszítem a biztonságérzetemet. — Már főiskolásként ismertté vált. A Nemzetiben gyakorolt, a diploma megszerzése után két fővárosi színház is szerződtetni akarta. Mégis a harmadik ajánlatot fogadta el, Kaposvárra ment. Szinte érthetetlen. a —Eza színház vonzottalegjobban. Akkornem tudtam volnafővárosi színházban dolgozni. A kaposváriaknak sok előadását láttam, tetszett, vonzott, pedig személyesen senkit sem ismertem. — Csakhogy két évad után visszament Pestre, jelenleg a Radnóti Színpad tagja. Miért? —Nem alakult minden úgy, ahogy elképzeltem. Nem voltak személyes sikereim, ezért nem éreztem teljesen jól magam. Azon kívül sajnos a várost sem tudtam megszokni, vágyódtam vissza Pestre. így amikor Bálint András hívott, szívesen mentem, bár a döntés nehéz volt. Bizonytalan voltam. Az új színházamnál jó a közérzetem, könnyebben játszom. Mert kicsi színház. Látom az utolsó sorban ülő néző arcát is, érzem a közönség reakcióját. Ezt a nagyszínházi előadásokon nem tudtam elérni. Jelenleg két darabban játszom, a „Képzelt beteg"-ben, és Füst Milán Árvák című darabjában. De a legfontosabb most mégis a Sirály Nyinája, amit meghívott vendégként játszom Kaposváron. Ez a szerep számomra rendkívül soka: jelent. Az összes eddigi szerepem közül a legfontosabb. Most éreztem meg, milyen együtt élni egy szereppel. Arra törekszem, hogy méginkább az enyém legyen, formálni, javítani szeretném. — A színpadon különösen jól érvényesül légiésen karcsú, törékeny alakja, különlegesen szép arca. Nem mesterségbeli trükkökkel, hanem belső megérzésből indítva, tudatosan játszik. Minden szerepét kínlódva alkotja, játéka mégis könnyed. Oda kell figyelni rá. A filmesek is felfedezték. Szívesen emlékezik az „Édes Anná"-ra, a Deák Krisztina által rendezett Csinszkára, és a nemrégiben bemutatott Eszterkönyv című film főszerepére is. — Úgy érzem, hiteles vagyok a filmben, minden tőlem telhetőt beleadtam. Vállalom, bár lehet, hogy ma már másképpen csinálnám. Nagy-Kálózy Eszternek van egy három éves Flóra nevű kislánya, akit főiskolásként szült. — Nem félt, hogy gátolni fogja a szépen induló pályáját? — Eszembe sem jutott. Boldogan vállaltam. — Ilyenkor, ha vidéken játszik, kivel van a kislány? — Az édesapjával. Quintus Konrád színművésszel — mondja, s már újra Nyina; indul a színpadra. H. M. Filmjegyzet Mint a villám Mint oly sok mozi esetében, ezúttal is helytálló az a megállapítás, hogy egyszeri kikapcsolódásként igen, de hogy kétszer vagy többször is megnézze valaki, ahhoz édes kevés a jól hangzó név. ATom Cruise főszereplésével készült Mint a villám című film pontosan ilyen. A játék alkotóelemeit a már jól bevált hollywoodi recept szerint keverték: végy egy-két gyors autót, plusz egy nehezen induló szerelmi kalandot, szórj bele egy csöpp mondanivalót — ellenségből válik a legjobb barát — és kész az alapanyag. Ezt már csak jó zenével és egy nagyhírű és biztos kasszasikert ígérő sztárral kell „feldobni", és kész a siker. Valóban kész? Colé Tricklei magabiztos újoncként próbál boldogulni az autóversenyzésben. Hamar rá kell jönnie, hogy tapasztalatlanságát nem ellensúlyozhatja azzal a ténnyel, hogy kitűnően tud vezetni. Makacsságának, önfejűségének köszönheti, hogy szerelőjével, ellenfeleivel és újdonsült barátnőjével is összeütközésbe kerül. Csak egy dolog hajtja, a verseny. Egy szerencsés kimenetelű baleset kell ahhoz, hogy rádöbbenjen; egyedül nem megy... Tony Scott rendező nem számit kezdőnek. Top Gun című filmjét — amely eddig nálunk csak kalózkazettákon volt elérhető — együtt követték elTom Cruise-zal. Idei alkotása azonban a Rain Mannel mutat sok hasonlóságot. A kitűnő kamerakezelés és persze az egyik főszereplő is azonos. A zeneszerző Hans Zimmer neve szintén a Rain Manből ismerős. Kitűnő zenéket ír, és nagyszerűen tudja vegyíteni saját stílusát az éppen aktuális sztárok kifejezetten filmhez írt számaival. Tom Cruise a Rain Man óta igazán elismert színész. Repertoárján eddig főleg nagymenő figurák szerepeltek — a Született július 4-én kivételével — s most is hű marad önmagához. Se jobb, se rosszabb, mint máskor. Egyébként nemcsak főszereplője, hanem ötletadója is a filmnek. (Lehet, hogy az autóversenyek világának bemutatása Paul Newman hatása? A Pénz színe óta kitűnő barátok és Newman a főzésen és a színészkedésen kívül a versenyzéshez is igencsak ért.) Cruise filmbeli — és most már az életben is — partnere, Nicole Kidman rendkívül határozott és igencsak harcias agy specialistát alakít. Nehezen veszti el a fejét, de akkor is tudja, hogy kiért. Egy kis romantika, szép lányok, gyors autók, kemény srácok — mindenki válogathat kedvére. En a zenét választom. Lemezen még jobb, mint a filmen. Lendvai Béla ír Elmaradt születésnap 50 éves lenne, ha még élne John Lennon, a Beatles együttes megalakítója, a popzene egyik legmarkánsabb képviselője. Úttörő volt egy olyan műfajban, amely ma már mindenki által elfogadott és kedvelt. Az általa megteremtett stílus és a beatnemzedék nélkül ma már szegényebb lenne a világ. Dalaival a zenetörténelem klasszikusai közé került. Nemcsák zenész volt. Politikus, képzőművész, író, publicista és békeharcos egy-személyben. Lázadó, aki egy emberibb világot szeretett volna mindenkinek. Neve fogalommá vált, és most, amikor születésnapját idézzük, emlékeznünk kell arra is, hogy miért kellett meghalnia. 1980 decemberében egy el- mebeteg rajongója több revolverlövéssel megölte. A gyilkos vallomásában az Imagine c. Jonh Lennon szer-zeménytneveztemeg okként. Meghallgatta, és úgy érezte, meg kell ölnie Lennont. Lennon szerette feleségét, YokoOnó-t,akimúzsájavolt, bár a Beatles felbomlását mindenki az ő számlájára írta, és szerette édesanyját, akihez a popzeneirodalom egyik legszebb dalát írta. Azt, amely egy elmebeteget is John Lennon-ná" próbált tenni. Mark Dávid Chapman pontot tett egy élet végére, de az emlékezet őrzi az embert. John Lennon mi emlékezünk rád. V. J, tU Színházi évadkezdés Kanizsán A kaposvári Sirály Méltóbb darabbed nem is indulhatott volna az évad. Csehov Sirálya páratlan remekmű: egyszerű és bonyolult, mint maga az élet. Valódi, legbensőbb alapgondolata nem tárul elénk egyszerre, mint ahogy nem igazodunk ki azonnal azokban a bonyolult helyzetekben sem, amelyet magától az élettől kapunk. ASirály fő témája: a „nagy tett". NyinaésTrepljov művészek, vagy legalábbis azok szeretnének lenni, ki akarnak törni vidéki magányukból. Sikerül-e elérniük valamit, lesznek-e nagy művészek, véghezviszik-e, egyáltalán véghezvihetik-e a „nagy tettet"? Míg Csehov ezekre a kérdésekre keresi a választ a színműben, addig a hősök útkeresésük során az Élettel szembesülnek. Kudarcok és csalódások érik őket, környezetükből nem tudnak kiszabadulni, belső lelki vívódásuk, tehetetlenségük határozza meg énjüket. A darab utolsó nagyjelenetében — Nyina és Trepljov kettősében — a férfi így szól a nőhöz: „Maga megtalálta a maga útját, maga tudja, hová megy..." Pedig nem így van! Trepljov téved, mert Nyina csak látszólag lel rá a boldogságra: az elvesztett kedves és gyerek után számára a vidéki színésznő-szerep nem megoldás. Nagy-Kálózy Eszter „Sirálya" sem emelkedik, száll, szárnyal, mint a célját elért boldog nő, hanem csapong, felfelröppen, szenvedve próbál előrejutni, de aztán visszazuhan. Tragédiába torkollik a fiatal író élete is; a reménytelen szerelem, a nagyzoló, uralkodni vágyó színésznő-anya, a meg nem értettség a halálba kergeti. Trepljov hiába lesz öngyilkos, a puskagolyó nem old meg semmit sem. A hősök önmagukban élik meg forradalmukat, és ez társadalmi szempontból kevés. Nehéz ma Csehov lelkivilágába beleélnie magát a nézőnek, és nagyon nehéz a színész munkája. A, kaposvári Csiky Gergely Színház tagjai mindent elkövettek azért, hogy Csehovot hűen visszaadják. Sok szép alakítás született az előadásban, de mivel az igazi elmélyülés hiányzott, ez nem volt elég ahhoz, hogy a nézőt elvigye a katarzisig. A színészek mindent elmondtak és eljátszottak, amit a szerző írt és utasításnak szánt, de ezúttal valami többlet — a többletl — kimaradt az előadásból. Az Ács János rendezte darabban színmű, színész és közönség egymásra találása csak részben valósult meg. Az előadás éppúgy nem tudott magasra emelkedni, mint ahogy a „Sirály" sem. Ennek ellenére feltétlen dicséret illeti a most már sokadik szerepében brillírozó Molnár Piroskát, a közönség kedvencévé vált Helyey Lászlót. Jordán Tamás, Pogány Judit, Csákányi Eszter és Koltai Róbert szokott jó formájukat hozták. A főszerepet alakító (házas)páros — Nagy-Kálózy Eszter és Quintus Konrád —játékával igazolta a tehetségét, talán még az ő jelenlétük okozta Lemezbazár a legtöbb feszültséget a színpadon és a nézőtéren. * Útban hazafelé: elgondolkodik az ember — a színházról, a darabról, a Sirályról, önmagáról. A Sirályról és önmagáról... Mintha nem találnánk a helyünk... Mi van körülöttünk? Tényleg nincs megoldás?... Horváth Ilona George Michael — Listen Without Prejudice Csakis a legnagyobb sztárok engedhetik meg maguknak, hogy 3-4 év kihagyással jelentessenek meg új lemezt. Nos, George Michael is a „nagymenők" közé tartozik 1987-es Faith című albuma óta csak egy, a basszusgitárosának, Deon Estusnak készített felvételen tűnt fel a neve — és persze a hangja. A szeptember elején megjelent legújabb albuma igencsak elüt a korábbitól, még inkább a 6-7 évvel ezelőtti Wham! felvételektől. Míg a Faith-t a kirobbanóan vidám és az andalítóan romantikus számok jellemezték, az új lemezen sokkal inkább egy befeléforduló — valódi tartalommal bíró — szövegcentrikus stílus uralkodik (Mothers pride, They Wont„t Go When I Go) Isten, béke, szeretet, a dalszövegek főképp ezekre a témákra épülnek. A Wham! egykori rajongói is kapnak azért ízelítőt a korábbi George Michael-stílusból, leginkább a Soul Free idézi a régi együttes hangzásvilágát. A lemezt jellemző visszafogottságot a hangszerelés is hangsúlyozza. Nincsenek már a nagyzenekari hangzást imitáló szintetizátorfutamok, sokkal inkább a spanyolgitár és a zongora dominál. A legtöbb hangszert maga az énekes szólaltatja meg, sőt egy — Stewi Wonder által írt —felvétel kivételével valamennyi számot George Michael írta. Az album első sikere (Praying for Time) hetek óta az élmezőnyben található a legjelentősebb nyugat-európai slágerlistákon. Mert ez a lemez nem összecsapott munka. 1988 márciusától ez év j úliusáig tartottak a lemezfelvételek és ez az alapos előkészítés bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy ilyen kitűnő, nem kommersz album születhetett. (—end) Helyey László, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze, az elmúlt színházi évad közönség-díjasa. Főtó: Szakony Attila ''C KANIZSA } 1990. október 26. SZÖVETKEZETI MŰSZAKI SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT Vállalatunk, melynek fő tevékenységi területe az elektromos berendezések vizsgálata, tervezése, kivitelezése, 1970 óta végzi szolgáltatásait szinte ■ az egész ország területén. Megrendelőinknek kvalifikált szakembergárdánkkal rövid határidőn belül — esetenként azonnal is — az alábbi szolgáltatásokat tudjuk nyújtani: — Villamos fogyasztói berendezések érintésvédelmi, villámvédelmi, tűzvédelmi, szabványszerűségi felülvizsgálatát, mérését. — Világítástechnikai méréseket, vizsgálatokat. — Villamos hálózatok, berendezések tervezését. — Villamosenergia-gazdálkodás vizsgálatát, fázisjavító berendezések tervezését, engedélyeztetését, telepítését, időszakos karbantartását. — Mezős tokozott elosztókapcsoló-és vezérlőszekrények gyártását. — Kisfeszültségű villamos hálózatok és technológiák javítási munkáit, kivitelezését. — Elektronikus berendezések tervezését. — Építőipari műszaki ellenőrzést, bonyolítást. — Fővállalkozói tevékenység. Kívánságra egyes szolgáltatásainkra hosszútávú kapacitás-lekötési szerződést kötünk közösen kialakított feltételek alapján. Új szolgáltatás: — Neon és fényreklámok tervezése, kivitelezése, folyamatos karbantartása. — Műholdvevő berendezések telepítése és karbantartása. — Kisközösségi antenna rendszerek tervezése, telepítése. 8800 Nagykanizsa, Vörös Hadsereg út 8. Telefon: 11-119,11-934 Kirendeltség: 8900 Zalaegerszeg, Ady E. u. 20. Telefon: 11-759. Ganz KK-Villker Mintabolt Villamossági Szaküzlet Villanyszerelési anyagok széles áruskálájával vár juk tisztelt vásárlóinkat — biztosítók, kismegszakítók, mágneskapcsolók, relék — ipari kapcsolók, megszakítók, terheléskapcsolók, nyomógombok — lámpatestek és burák — csengőnyomók és világítási kapcsolók, dugós csatlakozók — védőcsövek, leágazó dobozok, vezetékcsatornák — vezetékek, kábelek, sínek és tartozékaik — műanyag és alumínium tokozott szekrények — lemezszekrények, elosztótáblák — kötőelemek, kábelsaruk, vezetékösszekötők, tömszelencék — transzformátorok, feszültség- és áramváltók — mérőműszerek, kapcsolóórák — szerelési apróanyagok — műholdvevő berendezések Különleges szolgáltatásaink: — egyedi kapcsolók gyártása — kapcsolók és relék átalakíttatása — ampermérő skálázása, átskálázása — felesleges villanyszerelési anyagok átvétele bizományos értékesítésre RENDKÍVÜLI LEHETŐSÉG KÖLTSÉGEI CSÖKKENTÉSÉRE ha nálunk nagykereskedelmi áron megvásárolja a GANZ Kapcsoló és Készülékek Gyárának termékeit Nagykanizsa, Hevesi út 6. szám alatt (szolgáltatóház). Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 8—12 óráig, 12.30—16.30 óráig. Telefon: 11-414. 1990. október 2f>. Q KANIZSA 11 Gyönyörű francia füradszobagarnitürák 6.000.- Ft-tól 16.000.- Ft-ig AMÍG A KÉSZLET TART A KANIZSA DOMUSBAN Magyar u. 189. ^ ----- J) ír =- OTTHONA ELEGANCIÁJA COLUMBIA LUX ELEMES BÚTOR COLUMBIA LUX elemes bútorcsalád Sok funkciót kielégítő elemenként vásárolható. MEGRENDELHETŐ DOMUS BÚTORBOLT Zrínyi u. 35. 12 Q KANIZSA 3 1Ó9Ó. október 26. r Eladó, vagy lízingelhető 300 négyszögöles, ipari árammal, központi fűtéssel ellátott 200 m2-es műhelyből és 50 m2-es irodából álló telephely (Nagykanizsa, Kaposvári út 59.). Érdeklődni: Telefonon: 93/13-111 93/11-564 Személyesen: Ion-Szerviz Kft. Nagykanizsa, Béke u. 113. 8—16 h között. Az Ion-Szerviz <D Kft. pályázatot hirdet műszaki igazgatói munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: — Gépészmérnöki végzettség — Max. 40 éves kor — Minimum középfokú angol és/vagy német nyelvvizsga — Számítógépes tervezői gyakorlat A műszaki igazgató feladata a kft. termelési tevékenységének, műszaki fejlesztésének irányítása, a számítógépes hálózat működtetése, külföldi partnerekkel történő műszaki kooperáció. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. október 30. Cím: 8801 Nagykanizsa, Pf.: 51. ügyvezető igazgató 1090. oktobcr 26. c KANIZSA 3 r'' SMDiKM HMMUilacvt»r Vft MAIBA VMii—i—Mi iill* Nagykanizsa 8800 Béke u. 113. Telefon: (93) 13-120 Telex: 33-208 Tisztelettel köszöntjük Önt, Kedves Olvasó! Engedje meg, hogy néhány mondattal bemutassuk Társaságunkat: 1989. szeptember 1-én alakult a Hidroplasztik Kft. amerikai tőke bevonásával. 1990-es évre tervezett teremelési értékünk: 260 MFT. Az első félévet a várakozásunknak megfelelően zártuk. Abban bízunk, hogy az Ön számára sem érdektelen társaságunk tevékenységi köre, melyet az alábbiak szerint foglalunk össze: — víz-, szennyvíz- és speciális vízkezelés — vízlágyítás — vas- mangántalanítás — uszodai víz visszaforgató berendezések gyártása — különböző környezetvédelmi feladatok megoldása A fő profilon kívül foglalkozunk műanyag termékek (étkészletek), szerelvények (csőkötések, PVC szelepek stb.), műanyag tartályok gyártásával és forgalmazásával is. Szeptember hónaptól új termékekkel bővül palettánk. A következőkben szíves figyelmükbe ajánljuk új fejlesztésű termékeinket: .DHF típusjelű vízlágyító család — ipari mosó- és mosogatógépek — a mezőgazdaság különböző területei- és — egyéb speciális feladatok főbb előnyei: — automatikus tömbszelepes vezérlés (FLECK gyártmány) — gazdaságos és felügyelet nélküli üzemeltetés — alacsony karbantartási költség — nagy megbízhatóság főbb jellemzői: — 3/4"—3"-os csatlakozó méret — 20—2000 l-es gyantatöltet — 0,1—55 m3/h-s teljesítmény — 8"—60"-os oszlopátmérő termelői ára: DHF 20-as: 49.800,- Ft + 25 % ÁFA DHF 30-as: 58.900,- Ft + 25 % ÁFA DHF 40-es: 68.900,- Ft + 25 % ÁFA POUPOR elnevezésű folyadékszűrő berendezés főbb alkalmazási területei: — vegyipar, gyógyszeripar, élelmiszeripar — ivóvíz előállítás, gépipar, reaktortechnika — kohászat, nyomdaipar, szennyvíz tisztítás- és — egyéb speciális feladatok főbb előnyei: — nem korrodálódik, vegyszerálló — többszörösen regenerálható (visszamosható és a teljes elhasználódás után a szűrőbetét cserélhető) — alkalmas szilárd szennyeződések folyadékból történő elválasztására — a szürőteljesítmény igény szerint alakítható — többféle kivitelben gyártható: fali-, talpas-és modulrendszerű termelői ára: 500 mm-es POLIPOR betét: 1250,- Ft + 25 % ÁFA 250 mm-es POLIPOR betét: 600,- Ft + 25 % ÁFA 500 mm-es POLIPOR modul: 3720,- Ft + 25 % ÁFA VARIOFILTER elnevezésű szűrőberendezés főbb alkalmazási területei: — mechanikai szűrés — íz- és szaganyagok eltávolítása — vas- és mangántalanítás — savas vizek közömbösítése — komplett ivóvízkezelés (előklórozóval) — egyéb speciális feladatok főbb jellemzői: — univerzális, kétkomponensű szűrőrendszer — automatikus tömbszelepes vezérlés — speciális töltetek: FERMANEX, MEGABEADS — a vezérlés lehet: elektromechanikus v. mikroprocesszoros — csatlakozó csőméret: 3/4" v. 1" — automatikus visszaöblítésü termelői ára: VARIOFILTER (töltet nélkül): 49.900,- Ft + 25 % ÁFA További, részletes felvilágosítással készséggel állunk az Ön rendelkezésére. Vállalkozunk az Ön víz- és szennyvízkezeléssel kapcsolatos problémájának felmérésére, a megoldás megtervezésére és kivitelezésére egyaránt. Kéije részletes tájékoztatónkat a kereskedelmi és vállalkozási iroda kollektívájától! Szívesen látjuk Önt Társaságunk telephelyén is termékeink megrendelhetők, illetve megvásárolhatók. Posta címünk: Hidroplasztik Környezetvédelmi Rendszereket Tervező és Kivitelező Kft. 8800 Nagykanizsa, Béke u. 113. Telefon: 93/13-120 Telex : 33-208 Telefax: 93/13-256 ahol Ili c KANIZSA ]) 1990. október 26. ■ Hevesi Sándor Művelődési Központ Október 29, 19 óra: A Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenye, Nagykanizsa török uralom alóli felszabadulása 300. évfordulója tiszteletére. November 1, 14.30 óra: Ifjúsági Filharmónia. Játékok, mesék zongorára. Kiállítás: Október 26-31.: Pituk József Viktorián festőművész tárlata a kiállító teremben. „Kezdj el élni!" programsorozat: Felnőtt Klub Október 31.18 óra: Az alkohol hatásai. Melyik a heti pihenőnapod. November 1. 18 óra: Szenvedélybetegségek. Az új élet kapuja. Teaházi társalgó: Nyitva az alagsorban: Hétköznap 16-20 óráig, szombaton .15-19 óráig. Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház Október 27, 8-12 óra: Bolhapiac. Ifjúsági Ház Október 30, 15 óra: Háztartásvezetési ismeretek felsőtagozatosok részére. Minden szombaton, 10-ii óra: LUTRA csere-bere klub. Kodály Zoltán Művelődési Ház Október 27,15 órától: Játszóház, gyöngyfűzés Kálovicsné Molnár Zsuzsanna vezetésével. Számitógépes játékok — videóról rajzfilmek. Helyőrségi Klub Október 31, 14.30 óra: Mesél az erdő. A Budapesti Gyermekszínház előadása alsótagozatosoknak. Október 26-31 (nyitva: vasárnap kivételével naponta 15-20 óráig a Mini-Galériában): Képek Finnországból című kiállítás. Apolló Filmcentrum APOLLO MOZI: Előadások kezdete: 16, 18, 20 óra. Október 26-28: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szere tője (angol— francia). Csak 18 és 20 órakor. 26-án: 10 órakor is. Október 26-28, 16 óra: Niesak, ki beszél (amerikai) Október 27-28, 14 óra: A keményfejű (olasz) Október 29-31: Hóbortos hétvége (amerikai). 31-én 10 órakor is. November 1.: Magányos erő (amerikai) STÚDIÓMOZI: Előadások kezdete: 17 és 19 óra. Csütörtök: filmbarátok napja. Október 26-28: Dolgozó lány (amerikai) Október 29-31: Superman IV. (amerikai) Matiné: Október 28, 14 óra: Asterix Britanniában. Könyvtárpártoló Alapítvány Ismeretes, hogy a városi könyvtár székhelye körül nagy a bizonytalanság. Hírek szerint régi —Vörög Hadsereg úti — épületeket az Ipartestület, az alsóvárosi templom melletti egykori ferences kolostorban lévő jelenlegit pedig az egyház kéri vissza... A gondokat tetézi, hogy nem kis pénzügyi gondokkal küzd az intézmény. A problémák ellenére a több mint kétszázezer kötetes könyvtárban zavartalan munka folyik. A vezetés eltökélt szándéka, hogy a városi önkormányzat tagjainak és apparátusának információs bázisává váljon. A szolgáltatások fenntartása, a Postától kísérleti jelleggel igényelt videó texes vonal, az adatbankok lemezeinek megvásárlása, a számítógépes kapacitás bővítése pénzügyi forrásokat igényel. Mindezek fedezésére Könyvtárpártoló Alapítvány létrehozását kezdeményezik. A könyvtár vezetése váija a kanizsai és városkörnyéki vállalatok, intézmények, kisiparos és magánszemélyek pénzügyi fel-ajcinlásait._ A 40 éves Zala Megyei Vendéglátó Vállalat a kanizsai Sport eszpresszóban október 17-18-án cukrászsütemény vásárt rendezett. Képünkön a gesztenyés, tejszínes készítmények, sütemény különlegességek. Fotó: SzakonyAttUa Független szakszervezet a Hidroplasztik Kft.-ben A vállalatnál dolgozók félve a megélhetési nehézségektől, de a még működő Vasas Szakszervezet érdekvédelmi hiányosságai miatt is megalakította a független szakszervezetet. A jelenleg működő szervezet már nem képes a feladatait ellátni, tulajdonképpen működésképtelenné vált. A várható átszervezések és elbocsátások miatt érzett aggodalom hívta életre ezt az új szervezetet. Versenyt akarnak a dolgozók az érdekképviseletben. Teljes és. igazságos munkavállaló érdekvédelmet. A vállalat ügyvezető igazgatója az új szakszervezeti formát tudomásul vette. Az új szakszervezet alapszabálya, hogy a vállalat érdekeit nem sértheti. Senki ellen nem kíván fellépni, szervezett munkavállalói érdekvédelmet akar megvalósítani demokratikus, független és öntevékeny módon. Az új független szakszervezet bírósági bejegyezése folyamatban van. V. J. „Tükör" néven új kávéház nyílt a Széchenyi téren. Működtetője az ÉPÁSZ Kft. Foto; Szakony Attííi 1090 október 26. KANIZSA Labdarúgás Visszapillantó Ol ajbányász—Komló 4-2 (2-1) NB Il-es labdarúgó mérkőzés. Kanizsaigóllövők: Dómján (2), Fuisz, Farkas. Két olyan csapat mérkőzését láthatták a nézők, akik az elmúlt hetekben cseppet sem kényeztették el szurkolóikat. A találkozó előtt a hazai pálya előnyét élvező Olajbányász tűnt esélyesebbnek, no meg azért is, mert a tabellán is „előkelőbb" helyet foglalt el, mint a vendégek. Ezen a találkozón mutatkozott be Németh Lajos is, aki pontosan 17 éve dirigálta utoljára az Olajbányász együttesét. Jól indult a mérkőzés, hisz már az 5. percben a kanizsaiaknál volt az előny. A piros-kékek játszottak enyhe fölényben, több kínálkozó lehetőség is volt — többek között egy büntető — de ezek kimaradtak. Amikor a félidő hajrájában egy váratlan megoldással egyenlítettek a vendégek, az elmúlt hetek mérkőzéseinek emlékei villantak fel a szurkolókban. De szerencsére most másképp alakultak a dolgok, hisz a középkezdést követően egy ígéretes Martinkovics szóló után Doniján ismét megtalálta a rést a kapuba, s máris a hazaiaknál volt az előny. A pihenő a hazaiaknak tett jót, az első negyedórában sikerült növelni az előnyt, és ez láthatóan megnyugtatta a csapatot. Bár kimondottan ekkor sem játszottak jól, de nagy volt az akarás, a küzdenitudás, érezni lehetett, hogy ezt a mérkőzést már nem tudja elveszíteni a csapat. Egy újabb szép villanást követően Farkas is betalált a kapuba, melyre csak enyhe vigasz volt a komlóiak második gólja. így több hetes várakozás után a csapat megszerezte első győzelmét, ami várhatóan további jó eredményre sarkallja majd a csapatot. Németh Lajos edző a mérkőzés után: — Két jobb sorsra érdemes csapat közül úgy érzem megérdemelten nyertünk. Remélem, hogy ezzel a győzelemmel az önbizalom is visszajön és elindulho.tunk felfelé. Kresz László a vendégek trénere a lefújás után: — Gyenge teljesítményünknek több összetevője van. Ezek közül egyet meg tudok oldani és ameny-nyiben ez segít a csapaton, úgy szívesen megteszem... Müller János, szurkoló: — Mindkét csapat nagyon akart, hisz egyik sincs könnyű helyzetben. Küzdelmes volt a játék és ha Skublics belövi a büntetőt, még könnyebb lett volna a győzelem. A mostani siker további ösztönzést, adhat a még hátralévő nem.könnyű mérkőzésekhez. — kápolnás — Az Olajbányász negyedik góljának története képekben. Farkas — miután már a kapuson is túljutott — laposan az üres kapuba helyez, az érkező Miklós már csak asszisztálni tud. Fotó: Szakony Attila Asztalitenisz Népes mezőny a városi bajnokságon A városi asztalitenisz szövetség a Vécsey iskolában bonyolította le a serdülő és újonc városi egyéni bajnokságot, amelyen több mint 60 versenyző indult, hogy eldöntse ki a legjobb a korcsoportjában. A kanizsaiakon kívül mindössze Miháld sportolói képviseltették még magukat. Eredmények: Újonc fiú egyes: 1. Lakics László (Üveggyár) 2. Rácz Gábor (Miháld) 3. Radics Bálint fTungs-ram) és Varga Zsolt (Üveggyár). Leány egyes: 1. Csesztregi Eszter 2. Mátrai Mónika 3. Mátés Eszter (mind Bútor). Serdülők,fiúegyes: 1. Horváth András (Tungsram) 2. Heim Krisztián (Tungsram) 3. Varga Zsolt és Bicsák Attila (mindkettő Üveggyár). Leány egyes: 1. Gyi-mes Magdolna 2. Bagladi Zsófia (Bútorgyár — Bútorgyár) 3. Vigh Virág (Miháld) és Csesztregi Eszter (Bútorgyár). Kosárlabda EGIS-OSC—MAV NTE 103:82 (50:42) NB l-es női mérkőzés a „B" csoportban. A kanizsaiak legeredményesebbjátékosaiSzabó (22), Simonné (20), Ácsné (19), Bogyay (13). A kanizsai vasutasok az elmúlt napokban kettős fordulón jutottak túl, akik előbb a fővárosban vendégszerepeltek, majd a 6. fordulóban hazai környezetben léptek pályára (ez utóbbira lapzárta után került sor.) A vasutas-lányok továbbra is igen szűkös játékosállománnyal rendelkező, s így kiesés ellen küzdő * csonka-csapata" az 5. fordulóban a listavezető vendégei voltak. Az esélytelenség tudatával vágtak neki a találkozónak a kanizsaiak, mivel a vendéglátók igen jól erősítettek, eddig 100 százalékos teljesítményt nyújtottak, míg ismertek a vasutasok gondjai, akiknél egy csapatra való játékos hiányzik sérülés és anyai örömök miatt. Csőgör József, a vasutasok fáradhatatlan, lelkes technikai vezetője összegezte a mérkőzés tapasztalatait: —A kettős fordulófigyelembevételével készült fel a csapat a bajnoki mérkőzésekre. Természetesen szó sem volt arról, hogy a lányokfeladják afővárosi mérkőzést, még akkor sem, ha jól ismerjük az erőviszonyokat—kezdte a technikai vezető, majd így folytatta: — A csapat a mérkőzés jelentős részében várakozás feletti teljesítményt nyújtott Az első 5 perc után ugyan elhúzott a hazai együttes 2 ponttal, ám végig szoros volt az első 20 perc. A 15. percben például 3 pontra felzárkóztunk, de a hajrá a hazaiaké volt. Szünet után mi kaptunk jobban lábra, 4 pontra megközelítettük a listavezetőt, majd 8-10 ponttál elmentek a hazaiak. Ekkor már nem tudtunk újítani, s így a befejező 5 percben szakvezetőnk jobbára acseréket szerepeltette és ekkor már valójában a számunkra igen fontos TFSE elleni mérkőzésre pihentette a játékosokat. A 21 pontos vereség így soknak tűnik, ámeztakülőnb-séget a hajrában szedtük össze. A mérkőzés összképe alapján bátran mondhatom, hogy most a csapat igenjól együtt volt, a kezdő ötös kitett magáért, s közülük is rászolgál a név szerinti kiemelésre Szabó, Ácsné és Simonné. Bízom benne, hogy a formát átmentjük a TFSE ellen is. (logh) C KANIZSA 3 1990, ■ Visszapillantó Olajbányász—Vasas SC 20:20 (12:9) NB l-es női kézilabda-mérkő-zés. Az olajosok legjobb dobói: Mátyás 11, Szántó 3, Pető és Horváthné 2-2. A kanizsai újonc hatodik élvonalbeli mérkőzésen sporttörténeti pontot szerzett, miután ez volt az első bajnoki pontjuk az NB I-ben. Ám, nyugodtan lehetett volna egyből kettő, hiszen ezen a találkozón nem az egykori bajnok szerzett egy pontot, hanem az olajosok vesztettek el egy pontot. A nemzetközi páros, Hűmmel—Kiss L. dirigálta a találkozót (amelyet munkaidőben rendeztek meg, miután átrendeződött az ünnepi munkarend, s e2t már nem tudták figyelembe venni.) Már a kezdetben nyilvánvaló volt, hogy „ez" a Vasas nem „az" a Vasas, amely korábban éveken át meghatározó volt a hazai és nemzetközi porondon. A fővárosi piros-kékek is „építkeznek", a kanizsai piros-kékek viszont csak szeretnének, de erre nincs lehetőség. így aztán csak igen szűkös kerete van a nagy intenzitással dolgozó szakvezetőnek, akinek igencsak hiányzik a sérült Skrach és Siti, no meg 2-3 meghatározó játékos. Mindenesetre csak azzal az állománnyal lehet dolgozni, ami rendelkezésre áll. Az olajosok jelenlegi kerete ebben az NB I-ben (mert olyan, amilyen) most jóval a várakozás fölött teljesített. Tulajdonképpen 35 percen át nem tudott mit kezdeni a kanizsaiakkal a jelentősen átszervezett, megfiatalított és felmagasított Vasas. Igaz, közben inkább a küzdelem dominált, ám az újonc néha nagyon szép dolgokat produkált, de aztán percekre el-el-tűntek a játékosok, érthetetlenül kapkodtak. Már levegőben lógott a meglepetés (!), amikor 15:10-re elhúztak Mátyásék. Ekkor azonban beindult a Kiss vezette egy személyes Vasas, jöttek az átlövés-gólok, a frissítő cserék, no és az olajosok eladott, ellőtt labdái. A kanizsaiak fokozatosan elfáradtak (cserék is hiányoznak), a helyzetek kimaradtak, s törvényszerű volt, hogy a „padlóról" felállt a fővárosi csapat. A befejezés előtt 12 perccel aztán átvették a vezetést is (17:18). Visszapillantó Bútorgyár—Kaposplast 13:12 NB I-cs női asztalitenisz mérkőzés. Kanizsai győztesek: Szabó és Gazsi 4-4, Mausz 3, Bizó 2 győzelem. Az őszi idény 5. fordulójában hazai környezetben szerepeltek a kanizsaiak, akik ezúttal az újonc kaposváriakat fogadták. Meglepően nagy érdeklődés kísérte a találkozót a vendégek részéről, akik lelkes és sokszor hangos szurkolók támogatásával, no és remek játékukkal tűntek ki. Az eddig egyaránt 2-2 győzelemmel rendelkező csapatok összecsapása váratlan fiaskóval indult, hiszen az első körben Szabó meglepő vereséget szenve-dett Limbechtől s mivel/ur/£is kikapott, így csak 3:2-es előnnyel vágtak neki a második fordulónak. Ebben már látni lehetett, hogy a somogyiak komoly ellenállást fejtenek ki, sőt Bizó és Mausz vereségével (utóbbi az ifjúsági versenyzőtől kapott ki) a vendégek kerekedtek felül. Tovább tartott a lendület a kaposváriak részérói, megnyerték a harmadik kört is 3:2-re, vagyis átvették a vezetést. Ezt követően egyenlítettek a hazaiak (10:10), majd minden az utolsó, 5. fordulóra maradt. A bútorosok összeszedték magukat. Mausz és Szabó is biztosan hozta győzelmet, majd Gazsi rangadót vesztett Bolvári K. ellen, Jurik is kikapott ifiriválisától. így aztán a döntés most is Bizóra maradt, aki nagy biztons ággal, két szettben verte ellenfelét s ezzel megszületett a keserves hazai győzelem. A 3 órán át tartó találkozó után a bútorosok boldogan fogadták a gratulációkat, a vendégek csalódottak voltak. Szakónvi István, a megyei-városi asztalitenisz szakszövetség vezetője: — A Kaposvár nem akármilyen újonc! Remekül erősítettek, nagyon jó teljesítményt nyújtottak. A kanizsaiak néhány körben „elaludtak", akik viszont nagyszerűen hajráztak. Jó mérkőzés volt s az esélyesebb csapat megérdemelte a győzelmet. Horváth Sándor, a Kaposplast sk-elnök: — A vidék két legjobb csapata találkozott, amely közel azonos képességű. Mi győzni jöttünk Kanizsára, ám most valamivel jobb volt a Bútor. Sajnos, 8:7-es vezetésünk után nem tudunk újítani, két nagyon fontos 3 szettes játszmát elvesztettünksfelhoztuka hazaiakat. A bravúros győzelem meglett volna, de most hiányzott l-l nyert parti Mezei és Rák részéről. Tavasszal minden bizonynyal visszavágunk! (b) A legtöbb találatot elért Mátyás ,,birkózik" a Vasas Védőkkel. Fotó: Szakony Attila Következhetett volna a döntő fordulat. Ugyanis ekkor kettős (1) emberelőnyhöz jutott az újonc, s hiába egyenlített, mert utána nyomban gólt ért el a vendégcsapat, kettős hátrányból. Ezután két perc alatt fordított az Olaj, s a befejezés előtt 8 perccel 20-19-re vezetett. Sajnos a bírói páros elnézett két 8 méterest (belülvé-dekezés nyilvánvaló volt), Mátyás és társai igen-igen fáradtak voltak, néha lépni is nehezen tudták. Gólra már nem futotta, viszont a „ zárás" előtt 3 perccel a Vasas belőtte egyenlítő gólját, majd az 59. percben Kiss L. kegyelmezett meg a hazaiaknak... Vélemények a mérkőzés befejezése után. Peregi László:— Nagyon örülök annak, hogy a lányok elhitték, hogy ebben az NB I-ben, tartalékos csapattal is tudunk néhány csapattól pontot szerezni Ugyanakkor azt is tisztán kell látni, ha nem tudunk igazolni, kellő mértékben erősíteni, akkor a jövőnk meg van pecsételve. Néhány játékossal, úgy kettő meghatározóval, no meg a jelenleg még sérült játékosokkal, felépülés után nem lenne gond. Egyébként gratulálok a Icuiyok-nak, nagyon sok munkát végeznek, s erre a jövőben is szükség lesz. Nyerhettünk volna, de azért igen örülök az 1 pótnak is, amiért a legtöbbet Szántó, Horváthné, Pető és az I. félidőben Mátyás tette. Szloboda Józsefné, az egykori kitűnő olajos-játékos, ma utánpótlás edző: — Az első 30 perc csodálatos volt, a lányok igenjói játszottak. Mátycis és Szántó jeleskedett helyzetkidolgozásban, kihaszncdcisban, s jól is védekeztünk. A II. félidőre elfáradtunk, visszaestünk, idegileg nem bírtuk a tétet. Ebben a szakaszban sajnos csak 8 gólra tellett, sőt a befejező, közel 10 percben csak 1 gólt értünk el. Egyébként a nemzetközi bíró-párostól többet vártam, akije lesüllyedtek a mérkőzés színvonalára. Hőgyész—Tungsram SE 22:12 (11:9) NB I B-s férfi kézilabda-mér-kőzés. A kanizsaiak legeredményesebbjátékosat Tiba 4 (ebből 3 büntetőből), Kurusta 2. Abajnokság9. fordulójában az újonchoz látogatott el a bajnokesélyes (!?), amely legutóbb a Magyar Kupában remekelt: Szigetváron nyertek az NB l-es dunaújvárosiakat búcsúztató hazaiak ellen, s ezzel bekerültek a legjobb 16 közé! A kupasiker után jött a bajnoki fiaskó. Újonctól kapott ki a Tungsram, újonc ellen vesztette el idegenbeli veretlenségét. A fiúk újból nagy csalódást okoztak, s ma már azzal „dicsekedhetnének", hogy ebben az NB I B-s mezőnyben már 7 bajnoki pontot herdáltak el. Pintér István szakágvezetó: — A vereséget, a mutatott játékot, a „teljesítményt" elfogadni nem lehet. Ugyan az tény, hogy szabadtéren, bitumenes pályán, szemerkélő esőben, „szivacs" labdával játszottunk, de ez kevés magyarázat. Elfogadhatatlan. Mindig a körülményekhez kell alkalmazkodni A 25. percben még 9:8-rami vezettünk, de kérem a II. félidőben ennek a csapatnak csak 3, nem tévedés, 3 gólra futotta. A lelkes közönségtől .Jelhevített" újonc 11:10 után elment 17:10-re a Il.féidő elején, s ekkor dőlt el a mérkőzés, amelyen a mijátékosaink „ árnyékok" voltak, hibát-hibára halmoztak, rengeteg ziccert, köztük 4 büntetőt hagytak kl Balogh Antal Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervezőszerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35, negyedévre 105, fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. |
